Miért fontos az életemben Jézus Krisztus?
Amikor megértjük mindazt, amit a Szabadító tesz értünk, Ő válik életünk legfontosabb személyévé.
Nemrégiben olvastam egy blogbejegyzést, melyben a szerző arról írt, mennyire nélkülözhetetlen szerepet tölt be a Szabadító a mindennapi életében. Örültem, hogy hajlandó volt megosztani az érzéseit, de elszomorodtam, mikor az egyik olvasója válaszát olvastam: „Az én életemben viszont semmilyen jelentősége nincs. Soha nem is volt, és soha nem is lesz.”
Ez az olvasó nem is tévedhetett volna nagyobbat! Előbb vagy utóbb mindannyiunknak szüksége lesz a Szabadítóra. Mindannyian követünk el olyan hibákat, melyeket nem tudunk helyrehozni, átélünk olyan veszteségeket, melyeket nem tudunk meg nem történtté tenni, és találkozunk olyan fájdalmakkal, üldöztetéssel, tragédiákkal, terhekkel és csalódásokkal, melyekkel egyedül nem boldogulunk.
A jó hír viszont az, hogy nem is kell egyedül boldogulnunk velük!
„Gyenge pillanatainkban talán így kiáltunk fel: »Senki sem tudja, milyen ez! Senki sem érti meg!« Isten Fia azonban tökéletesen tudja és érti, mivel Ő érezte és hordozta minden egyéni terhünket – mondta David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából. – Végtelen és örökkévaló áldozata révén pedig (lásd Alma 34:14) tökéletes együttérzéssel rendelkezik, és képes kinyújtani felénk irgalma karját.”1
Jézus fontos számunkra, mert Ő az engesztelése, tanításai, reménye, békéje és példája által segít megváltoztatnunk az életünket, szembenéznünk a megpróbáltatásainkkal, és hittel haladni előre tovább azon az úton, mely Őhozzá és az Ő Atyjához vezet vissza.
Jézus lehetővé teszi a bűnbánatot
Az egyik ok, amiért Jézus oly fontos azoknak, akik őszintén igyekeznek követni Őt, az, hogy mindannyiunknak vannak hiányosságaink, és szükségünk van a bűnbánat ajándékára, melyet az engesztelés kínál számunkra.
Amikor elbotlunk és elesünk, Sátán azt akarja elhitetni velünk, hogy nem vagyunk elég jók ahhoz, hogy felálljunk és visszatérjünk a helyes ösvényre. Azt is el akarja feledtetni velünk, hogy az evangélium „a bűnbánat evangélium[a]” (T&Sz 13:1; kiemelés hozzáadva). Ám tudjuk, hogy „Krisztus kegyelme valós, ez teszi lehetővé a megbocsátást és a bűnbánó bűnös megtisztítását is”2.
Jézus Krisztus engesztelése mindannyiunk számára elérhető, de választanunk kell ahhoz, hogy működhessen az életünkben. Képzeld csak el, hogy egy különleges ajándékot adsz egy barátodnak – valamit, amire a barátodnak igazán szüksége lenne, valamit, amit személyes áldozatok árán készítettél el. Majd képzeld el, hogy a barátod erre azt válaszolja: „Köszi, de nem igazán kell az ajándékod.” Hogyan éreznéd magad?
Ha nem hívjuk meg Jézust, hogy segítsen megtisztulnunk a bűnbánat által, az olyan, mintha visszautasítanánk az ajándékát.
Jézus igazat tanít
Egyszer, miután néhányan nem akartak tovább menni Jézussal az úton, megkérdezte a tizenkét apostolt: „Vajjon ti is el akartok-é menni?” Mire Péter azt felelte: „Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad” (János 6:67–68).
A Szabadító szavait, ami az „örök életnek beszéde”, megtalálhatjuk a szentírásokban, az élő próféták tanításaiban, és a Szentlélek suttogásaiban. Alapként szolgálnak ahhoz, ami „ebben az életben boldogsághoz, az elkövetkezendőben pedig örök élethez vezet”3, és biztonságban visszavezetnek Mennyei Atyánkhoz és a Szabadítónkhoz.
Milyen nagy igazságokról tanított a Szabadító? Dieter F. Uchtdorf elnök, második tanácsos az Első Elnökségben, felsorolt négyet a legutóbbi általánoskonferenciai beszédében:
-
„Atyánk megadta gyermekeinek a boldogság nagyszerű tervét”.
-
„Jézus Krisztus engesztelése által örökké élhetünk a szeretteinkkel”.
-
„[D]icsőséges, tökéletes és halhatatlan testünk lesz, melyet nem terhel betegség vagy fogyatékosság”.
-
„[A] szomorúság és a veszteség könnyei helyett majd bővelkedő boldogságot és örömöt kapunk”4.
Jézus reményt kínál
Amikor komoly kihívásokkal nézünk szembe, néha nehezünkre esik bízni az Úrban. De ha megbízunk benne, az elhozza nekünk az ahhoz szükséges reményt, hogy megbirkózhassunk a kihívásainkkal.
Ez történt a Gatrell család tagjaival is, akik Jean A. Stevens nőtestvér egyházközségébe tartoznak. Stevens nőtestvér, az Elemi Általános Elnökségének első tanácsosa, azt mondta, hogy a család azután is ragaszkodott az evangéliumhoz és a templomi szövetségeikhez, miután Gatrell testvérnél rákot állapítottak meg. Mivel így tettek, reményük volt Isten azon ígéreteiben, hogy ezután az élet után újra együtt lesznek majd.
A férje halálát megelőző nehéz napokon Gatrell nőtestvér ezt mondta: „Tudtam, hogy az Úr őrködik felettünk. Ha bízol az Úrban, akkor tényleg képes vagy legyőzni az élet minden megpróbáltatását.”5
Az engesztelés ajándéka megadja nekünk az örök élet reményét: valamit, amire szükségünk van, amikor nehézségekkel vagy egy szerettünk halálával küszködünk.
„[Szerető] Mennyei Atyánk azonban megajándékozott bennünket az Ő Szeretett Fiával, Jézus Krisztussal, hogy a Szabadítónk legyen – mondta Henry B. Eyring elnök, az Első Elnökség első tanácsosa. – Jézus Krisztus engesztelésének e hatalmas ajándéka és áldása hozza el számunkra ezt az egyetemes örökséget: a feltámadás ígéretét, valamint az örök élet lehetőségét minden erre a földre született ember számára.”6
Jézus békét kínál
Ha találkoztatok már valamilyen természeti katasztrófával, ha voltatok már célpontjai valamilyen kegyetlen pletykának, ha volt már részetek életre szóló változást okozó kihívásban, ha szakadt már meg egy barátságotok, vagy valaha kiálltatok valamiért, ami helyes, akkor tudjátok, hogy szükségetek van az Úr békéjére. „A Szabadító békessége – mondta Neil L. Andersen elder, a Tizenkét Apostol Kvóruma tagja – megfékezi a világ kavargó forgószeleit.”7
Egy nemrég lezajlott általános konferencia során Andersen elder megosztott egy történetet egy babérkoszorú lányról, akit kicsúfoltak és gúnynevekkel illettek azért, mert kiállt a hagyományos házasság mellett. Megtanulta, hogy néha gúny jár azért, amikor „hűek vagyunk Istenhez és az Ő élő prófétái tanításaihoz”8.
De az, hogy kiállunk valamiért, nem azt jelenti, hogy egyedül kell kiállnunk. Mindig odafordulhatunk a Békesség Fejedelméhez, amikor egyedül érezzük magunkat, amikor túl sok a feladat, amikor szomorúak vagy aggódók vagyunk, amikor félünk vagy értéktelennek tartjuk magunkat. Megtehetjük ezt a következő módokon:
-
Imádkozunk Mennyei Atyánkhoz, hogy a Lelke velünk legyen.
-
Elolvassuk az Úr szavait a szentírásokban, és ahogyan azt az élő próféták kinyilatkoztatták.
-
Eljárunk a templomba.
-
Tanulmányozzuk a Szabadító életét az istentiszteleten és az ifjúsági hitoktatáson.
-
A bűnbánatunk által alkalmazzuk az Ő engesztelését.
-
Megosztjuk az Őróla való bizonyságunkat.
Amikor érezzük a Szabadító békéjét, a szívünk nem kell, hogy háborogjon vagy féljen (lásd János 14:26–27).
„Egyedül a Mester ismeri megpróbáltatásaink, fájdalmunk és szenvedésünk mélységét – mondta Thomas S. Monson elnök. – Egyedül Ő kínál örök békességet a csapások idején. Egyedül Ő érinti meg elkínzott lelkünket… vigaszadó szavaival”9.
Jézus példát mutat
Jézus egész szolgálata során nemcsak hogy rámutat a boldogsághoz vezető ösvényre, hanem végig is vezet rajta bennünket. Az engesztelése által elvezet bennünket a szeretetre. A tanításai által elvezet bennünket az örökkévaló igazságokhoz. Tökéletes élete által az engedelmesség ösvényéhez vezet bennünket.
„A legnagyszerűbb példa, aki valaha is élt a földön, a Szabadítónk, Jézus Krisztus. Halandó szolgálata mások tanításával, szolgálatával és szeretetével telt” – mondta Richard G. Scott elder a Tizenkét Apostol Kvórumából. Majd hozzátette: „Arra hív minket, hogy kövessük e tökéletes példát.”10
Amikor megértjük, hogy a Szabadító lehetővé teszi a bűnbánatot és a feltámadást, elengedhetetlen igazságokat tanít, reményt és békét kínál, és tökéletes példát mutat, akkor Ő válik az életünk középpontjává. És Ővele mint barátunkkal megvan a bátorságunk ahhoz, hogy elűzzük a félelmet, és hittel menjünk előre.