Szolgálat: egy isteni tulajdonság
Akik szolgálnak, arra fognak törekedni, hogy felemeljék és építsék embertársaikat.
Krisztus minden tette egyedülálló, melyet a szabadításunkért tett. Megváltó munkáját képes volt mintegy háromévnyi szolgálat alatt elvégezni. Ma a Szabadító földön töltött életének három célját szeretném kiemelni.
1. Az Ő engesztelő áldozata
Az első és legnagyobb célja az a mindent felülmúló és bámulatos feladat volt, melyet Atyjától kapott, hogy hozzon egy végtelen és örök változatot az egész emberiségért.
Mennyei Atyánk test szerinti Egyszülöttjeként örökölte Atyja összes isteni tulajdonságát, földi édesanyjától, Máriától pedig halandó jellemvonásokat örökölt.
Csak az Ő áldozata volt képes megmenteni minket halandó, bukott állapotunkból (lásd Alma 34:8–14). Meghatározott céllal jött a földre, hogy életét adja, mivel csakis az Ő élete által nyerhetünk örök életet.
A föld történelme során nem élt, nem él és nem is fog élni más olyan halandó lény, aki bűneinkért engesztelést hozhatna. Ő a mi Szabadítónk és Megváltónk (lásd János 3:16).
Vissza fog térni, hogy nagy hatalommal és dicsőséggel köztünk kormányozzon és uralkodjon.
2. Az Ő tana
A második oka annak, hogy köztünk élt, az volt, hogy megtanítsa nekünk a tant, melyet az Atyjától tanult, mely magába foglalja a szabadulás és a felmagasztosulás szertartásait és szövetségeit (lásd Márk 1:27, János 7:16).
Az Ő tana a szeretetről, megbocsátásról és irgalomról szól. Ez az út vezet az emberek közötti békés és harmonikus élethez, és ahhoz, hogy visszatérhessünk Istenhez, hogy vele éljünk.
3. Isten gyermekeiért végzett szolgálata
Harmadik célja az volt, hogy mások szolgálata által építse a királyságot. Ez egy másfajta vezetés volt. A szolgálat az Őt követők jellemzője, mely egy isteni tulajdonság.
„Ti engem így hívtok: Mester és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok.
Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.
Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek” (János 13:13–15).
Azért élt, hogy az evangéliumot prédikálja, és hogy mindenféle betegséget meggyógyítson (lásd Máté 4:23–24). Az Ő tanának tanítása és embertárasaink szolgálata két olyan felelősségünk, melyet keresztelésünkkor fogadtunk el. Ez tesz bennünket Krisztus igaz szolgáivá.
Egy alkalommal, miután a tanát tanította nekik, megszánta a népet, és csodát téve megsokasította a kenyeret és a halat, és enni adott a sokaságnak, amivel felfedte jellemének könyörületes és szolgáló oldalát. Másnap az előző nap kapott étel miatt még nagyobb sokaság gyűlt össze. Céltudatosan és örökkévaló szemlélettel tanította őket:
„Nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok.
Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, a melyet az embernek Fia ád majd néktek” (János 6:26–27).
Egyházként etetnünk kell az éhezőket, enyhülést kell hoznunk a betegeknek, fel kell ruháznunk a ruhátlanokat, és menedéket kell biztosítanunk az elhagyatottaknak. A böjti felajánlások által könnyítünk az egyháztagok azonnali szükségletein, jóléti tervünk által pedig segítünk hosszú távú szükségleteik kielégítésében. Természeti katasztrófák idején az emberbaráti szolgáltatások által segítséget nyújtunk azoknak a fivéreinknek és nővéreinknek, akik nem a mi hitünket vallják.
E fizikai szükségletek elhanyagolása nélkül, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza végzi a legfenségesebb és legkiemelkedőbb szolgálatot az Úr parancsolata szerint, mely arra irányul, hogy Krisztus tanainak tanítása által megáldjon minden embert, és felszólítsa őket, hogy részesüljenek a szabadító szertartásokban, hogy halhatatlanságot és örök életet nyerjenek (lásd Mózes 1:39).
Gondolkodásmódunk és hozzáállásunk megváltoztatása
Tudom, hogy Isten szeret minket. Lehetővé teszi számunkra, hogy még akkor is gyakoroljuk önrendelkezésünket, ha azt nem helyesen használjuk. Megengedi, hogy önálló döntéseket hozzunk.
Krisztus nem képes segíteni nekünk, ha nem bízunk Benne. Nem képes tanítani minket, ha nem szolgáljuk Őt. Nem fog minket kényszeríteni, hogy jót tegyünk, de csak akkor fogja megmutatni nekünk az utat, ha úgy döntünk, hogy Őt szolgáljuk. Ha az Ő királyságában akarunk szolgálni, Krisztus természetesen azt kívánja, hogy változtassunk gondolkodásmódunkon és hozzáállásunkon.
„Mert hogyan ismerné az ember azt a mestert, akit nem szolgált, és aki idegen neki, és aki messze áll szíve gondolataitól és szándékától?” (Móziás 5:13).
A szolgálat áldásai
Bizonyságomat teszem arról, hogy embertársaink szolgálata által ismerjük meg az Urat.
A szolgálat a hitben erőssé, az Ő királyságában pedig hasznossá tesz minket. A szolgálat célt és bátorságot ad az életben. Közelebb visz minket Istenhez, és segít nekünk isteni természetünk finomításában. Arra tanít, hogy szeressük és értsük meg embertársainkat, segít nekünk megfeledkezni saját vágyainkról, elűzi az önzést, a büszkeséget és a hálátlanságot. Arra tanít, hogy mások szükségleteire gondoljunk, ami segít kifejleszteni azokat az erényeket, melyekkel a Szabadító is rendelkezik.
A kedvesség, szeretet, türelem, összhang és egyetértés gyarapodni fog szolgálatunk közben, miközben a türelmetlenség, irigység, féltékenység, mohóság és önzés csökkenni fog, vagy el is fog tűnni. Minél többet adunk magunkból, annál jobban fog a szolgálatra, együttérzésre és szeretetre való képességünk növekedni.
Akik szolgálnak, mindig arra fognak törekedni, hogy Istennek örömet szerezzenek, és összhangban éljenek Vele. Telve lesznek békességgel; tekintetük örömet és kedvességet sugároz majd.
Akik szolgálnak, arra fognak törekedni, hogy felemeljék és építsék embertársaikat, ezért pedig meg fogják találni a jót másokban, és nem keresnek okot, vagy nem lesz idejük arra, hogy megsértődjenek. Kifejlesztik azt az erényt, hogy imádkozzanak azokért, akik kritizálnak. Nem várnak elismerést vagy jutalmat. Birtokolják krisztus szeretetét.
Akik szolgálnak, mindenkor, mindenhol és mindenkivel hajlandóak lesznek megosztani, ami a birtokukban van, és amit tudnak.
Akik még súlyos viszontagságok között is szolgálnak, fenntartják egy jobb jövő élő reményét. Szilárdak maradnak a válság közepette is, mert reményüket Krisztusba helyezték.
Akik szolgálnak, alázattal fogadják el feladataikat, felismerik saját korlátaikat, de meg vannak győződve arról, hogy ketten mindent meg lehet tenni mindaddig, amíg a két személyből az egyik maga Isten.
Benjámin király mennyei sugalmazás által kijelentette: „Amikor embertársaitok szolgálatában vagytok, akkor is csak Istenetek szolgálatában vagytok” (Móziás 2:17). Akik szolgálnak, jobban meg fogják érteni Isten személyiségét és tulajdonságait.
Akik még akkor is odaadással szolgálnak, amikor a dolgok nem éppen a kedvük szerint alakulnak, nem fognak könnyen elcsüggedni, elfáradni, nem fogják hasztalannak érezni magukat, mivel a lelki nyugalom és a Szentlélek társaságának ígérete soha nem fogja elhagyni őket.
Világméretű és helyi szolgálat
Az egyházban több tízezer olyan egyháztag van, aki önzetlenül szolgál több mint 170 országban, sokféle nyelv és nyelvjárás között. Vezetés, tanítás és másokról való gondoskodás által, fizetség vagy anyagi jutalmak, dicséret vagy világi elismerés nélkül, önzetlenül szolgálnak. Idejüket, tehetségeiket és forrásaikat adják; feláldozzák mindenüket, hatékonyan és csodálatos módon szolgálnak. Egy bizonyos idő után felmentik őket, és lehetőségük lesz másokat is szolgálniuk.
Krisztus tana és szolgálata által, Jézus Krisztus visszaállított Egyháza folyamatosan megáldja az egyháztagok életét. Hálát adunk Istennek értetek, hithű szentekért, akik éreztétek, most érzitek és a jövőben is érezni fogjátok majd a szolgálat örömét, miközben másokat szolgáltok. Azért imádkozunk, hogy Isten mindig megáldjon ezért benneteket. Jézus Krisztus nevében, ámen.