Szabadulás és felmagasztosulás
Isten örökkévaló tervében a szabadulás egyéni ügy; a felmagasztosulás családi ügy.
Hálásan üdvözöljük D. Todd Christofferson eldert a Tizenkét Apostol Kvórumában. Teljes szívünkből támogatjuk e csodálatos Első Elnökséget, valamint mindenkit, aki elhívásban részesült.
Kedves testvéreim, amikor megkaptuk a hírt, hogy Gordon B. Hinckley elnök elhunyt, mindannyian azonnal mély veszteséget éreztünk. Tudván azonban, hogy sorsa az Úr kezében volt, éreztük, hogy bánatunk egyre inkább hálává változik. Nagyon hálásak vagyunk azért, amit Isten e nagyszerű prófétájától tanultunk.
Ma, ezen az ünnepélyes összejövetelen teljesítettük az Úr akaratát, aki azt mondta, hogy „senkinek nem adatik meg, hogy elmenjen prédikálni az evangéliumomat, vagy felépíteni az egyházamat, ha nem rendeli el valaki, akinek felhatalmazása van, és az egyház tudja, hogy felhatalmazása van, és szabályosan elrendelték az egyház vezetői”1. A közös megegyezés ezen törvényét2 hívtuk segítségül, és az egyház tovább halad kijelölt útján.
Az egyháztagok világszerte támogatják Thomas S. Monson elnököt és rátermett tanácsosait. Nem vagyunk immár „jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek,
Kik fölépíttett[ünk] az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus”3.
Az Úr kinyilatkoztatta, hogy miért „adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul”. „A szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére:
Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére.”4
Így az apostolok – az Első Elnökség és a Tizenkettek – szolgálata az, hogy létrehozzák a hitnek ezt az egységét, és hirdessék a Mesterről való tudásunkat. A mi szolgálatunk célja, hogy megáldjuk mindazok életét, akik megtanulják és követik az Úrnak „még különb út[ját]”5. És segítenünk kell az embereknek felkészülni lehetséges szabadulásukra és felmagasztosulásukra.
A harmadik hittétel azt tanítja, hogy „Krisztus Engesztelése által az egész emberiség megszabadulhat, ha engedelmeskednek az Evangélium törvényeinek és szertartásainak”.
A megszabadulás, vagyis a szabadulás elnyerése azt jelenti, hogy megszabadulunk a fizikai és a lelki haláltól. Jézus Krisztus engesztelése és feltámadása miatt mindenki fel fog támadni és meg fog szabadulni a fizikai haláltól. Az ember a saját lelki halálából is megszabadulhat Jézus Krisztus engesztelése, a belé vetett hit, evangéliumának törvényei és szertartásai iránti engedelmesség, és az Ő szolgálata által.
A felmagasztosulás, vagyis a felmagasztosulás elnyerése a celesztiális birodalomban elért boldogság és dicsőség legmagasabb állapotára utal. Ezek az áldások azután érhetnek bennünket, miután elhagytuk e törékeny és halandó létet. Most van itt az ideje, hogy felkészüljünk a majdani szabadulásunkra és felmagasztosulásunkra.6
E felkészülés részeként az embernek először meg kell hallania és értenie az evangéliumot. Jézus Krisztus evangéliumát e célból vitték el „minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek”7.
Egyéni felelősség
Néhány évvel ezelőtt találkoztam egy törzsi uralkodóval Afrikában. Amikor rájött, hogy az Úrnak egy apostola tanítja őt, mélyen meghatódott. Azt mondta, hogy tömegesen megkeresztelkednének a népéből, ha erre utasítaná őket. Megköszöntem a kedvességét, de elmagyaráztam, hogy az Úr nem ilyen módon munkálkodik.
Az Úrba vetett hit kifejlesztése személyes ügy. A bűnbánat is személyes ügy. Csakis egyénként tud valaki megkeresztelkedni és elnyerni a Szentlelket. Mindannyian egyénként születünk; ugyanúgy mindannyian egyénként is „születünk újjá”8. A szabadulás egyéni dolog.
Családi kötelességek
Az egyéni fejlődést a család segíti elő, amely „központi szerepet játszik a Teremtő gyermekeinek örökkévaló rendeltetésére vonatkozó tervében”9. A család Isten szeretetteljes és szolgálatot nyújtó laboratóriuma kell, hogy legyen. Ott a férjnek szeretnie kell a feleségét, a feleségnek szeretnie kell a férjét, valamint a gyermekeknek és a szülőknek szeretniük kell egymást.
A családokat világszerte egyre súlyosabb támadások érik. Ha a családok tönkre mennek, akkor a politikai, gazdasági és szociális rendszereink közül is sok tönkre fog menni. És ha a családok tönkremennek, dicsőséges, örökkévaló lehetőségük sem valósulhat meg.
Mennyei Atyánk azt szeretné, hogy a férjek és a feleségek hűségesek legyenek egymáshoz, és gyermekeiket az Úrtól kapott örökségként becsüljék és kezeljék.10 Az ilyen családban szentírásokat tanulmányozunk, és együtt imádkozunk. A templomra összpontosítjuk a figyelmünket. Ott kapjuk meg Isten legnagyobb áldásait, melyet hithű gyermekei számára tartogat.
Hála Isten nagyszerű boldogságtervének11, a családok örökre együtt lehetnek, feltámadott lényekként. Mennyei Atyánk kijelentette: „Ez munkám és dicsőségem, hogy véghezvigyem az ember halhatatlanságát és örök életét.”12 Mindkét célja Szeretett Fia, Jézus Krisztus engesztelése révén teljesülhetett be. Az Ő engesztelése által válhatott a feltámadás valósággá, az örök élet pedig lehetségessé mindazok számára, akik valaha is éltek.
A feltámadást, vagyis a halhatatlanságot minden férfi és nő feltétel nélküli ajándékként kapja.
Az örök élet vagy celesztiális dicsőség, vagy felmagasztosulás feltételhez kötött ajándék. Ennek az ajándéknak a feltételeit az Úr szabta meg, aki ezt mondta: „Ha betartod a parancsolataimat, és mindvégig kitartasz, akkor örök életed lesz, amely ajándék Isten minden ajándéka közül a legnagyobb”13 E feltételek között, melyek alkalmassá tesznek, ott van az Úrba vetett hit, a bűnbánat, a keresztség, a Szentlélek elnyerése, valamint a templomi szertartásokhoz és szövetségekhez való hűség.
Ebben az egyházban egyetlen férfi sem érheti el a celesztiális dicsőség legmagasabb fokozatát egy érdemes nő nélkül, akit hozzápecsételtek.14 Ez a templomi szertartás teszi végül lehetővé mindkettőjük számára a felmagasztosulást.
Az egyházi elhívásainkból felmenthetnek bennünket. De szülői voltunkból nem menthetnek fel. Az Úr az emberiség történetének első napjától kezdve megparancsolta a szülőknek, hogy tanítsák gyermekeiknek az evangéliumot.15 Mózes ezt írta: „És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj [Isten szavairól] mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.”16
Napjainkban az Úr hozzátette: „Világosságban és igazságban neveljétek fel gyermekeiteket.”17 Az egyház azért van, hogy segítse, ne pedig helyettesítse a szülőket azon kötelezettségükben, hogy tanítsák a gyermekeiket.
Ma, a durva erkölcstelenség és függőséget okozó pornográfia napjaiban, a szülőknek szent kötelessége, hogy gyermekeiknek megtanítsák Isten fontosságát az életükben.18 Ezeket a gonoszságokat, melyek oly pusztítóak az isteni lehetőségekre tekintve, Isten gyermekeinek szigorúan kerülniük kell.
Gyermekeinknek meg kell tanítanunk azt is, hogy tiszteljék a szüleiket. Az ötödik parancsolat kijelenti: „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.”19
Hogyan taníthatjuk a legjobban gyermekeinket? Az Úr konkrét utasításokat adott nekünk erre vonatkozólag:
„Semmilyen hatalmat vagy befolyást nem lehet vagy szabad máshogy fenntartani a papság jogán, csakis meggyőzéssel, hosszútűréssel, gyengédséggel és szelídséggel, és színleletlen szeretettel;
Kedvességgel és színtiszta tudással, amely nagyon gyarapítja a lelket, képmutatás és álnokság nélkül –
A kellő időben élesen feddve, amikor a Szentlélek arra késztet; azután pedig fokozott szeretetet mutatva az iránt, akit megfeddtél, nehogy ellenségének tartson téged.”20
Amikor egy gyermeknek helyreigazításra van szüksége, megkérdezhetitek magatokat: „Mit mondhatok vagy tehetek, ami arra késztetné, hogy jobb irányt válasszon?” Amikor fenyítésben kell részesíteni őt, tegyétek nyugodtan, bizalmasan, szeretettel, nem pedig nyilvánosan. Ha dorgálásra van szükség, utána gyorsan mutassatok fokozott szeretetet, hogy ne verjen gyökeret a harag. Ahhoz, hogy meggyőzőek legyetek, a szeretetetek őszinte kell hogy legyen, és az isteni tanon és helyes tantételeken kell, hogy alapuljon.
Ne próbáljatok meg uralkodni a gyermekeiteken. Ehelyett hallgassátok meg őket, segítsetek nekik megtanulni az evangéliumot, ösztönözzétek őket, és vezessétek őket az örök élet felé. Isten megbízottjaiként kell gondoskodjatok a rátok bízott gyermekekről. Miközben tanítjátok és meggyőzitek őket, az Ő isteni befolyása legyen a szívetekben.
Ősök
Minden beszélgetés hiányos lenne a család azon szerepéről, hogy felkészítsen a felmagasztosulásra, ha csak az anyát, az apát és a gyermekeket említenénk. Mi a helyzet a nagyszülőkkel és más ősökkel? Az Úr kinyilatkoztatta, hogy nem lehetünk tökéletesek nélkülük; sem pedig ők nélkülünk.21 A pecsételő szertartások nélkülözhetetlenek a felmagasztosuláshoz. A feleséget a férjhez kell pecsételni; a gyermekeket a szüleikhez; és mindannyian összeköttetésben kell hogy legyünk az őseinkkel.22
Mi van azokkal, akik nem fognak tudni megházasodni ebben az életben, vagy azokkal, akiket nem lehet a szüleikhez pecsételni ebben az életben? Tudjuk, hogy az Úr mindannyiunkat a szívünk vágyai, valamint a cselekedeteink alapján fog megítélni23, és hogy a felmagasztosulás áldásait mindazok megkapják majd, akik érdemesek rá.24
Mi, a szövetség gyermekei, nagyon szerencsések vagyunk. Szívünkbe ültették az Ábrahám, Izsák és Jákób atyáinknak tett ígéreteket. Az Úr azt mondta:
„Törvényes örökösök vagytok, a test szerint, és Isten elrejtett titeket a világtól, Krisztussal…
Áldottak vagytok tehát, ha megmaradtok jóságomban, világosságként a nemzsidóknak, és e papság által szabadítójaként népemnek, Izráelnek.”25
Ebben az életben van itt az ideje a szabadulásra és a felmagasztosulásra való felkészülésnek.26 Isten örökkévaló tervében a szabadulás egyéni ügy; a felmagasztosulás családi ügy.
Szövetségből való gyermekekként gyűltünk ma reggel össze, ezen az ünnepélyes összejövetelen. Felhívták figyelmünket a próféták és az apostolok szent címeire. A szabadulásra és a feltámadásra való felkészülés végső felelőssége azonban az egyes személyeken nyugszik, mert ők felelősek a saját önrendelkezésükért, a családjukban egy másik szent cím, az anya, apa, leány, fiú, nagyanya vagy nagyapa viselésében.
E felelősségteljes szerepeket viselve, hittel haladjunk előre, Jézus Krisztus által vezetve, akié ez az egyház, és az Ő prófétái által, akiken keresztül Ő beszél. Ezért imádkozom Jézus Krisztus nevében, ámen.