Nyissuk meg szívünket!
Tegyük mindennapi törekvéseink részévé azt, hogy megnyitjuk szívünket a Lélek előtt.
Ma annak fontosságáról szeretnék beszélni, hogy megnyissuk szívünket a Szentlélek előtt.
Keresztelésünk után konfirmálnak minket és elnyerjük a Szentlelket. Ez egy mennyei ajándék. A Szentlélek vigasztal, tanít, figyelmeztet, megvilágosít és inspirál minket. Nefi nagyon egyszerűen fogalmazta ezt meg: „Ha ezen az úton léptek be, és elnyeritek a Szentlelket, az minden olyan dolgot meg fog mutatni nektek, amit meg kell tennetek.”1 Szükségünk van a Szentlélek segítségére, ha biztonsággal szeretnénk átjutni a Pál apostol által leírt „nehéz időkön”2, melyben most élünk.
A Szentlélek egy lélek személy, ami lehetővé teszi számára, hogy szívünkben lakozzon, és közvetlenül a lelkünkkel kommunikáljon.3 A Lélek hangjára kis, szelíd és suttogó hangként utalnak.4 Hogyan lehet egy hang szelíd? Miért suttogáshoz hasonlítjuk? Azért, mert a Lélek szinte mindig az elménkhez és a szívünkhöz5 szól, nem pedig a fülünkhöz. Boyd K. Packer elnök ezt mondta: „A Szentlélek olyan hangon szól hozzánk, amit mi inkább érzünk, semmint hallunk.”6
A szívünkben érzünk dolgokat. A próféták a szentírásokban azt tanítják, hogy a személyes kinyilatkoztatás szorosan kapcsolódik a szívhez. Például:
„A szelídség és a szívbéli alázatosság folytán következik be a Szentlélek látogatása…”7 – tanította Mormon.
Alma azt mondta: „Aki megkeményíti a szívét, az az ige kisebb részét kapja meg; és aki nem keményíti meg a szívét, annak az ige nagyobb része adatik…”8
Mormon ezt írta a nefitákról: „Örömmel és vigasztalással telt meg a lelkük, [mivel] átengedték a szívüket Istennek.”9
A zsoltáríró pedig ezt írta: „Közel van az Úr a megtört szívekhez…”10
Testvérek, hát nem erre törekszünk mindannyian: hogy meglátogasson a Szentlélek, hogy az Urat közelebb érezzük magunkhoz, hogy örömöt és békét találjunk az életünkben? Ha igen, akkor szívünk állapotának gondos kiértékelése az egyik leginkább létfontosságú dolog ebben az életben.
A szív egy érzékeny hely. Számos hatásra érzékeny, pozitívra, negatívra egyaránt. Mások megsérthetik. A bűn meggyengítheti. A szeretet meglágyíthatja. Életünk korai szakaszában megtanuljuk védelmezni a szívünket. Olyan, mintha egy kapuval ellátott kerítést vonnánk köré. Senki sem léphet be a kapun, csak akkor, ha mi megengedjük neki.
Néhány esetben a szívünk köré emelt kerítés inkább egy kis karókerítéshez hasonlít, melynek kapuján egy „Légy üdvözölve!” felirat áll. Más szívek olyannyira megsérültek vagy meggyengültek a bűn által, hogy egy szögesdróttal befedett, háromméteres lánckerítés veszi körül őket. A kapun lakat és egy nagy „Tilos az átjárás!” felirat van.
Gondoljunk egy átjáróra a szívhez, mely a személyes kinyilatkoztatás elnyeréséhez szükséges. Nefi azt tanította, hogy amikor egy ember a Szentlélek hatalma által beszél, a Szentlélek hatalma viszi el azt az emberek gyermekeinek szívéhez.11 David A. Bednar elder felhívta a figyelmet a szívéhez szóra. „Kérlek, figyeljétek meg, hogy a Lélek hatalma elviszi az üzenetet a szívhez, de nem feltétlenül a szívbe… Végül az üzenet tartalma, valamint a Szentlélek tanúsága csak akkor hatolhat be a szívbe, ha a fogadó engedi azt.”12
Miért csak a szívhez? A személyes önrendelkezés annyira szent, hogy Mennyei Atyánk soha nem fogja az emberi szívet bármire is kényszeríteni, még az Ő végtelen hatalma által sem. Az ember megpróbálhatja, Isten azonban nem fogja. Más szóval, Isten megengedi, hogy mi legyünk saját szívünk védelmezői vagy kapuőrei. Saját szabad akaratunkból kell megnyitnunk szívünket a Léleknek, máskülönben Ő nem fogja magát ránk kényszeríteni.
Szóval hogyan is nyissuk ki a szívünket?
A hegyi beszédben a Szabadító ezt mondta: „Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.”13 Ha valami tiszta, akkor azt nem szennyezik be vagy fertőzik meg olyan dolgok, melyek nem oda valók. A szív tisztasága nyilvánvalóan az egyik legfontosabb alkalmassági tényező az Istentől kapott sugalmazás elnyeréséhez. Bár egyikőnk szíve sem tökéletes, minél szorgalmasabban igyekszünk megszabadulni a tisztátalanságtól, vagy kitaszítani a nem oda való dolgokat, annál jobban ki fogjuk nyitni szívünket a Szentlélek felé. Figyeljük meg Jákób próféta édes ígéretét: „Ó ti, akik tisztaszívűek vagytok, emeljétek fel a fejeteket és fogadjátok be Isten örömet adó szavát, és lakmározzatok a szeretetén.”14
Míg a Liberty börtönben volt, Joseph Smith próféta egy olyan kinyilatkoztatást kapott, mely leírja néhány ember szívének állapotát.
„Íme, sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak. És miért nincsenek kiválasztva?
Mert szívüket oly nagyon e világ dolgaira helyezték, és az emberek elismeréseire törekednek.”15
A világon ma sokan bővelkedő és békés körülmények között élnek. A Mormon könyvében a gazdagság gyakran eltérítette az embereket az Úrtól. Mormon a következő figyelmeztetést adta: „Láthatjuk, hogy amint felvirágoztatja népét, igen, mezeik, nyájaik és csordáik megszaporításával, és arany, és ezüst, és mindenféle értékes dolog tekintetében, minden fajtából és alkotásból… akkor jön el az ideje annak, hogy megkeményítik a szívüket és elfeledkeznek az Úrról, Istenükről.”16
Az Úr három természetes következményt jelölt meg arra az esetre vonatkozóan, ha valakinek szíve a világ dolgaira összpontosít: Először, bűneinket inkább elrejteni, mintsem megbánni akarjuk. Majd büszkeségünket és hiábavaló törekvéseinket próbáljuk kielégíteni, és nem Isten dolgait kutatjuk. Végül pedig mások felett igazságtalan uralmat kezdünk gyakorolni.17
Figyeljük meg, hogy a büszkeség az egyik természetes következménye annak, ha szívünket a világ dolgai felé fordítjuk. A büszkeség hamar érzéketlenné teszi szívünket a lelki sugalmazások iránt. Az Úr például ezt mondta: „Én, az Úr, nem vagyok megelégedve Sidney Rigdon szolgámmal. Szívében felmagasztalta magát, és nem fogadott el tanácsot, hanem megszomorította a Lelket.”18 Hasonlítsuk ezt össze a következő ígérettel: „Legyél alázatos; és az Úr, a te Istened kezednél fogva vezet majd téged, és választ ad néked az imáidra.”19
A Liberty börtönben kapott kinyilatkoztatásban az Úr leírta a világi szív hatását. „A mennyek visszahúzódnak; az Úr Lelke megszomorodik… [és] íme, mire tudatára ébredne, magára hagyatik.”20 Testvérek, ezek igen „nehéz idők”, mi pedig nem engedhetjük meg, hogy elszomorítsuk a Lelket, és magunkra maradjunk.
Újra csak azt mondom, hogy szívünk állapota közvetlenül befolyásolja a lelki dolgok iránti érzékenységünket. Tegyük mindennapi törekvéseink részévé azt, hogy megnyitjuk szívünket a Lélek előtt. Mivel mi vagyunk szívünk védelmezői, dönthetünk úgy, hogy így teszünk. Mi döntjük el, hogy mit engedünk be és mit tartunk kívül. Szerencsére az Úr izgatottan várja, hogy segíthessen a bölcs döntésben.
Az Ő két ígéretéről szóló bizonyságommal zárnám gondolataimat, melyeket azoknak adott, akik Hozzá kívánnak jönni: „Imádkozzatok tehát, szeretett testvéreim, szívetek minden erejével az Atyához, hogy eltöltsön benneteket ez a szeretet…, hogy megtisztulhassunk, miként ő is tiszta”21
Majd végül, íme egy erőteljes kijelentés Pál apostoltól: „Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít.”22
Mindig kérjük meg Krisztust, hogy erősítse meg szívünket, és töltse meg azt az Ő szeretetével. Ezért imádkozom, Jézus Krisztus nevében, ámen.