Első elnökségi üzenet
Kövesd a prófétákat!
Írta: Thomas S. Monson elnök
Az Egyesült Államok Haditengerészeténél szolgáltam a második világháború vége felé. Matróz voltam, ami a lehető legalacsonyabb beosztás a haditengerészetben. Ezután elnyertem az első rendfokozatot, majd a harmadikat a matróz beosztásban.
Véget ért a második világháború, és később elbocsátottak. De úgy döntöttem, ha valaha is visszamegyek a hadseregbe, akkor főtisztként szeretnék szolgálni. Azt gondoltam: „Ha elkerülhetem, soha ne lássak többet koszos konyhát, és ne kelljen fedélzetet sikálnom!”
Miután elbocsátottak, az Egyesült Államok Haditengerészetének tartalékosa lettem. Minden hétfő este kiképzésre jártam. Keményen tanultam, hogy megfeleljek az elméleti követelményeknek. Az elképzelhető összes vizsgán megfeleltem mentálisan, fizikailag és érzelmileg is. Végül megkaptam a csodás hírt: „Örömmel tudatjuk, hogy elfogadtuk kinevezését az Egyesült Államok Haditengerészete tartalék osztagának zászlósi beosztásába.”
Ragyogó arccal mutattam a levelet feleségemnek, Francesnek, és ezt mondtam: „Megcsináltam! Megcsináltam!” Átölelt, és így szólt: „Elég keményen dolgoztál ahhoz, hogy elérd.”
De aztán történt valami. Elhívást kaptam az egyházközségemben, hogy a püspökség tanácsosa legyek. A püspök tanácsgyűlése pont azon az estén volt, mint a tengerészet kiképzési gyűlése. Tudtam, hogy szörnyű érdekütközetre került sor. Tudtam, hogy nem lesz időm a tartalékosi szolgálatomra és a püspökségi feladataim egyidejű ellátására. Nem tudtam, mit tegyek. Döntést kellett hoznom.
Imádkoztam róla. Aztán elmentem, hogy találkozzam a férfival, aki a cövekelnököm volt, mikor még kisfiú voltam: Harold B. Lee elderrel (1899–1973), aki akkoriban a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja volt. Leültem vele szemben az íróasztalánál. Elmondtam neki, mennyire sokat jelent nekem az a tiszti kinevezés. Még a levél másolatát is megmutattam neki, benne a kinevezésem hírével.
Illusztráció: Paul Mann
Egy pillanatra elgondolkodott, majd így szólt hozzám: „Elmondom, mit kellene tenned, Monson testvér. Írsz egy levelet a Haditengerészet-ügyi Hivatalnak, és megmondod nekik, hogy a püspökségbe való elhívásod miatt nem fogadhatod el azt a kinevezést az Egyesült Államok Haditengerészetének tartalékosaként.”
Összeszorult a szívem. Majd hozzátette: „Ezután írsz a Tizenkettedik Haditengerészeti Körzet parancsnokának San Franciscóban, és elmondod neki, hogy szeretnél leszerelni tartalékosként.”
Ezt feleltem: „Lee elder, te nem ismered a hadsereget. Természetesen nem fognak kinevezni, ha nem fogadom el, de a Tizenkettedik Haditengerészeti Körzet nem fog elengedni. Mivel Koreában háború van kitörőben, a tiszthelyetteseket biztosan behívják majd. Ha pedig később visszavesznek, akkor tisztként szeretnék visszatérni, de ezt nem tehetem meg, ha most nem fogadom el ezt a kinevezést. Biztos, hogy ezt a tanácsot szeretnéd adni?”
Lee elder a vállamra helyezte a kezét, és atyai hangon azt mondta: „Monson testvér, legyen több hited! A sereg nem neked való.”
Hazamentem. Egy könnyáztatta kinevezést helyeztem vissza a borítékba egy kísérőlevéllel együtt, melyben megírtam, hogy nem fogadom el a kinevezést. Ezután írtam a Tizenkettedik Haditengerészeti Körzetnek, és kértem a leszerelésemet a tartalékosi szolgálatból.
A tartalékosi szolgálatból való felmentésem az utolsó csoportban került feldolgozásra a koreai háború kirobbanása előtt. A központi alakulatomat mozgósították. Hat héttel azután, hogy elhívtak a püspökségbe tanácsosnak, elhívtak az egyházközségem püspökévé.
Nem lennék abban az egyházi tisztségben, melyben most vagyok, ha nem követtem volna egy próféta tanácsát, ha nem imádkoztam volna erről a döntésről, és ha nem ismertem volna fel egy fontos igazságot: Isten bölcsessége gyakran balgaságnak tűnik az emberek szemében.1 De a legnagyszerűbb lecke, melyet megtanulhatunk a halandóságban, az, hogy ha Isten szól és gyermekei engedelmeskednek, akkor mindig helyesen fognak cselekedni.
Sokszor halljuk, hogy a történelem kapuja kicsiny sarokpántokon fordul meg, és ez így van az életünkkel is. A döntések meghatározzák a sorsunkat. De nem vagyunk magunkra hagyva a döntéseinkkel.
Ha meg szeretnétek látni a mennyek fényét, ha érezni kívánjátok a Mindenható Isten sugalmazását, ha arra vágytok, hogy szívetekben ott égjen az érzés, hogy Mennyei Atyánk vezet titeket, akkor kövessétek Isten prófétáit. Ha követitek a prófétákat, biztonságos területen lesztek.
Tanítás ebből az üzenetből
Az egyházban nem sokan kapnak majd személyes tanácsot egy apostoltól, ahogyan az Monson elnökkel történt. Mégis áldottak lehetünk, ha követjük a próféták és apostolok tanításait. Fontold meg, hogy elolvasod Monson elnök legutóbbi általánoskonferenciai üzeneteit (ne feledd a nyitó- és záróbeszédeit sem). Keress bennük olyan konkrét felhívásokat, melyek cselekvésre szólítanak. Megbeszélheted a tanultakat az általad látogatott személyekkel, és végiggondolhatjátok, milyen módokon alkalmazzátok Monson elnök tanácsát.
A fiataloknak és gyermekeknek szóló ezen üzenettel kapcsolatos tanítási ötletekért lásd a 6. oldalt.