Elmélkedések
Van-e értelme az utasításoknak?
A szerző, aki az Egyesült Államokban, Coloradóban élt, tavaly hunyt el.
Egy kerékpártúra meggyőzött arról, hogy milyen fontos állandóan ellenőrizni a térképet, melyet az Úr adott az életünkhöz.
Néhány évvel ezelőtt Franciaországban elmentem a nővéremmel, a sógornőmmel és a lányával egy kerékpártúrára. Minden reggel három oldalnyi részletes utasítást kaptunk, melyeket ha pontosan betartottunk, elvezetett az aznapi úti célunkhoz. Amikor az utunk éppen szőlőültetvényeken vezetett át, az utasításokban olyasmi állt, hogy „menj 50 métert észak felé, majd fordulj balra és menj tovább 100 métert”. Általában azonban inkább jeleket és utcaneveket tartalmazott.
Egyik reggel egy meseszép úton tekertünk végig, ám hamarosan észrevettük, hogy az utasítások nem illenek a tájra. Azonnal elveszettnek érezve magunkat úgy döntöttünk, hogy visszatérünk oda, ahol utoljára tudtuk, hogy jó helyen vagyunk, és hogy majd ott kitaláljuk, merre tovább.
Mikor visszaértünk ahhoz a ponthoz, találtunk egy kis jelzőtáblát, amely benne volt ugyan az utasításokban, de egyikünk sem vette észre. Hamarosan újra úton voltunk, ezúttal az utasításoknak megfelelően haladva, melyek így már ismét tökéletesen érthetőek voltak.
Ez az élmény hasonlatként szolgált egy elgondolkodtató kérdésemhez, amely már előtte felmerült bennem: Hogyan lehetséges az, hogy mikor valaki már bizonyságot szerzett az evangéliumról, mégis elpártoljon attól? Világossá vált, hogy ha rossz irányba fordulunk (vétkezünk) vagy nem követjük Isten parancsolatait, akkor az utasításoknak (Isten szavának) már nem látjuk értelmét. Mondhatni, hogy a térkép nem illik ahhoz a területhez, melyen tartózkodunk. Hacsak nem távolodtunk el túl messzire, még felismerhetjük, hogy ez a mi hibánkból történt és hogy vissza kell térnünk (bűnbánatot kell tartanunk) – vagyis újra elköteleznünk magunkat az Isten parancsolatai szerinti életre – odáig, ahol még tudtuk, hogy megfelelően követtük az útvonalat.
Túl gyakran, ha az utasítások nem illenek arra a helyre, ahol épp vagyunk, az útmutatót kérdőjelezzük meg. Ahelyett, hogy visszafordulnánk, inkább az utasításokat okoljuk, és aztán elvetjük azokat, úgy ahogy vannak. Végül, mivel feladtuk az úti célunkról alkotott elképzeléseinket, elveszünk, és olyan ösvényeken bolyongunk, melyek átmenetileg nagyon vonzónak látszanak, de nem vezetnek el oda, ahová el kell jutnunk.
Mindennap lehetőségünk van tanulmányozni a szentírásokat, és félévente részt vehetünk az egyház általános konferenciáján. Hát nem olyan idők ezek, amikor megvizsgálhatjuk a térképünket és meggyőződhetünk róla, hogy ott vagyunk, ahol lennünk kell? Egyszer, miközben hallgattam a konferenciát, úgy éreztem, akármilyen tökéletlenek is vagyunk, abból tudhatjuk, hogy a helyes úton vagyunk-e, ha tökéletesen értelmezhetőek ezek az útmutatások számunkra.
Ugyanúgy, ahogy a helyes útmutatások elvezetnek bizonyos úti célokhoz ebben az életben, a szentírások tanulmányozása és az élő próféták tanácsainak megfogadása lehetővé teszik, hogy ellenőrizzük az útirányunkat, és ha kell, módosítsunk rajta, hogy végül megérkezhessünk celesztiális otthonunkba.