Flora és én: egyenlő társak az Úr munkájában
Miközben arról a támogató és szeretetteljes társi kapcsolatról tanulunk, mely Ezra Taft Benson elnököt fűzte feleségéhez, Florához, mélyebb bepillantást nyerhetünk a szolgálatába is.
Néha, ha jól figyelünk, egy-egy rövid kifejezés ugyanolyan erővel bírhat, mint egy egész szónoklat. Így történt ez 1985. november 11-én is. A kifejezés pedig a „Flora és én” volt.
Ezra Taft Benson elnök (1899–1994) e szavakat egy előre megírt közleménynek szánta a sajtó riporterei számára, egy nappal azután, hogy elválasztották őt Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza elnökévé. Spencer W. Kimball elnök (1895–1985) hat nappal korábban hunyt el, Benson elnököt hagyva rangidős apostolként.
Benson elnök és felesége, Flora épp együtt voltak, mikor értesültek Kimball elnök távozásáról, és „azonnal térdre hullottak”, és imádkoztak.1 A kijelentés első bekezdésében, melyet a világon mindenütt való kiadásra szántak, Benson elnök ismét Flora mellé helyezte magát. Ezt mondta: „Olyan nap ez, amelyet nem vártam. Feleségem, Flora és én folyamatosan imádkoztunk azért, hogy Kimball elnök napjai meghosszabbíttassanak ezen a földön, és újabb csoda következzen be érte. Most, hogy az Úr szólott, minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni az Ő szerető útmutatása alatt, hogy előrevigyük a munkát a földön.”2
59 év házasság után a „Flora és én” kifejezés természetes volt Benson elnök számára. És amikor azt mondta, hogy „minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni az Ő szerető útmutatása alatt, hogy előrevigyük a munkát”, a többes számmal nem magára és a többi általános felhatalmazottra gondolt, habár biztosan egységben volt velük. Ebben a kijelentésében az egyház prófétája, látnoka és kinyilatkoztatója a feleségével való egységéről beszélt az Úr munkájában.
És miért ne tette volna? Ő és Flora már majdnem hat évtizede egyek voltak az Úr munkájában. Bár sok szempontból változott az életük az évek folyamán, a társi kapcsolatuk folyamatos erőforrást nyújtott mindkettejüknek.
Idén a segítőegyleti nőtestvérek és a melkisédekipapság-viselők számára a tananyag lehetőséget nyújt arra, hogy Ezra Taft Benson elnöktől tanuljanak. Miközben tanulmányozzátok a tanításait, késztetést érezhettek arra is, hogy megismerjétek a jellemét. Ez a cikk a felesége, Flora Amussen Benson szemszögéből nyújt egy kis bepillantást az életébe és szolgálatába. A cikkben szereplő fejezet- és oldalszámok Az egyház elnökeinek tanításai: Ezra Taft Benson tankönyvre utalnak.
„Gazdálkodóhoz szeretnék hozzámenni”
1920 őszén a huszonegy éves Ezra Taft Benson az Idaho állambeli Whitney-ben lévő családi farmról utazott a Utah állambeli Loganbe, hogy beiratkozzon a Utahi Mezőgazdasági Főiskolára (a mai Utahi Állami Egyetemre). Egy nap néhány barátjával volt a kampuszon, amikor megakadt a szeme egy fiatal nőn. Később így emlékezett vissza:
„Kint voltunk a tehénpajták közelében, amikor egy fiatal nő – aki igen vonzó és gyönyörű volt – elhajtott mellettünk a kis kocsiján, úton a pajta felé, hogy tejet hozzon. Amikor a fiúk odaintegettek neki, ő visszaintett. Azt kérdeztem: »Ki ez a lány?« Így feleltek: »Flora Amussen.«
Akkor azt mondtam nekik: »Tudjátok, az a benyomásom támadt, hogy feleségül fogom venni.«”
Ezra barátai jót mulattak ezen a kijelentésén, és ezt felelték: „Flora túlságosan népszerű egy falusi fiúhoz!” Mire ő? „Nos, hát ettől még érdekesebb az egész!”3
Ezra barátai nem is tévedhettek volna nagyobbat Flora Amussen megítélésében. A lány már tizenéves kora óta látott valami különöset azokban a férfiakban, akik földet műveltek. Egy napon a lány anyja, Barbara, azt mondta neki, hogy „nem nyerheti el a dicsőség legmagasabb fokozatát celesztiális házasság nélkül. Flora erre azt mondta – talán kissé naivan, de jó meglátásként –, hogy »akkor én egy anyagiakat tekintve szegény, de lelkiekben gazdag férfihez szeretnék hozzámenni, hogy amit megszerzünk, együtt szerezhessük meg«. Kis szünet után hozzátette: »Egy gazdálkodóhoz szeretnék hozzámenni.«”4
Flora és Ezra később, 1920-ban találkoztak, és a barátságuk hamarosan udvarlásba fordult. Ezra Taft Benson személyében Flora olyan fiatalemberre lelt, aki már elkezdte felhalmozni a lelki javakat, melyet Flora oly nagyra becsült. És ahogy arra számított, a férfi lelkiereje a családi gazdaságuk talajában gyökerezett.
Ha szeretnél többet olvasni arról, hogyan formálta Ezra Taft Benson jellemét a farm, lásd Az egyház elnökeinek tanításai: Ezra Taft Benson 3–5. oldalát.
Együtt munkálkodva azon, hogy Istent tegyék az első helyre
Amikor Flora és Ezra éppen csak elkezdtek közelebb kerülni egymáshoz, megtudták, hogy két évre el kell, hogy váljanak, Ezra ugyanis missziós elhívást kapott a Brit Misszióba. Ő és Flora lelkesek voltak amiatt, hogy szolgálhat, és „elbeszélgettek Florával a kapcsolatukról. Szerették volna, ha barátságuk folytatódik, de azt is felismerték, hogy Ezrának elkötelezett misszionáriusnak kell lennie. »Mielőtt útnak indultam, Florával elhatároztuk, hogy csupán havonta egy [levelet] írunk – mondta. – Azt is elhatároztuk, hogy leveleink bátorításról, bizalomról és hírekről fognak szólni. És így is volt.«”5
A missziós elhívás ily módon való megközelítése jól példázta azt az igazságot, melyet Ezra sok évvel később tanított a szenteknek: „Amikor Istent tesszük az első helyre, minden egyéb dolog a megfelelő helyére kerül, vagy pedig kihullik az életünkből. Az Úr iránti szeretetünk uralja majd minden vonzalmunkat, ez szabja meg, mire fordítjuk időnket, ez határozza meg elfoglaltságainkat és dolgaink fontossági sorrendjét.”6
Amikor Ezra missziója a vége felé közeledett, ő és Flora már nagyon várták, hogy újra lássák egymást. De Flora „sokkal többet tett, mint hogy pusztán várta az együtt töltött idő lehetőségét. Igazán előretekintett: Ezra jövőjére és a benne rejlő lehetőségekre. […] [Ö]römmel töltötte el Ezra azon nyilvánvaló vágya, hogy a családi farmon telepedjen le az idahói Whitney-ben. Flora azonban úgy érezte, hogy Ezrának először be kell fejeznie az iskoláját.”7 Azért, hogy ezt Ezra megtehesse, Flora csatlakozott hozzá abban, hogy az első helyre tegye Istent. Alig egy évvel azután, hogy Ezra visszatért a missziójából, Flora azzal a meglepetéssel állt elő neki, hogy ő maga is missziót fog szolgálni. További információért eme döntésével kapcsolatban lásd a 12–13. oldalt.
Ezra Taft Benson teljes idejű misszionáriusi szolgálatával kapcsolatos beszámolókért lásd a kézikönyv 10–11. és a 113–114. oldalait. A második világháború utáni Európában végzett szolgálatáról az apostolsága idején lásd a 19–23., 60–62., 75–77., 282. és a 286–287. oldalakat.
Csiszolatlan gyémánt
Flora és Ezra 1926. szeptember 10-én lett egymáshoz pecsételve a Salt Lake templomban. Ezra veleszületett jósága és az iskolai sikerei ellenére „néhányan továbbra is kételkedtek Flora ítélőképességében. Nem értették, hogy egy ilyen művelt, gazdag és népszerű lány miért elégedne meg egy földművelő fiúval. Flora azonban továbbra is azt mondta, hogy mindig is »egy gazdálkodó [felesége szeretett volna] lenni«. Azt mondta: Ezra »gyakorlatias, józan gondolkodású és szilárd«. Majd hozzátette ezt a megfigyelését: »Gyengéden bánt a szüleivel, és tudtam, hogy ha őket tiszteli, akkor engem is tisztelni fog.« Meglátta benne a »csiszolatlan gyémántot«, és azt mondta: »minden tőlem telhetőt meg fogok tenni azért, hogy segítsek az embereknek megismerni és megszeretni őt a benne lévő jóságért, nem csupán ebben a kicsiny közösségben, hanem az egész világon.«”8
Flora, a férjében rejlő lehetőségek eme meglátásával, boldogan ment vele bárhová, ahová kellett, hogy gondoskodni tudjanak a gyermekeikről és szolgálni tudják az egyházat, a közösségüket és a nemzetüket. Ez néha megkövetelte, hogy egyszerűbb életmódot folytasson, mint amihez szokva volt, de ő készségesen vállalta a kihívást.
Például a házasságkötésük napján az „egyedüli ünnepség egy családtagokkal és barátokkal közösen tartott reggeli volt. A reggeli után az újdonsült házaspár azonnal útnak indult a Ford T-modell kisteherautójukon az iowai Amesbe”, ahol Ezra az agrárközgazdászi mesterképzését végezte. „Útközben nyolc éjszakát töltöttek egy lyukas tetejű sátorban. Amikor megérkeztek Amesbe, a főiskolai kampusztól egy saroknyira béreltek lakást. A bérlemény szűkös volt, és Bensonéknak egy népes csótánycsaláddal is osztozniuk kellett a helyen, de Ezra azt mondta, hogy nemsokára úgy nézett ki, mint a legotthonosabb kis házikó, melyet az ember el tud képzelni.”9
Ahogy Ezra egyre inkább „gyémánttá” vált, és kevésbé volt „csiszolatlan”, sokkal több szolgálatot kezdett végezni az otthonán kívül. Ez finomító folyamat volt Flora számára is. Férje távollétében néha meg kellett küzdenie a magánnyal és a csüggedéssel. De szeretett feleség és anya lenni, és háláját fejezte ki férje jóságáért és a családjuk iránti elkötelezettségéért. További információért Flora és Ezra házassága és szülői léte kezdetéről lásd a 14–16. oldalakat.
Két életre szóló telefonhívás
1943. július 27-én Flora kapott egy telefonhívást a férjétől, aki éppen a utahi Salt Lake Cityben tartózkodott, és egy üzleti útjáról készült hazatérni fiával, Reeddel. Flora a Washington melletti otthonunkban tartózkodott éppen, 3200 kilométerre tőlük. Egy imával és könnyekkel teli, éberen eltöltött éjszaka után azzal hívta fel Florát, hogy tudassa vele: előző nap elhívták őt a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjává.
Florát nem érte váratlanul a hír. „Erősen érezte, hogy valami jelentős dolog fog történni [a férje] útja során.”10 Kifejezte Ezrába vetett bizalmát, aki a szavaitól megnyugodott. Később így emlékezett vissza: „Megnyugtató volt beszélni vele. Ő mindig is több hitet tanúsított bennem, mint én saját magamban.”11
Habár Florának bizalma volt a férjében, tudta, hogy egyedül nem képes majd eleget tenni az elhívásának, hanem szüksége lesz a családja támogatására és a menny erejére is. Az egyik általános konferencián egy odasúgott üzenet jól mutatta Flora férje iránti szeretetét, és azt, hogy jól tudta, mennyire támaszkodik a férje az Úrra (lásd 53–54. oldal).
Flora egy másik életre szóló telefonhívást is kapott a férjétől 1952. november 24-én. A férje ezúttal a Washington területre látogatott éppen, Flora pedig otthon volt, Salt Lake Cityben. Dwight D. Eisenhower, aki akkor készült elkezdeni szolgálatát az Egyesült Államok elnökeként, felkérte Benson eldert, hogy legyen a földművelésügyi minisztere, amely magasrangú pozíció hatalmas áldozatot és odaadást kívánna. Benson elder elfogadta a posztot, mivel David O. McKay (1873–1970), az egyház elnöke ezt tanácsolta neki.
Amikor Benson elder elmondta Florának, hogy Eisenhower elnökjelölt egy pozíciót ajánlott neki, ő pedig elfogadta azt, így válaszolt: „Tudtam, hogy ezt fogja tenni. És azt is, hogy elfogadod.” Flora elismerte, hogy ez nehéz lesz a családra nézve, de hozzátette: „[Ú]gy tűnik, ez Isten akarata.”12
Benson elder nyolc éven át szolgált földművelésügyi miniszterként. Ekkoriban a család bizonyos időszakokra elszakadt egymástól, Benson elnöknek pedig meg kellett küzdenie a kritikákkal és a dicséretekkel is, melyek az effajta nyilvános szolgálat gyakori kísérői. Bensonék előtt hatalmas lehetőségek nyíltak meg. Egyszer például Benson elder elvitte Florát és a lányaikat, Beverlyt és Bonnie-t egy négyhetes útra, mely során ő azon dolgozott, hogy 12 különböző országgal létesítsen kereskedelmi kapcsolatot (lásd 194. oldal). Egy hírszerkesztő meghívása különleges misszionáriusi élményhez vezetett a család számára (lásd 26–27. oldal).
Ezra Taft Benson elder nyolc éven át volt az Egyesült Államok földművelésügyi minisztere, miközben ezzel egyidőben apostolként is szolgált. Ha el szeretnéd olvasni, hogyan tett eleget ezen felelősségeinek, lásd a 23–28. és az 51–54. oldalt.
Egyenlő eszközökként az Úr kezében
Mint az egyház minden prófétája, Ezra Taft Benson előre elrendeltetett az elhívására. De egyedül nem lett volna képes betölteni ezt az előre elrendelt elhívást, és nem szolgálhatott volna ilyen erővel. Nyilvánvaló, hogy egyetlen más ember sem volt rá akkora hatással, mint Flora. Az egyházban és a családjukban is vállvetve dolgoztak együtt erőteljes eszközökként az Úr kezében.
Benson elnök és Benson nőtestvér ugyanúgy, ahogy együtt térdeltek le, mikor megtudták, hogy ő lesz az egyház elnöke, együtt dolgoztak azon is, hogy „előrevigyék a munkát a földön”.13 Ahogy azt Flora tizenévesként remélte, megszerezték, amit akartak – méghozzá együtt.14
Benson elnök az emelvényről arra intette az utolsó napi szenteket, hogy árasszák el a földet és az életüket a Mormon könyvével (lásd 9–10. fejezet). Otthon Flora mindennap felolvasott neki a Mormon könyvéből, majd megbeszélték, amit olvastak.15 Benson elnök arra buzdította a szenteket, hogy rendszeresen szolgáljanak és hódoljanak a templomban (lásd 13. fejezet). Flora és Ezra Benson maguk is minden péntek reggel elmentek a templomba, amikor csak tehették.16 Benson elnök az emelvényről intett a kevélység bűnétől és a világ tapsától17. Habár Florának sikerült segítenie, hogy az egész világ megismerje18 a férjét, ők együtt megelégedtek a menny csendes tapsával19.
Ezra Taft Benson elnök több száz szónoklatot tartott az egyház apostolaként és elnökeként. Nehéz lenne elképzelni ezen szónoklatok bármelyikét is ama háromszavas kifejezés hatása nélkül, melyet 1985. november 11-én mondott, és mely így szólt: „Flora és én.”