Szentírásfordítás a szívünk nyelvére
Számtalan élményen keresztül mutatkozik meg az Úr keze az Ő szentírásai lefordításának munkájában.
Ez az élmény ismerős lesz azok számára, akik részt vettek a szentírások angol nyelvről más nyelvekre való fordításában. Újra és újra megtörténik.
Egy fiatal örmény férfi, kezében a nyelvére csak nemrég lefordított Mormon könyvével, odamegy a fordításban részt vevő csapat egyik tagjához, és azt mondja: „Köszönöm! Olvastam a Mormon könyvét angolul. Olvastam a Mormon könyvét oroszul. Olvastam már ukránul. De amíg el nem tudtam olvasni örményül, nem értettem igazán. Mikor örményül olvastam, végre értelmet nyert. Mintha hazatértem volna.”
Hazatérés
Ha Jézus Krisztus evangéliuma a mi lelki otthonunk, akkor úgy helyes, hogy azt kellemesnek érezzük és ismerős legyen számunkra. Az otthonunkban megpihenünk. Táplálékot veszünk magunkhoz. A szeretteinkkel olyan nyelven beszélünk, melyet édesanyánk ölében tanultunk meg. Ez a szívünk nyelve, és mivel a szív az, melyhez az evangéliumnak el kell érnie, elengedhetetlen, hogy a szentírásokat a szívünk nyelvén olvassuk.
A Tan és a szövetségek is ezt sugallja. Ebben az Úr kinyilatkoztatja, hogy az Első Elnökség által viselt papsági kulcsokon keresztül „felfedetik az Úr karja, hatalommal, meggyőzve a nemzeteket… szabadulásuk evangéliumáról.
Mert lészen azon a napon, hogy minden ember a saját nyelvén és a saját beszéde szerint hallja majd az evangélium teljességét, azokon keresztül, akiket e hatalomra rendelt a Vigasztaló szolgálata, amely Jézus Krisztus kinyilatkoztatásáért lett kiárasztva rájuk” (TSz 90:10–11).
Jim Jewell, aki a szentírásfordító csapatban dolgozott az egyház központjában, elmesélt egy történetet, hogy mennyire megérinthetnek valakit a szentírások, ha a szív nyelvére fordítják azokat.
„Mikor a Mormon könyvét fordítottuk az afrikai Lesotho államban beszélt szeszotó nyelvre, találnunk kellett valakit, aki segít kiértékelni a fordítócsapat munkáját. A projekt igazgatója, Larry Foley, talált is egy egyháztagot Lesothóból, aki végzős hallgató volt a Utah Állami Egyetemen. Lesothóban angolul folyik a tanítás, így ez a hölgy és a gyermekei az első osztálytól kezdve angolul tanultak, de otthon ettől még szeszotóul beszéltek.
Beleegyezett, hogy dolgozzon a fordításon. A neki elküldött fejezetekről szóló kiértékelése valóban hasznosnak bizonyult. Rutinszerűen tettünk fel konkrét kérdéseket a szókinccsel és a nyelvfelépítéssel kapcsolatban, melyekhez hasznos megjegyzéseket fűzött. Azonban feltűnt, hogy számos, a kérdéseinktől független verset is kiemelt sárgával. Mikor rákérdeztünk a kiemelt versekre, ezt mondta: »Ó, azok olyan versek, melyek mélyen megérintették a szívemet, és angolul előtte soha nem értettem őket teljesen. Azért emeltem ki őket, hogy megoszthassam majd a gyermekeimmel.«”
A szentírásfordítás modellje
A Biblia fordítása hosszú és lenyűgöző múltra tekint vissza, kezdve az egyes részeinek héberről görögre fordításával. A Bibliát később görögről latinra, majd a latin és a görög nyelvekből angolra és számtalan más nyelvre ültették át.1 Ezért Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza nem fordítja le a Bibliát a különböző nyelvekre, hanem azokat a változatokat veszi át, melyeket az adott nyelven beszélő keresztények irányadóként fogadnak el.2
Így a legtöbb szentírás-fordítási munka, melyet az egyház végez, a Mormon könyvére (mindig elsőként), a Tan és a szövetségekre és a Nagyértékű gyöngyre irányul. Ezeket a könyveket angol nyelvről fordítják – ez az a nyelv, amelyen Joseph Smith próféta számára kinyilatkoztatásra kerültek, az ő szíve nyelvén. A folyamat, mely során a szentírásokat angolról más nyelvekre fordítják, ismerős kell hogy legyen az egyháztörténetben jártas egyének számára. Ez többnyire ugyanaz a folyamat, mely által a Próféta lefordította angolra a Mormon könyvét.
Joseph Smith alázatos, jobbára tanulatlan parasztfiú volt. Ám rendelkezett azokkal a tulajdonságokkal és lehetőségekkel, melyekre az Úrnak szüksége volt az elvégzendő munkához. Sőt, Joseph és családja pontosan e munka végzésére lett felkészítve és a helyére állítva.3
Joseph segítséget is kapott – mind istenit, mind halandót – a nefita feljegyzések fordításához. Moróni angyal négy éven át évente meglátogatta Josephet, mielőtt megengedte, hogy átvegye a feljegyzést. Nem tudunk mindenről, amit Moróni a Prófétának tanított, de látogatásai nyilvánvalóan felkészítették ők lelkileg és szellemileg is a rá váró feladatra.4
Az Úr korábban fordítóeszközöket is készített ahhoz, hogy egy elveszett nyelv lefordításában segítsenek. A leírás szerint két átlátszó kő fémfoglalatban, valamint egy látókőnek nevezett hasonló eszköz segített a Prófétának angolra fordítani a nefita feljegyzést. A Próféta nem részletezte a folyamatot; egyszerűen bizonyságot tett arról, hogy a Mormon könyvét „Isten ajándéka és hatalma által”5 fordította le.
Az isteni támogatás mellett Joseph halandó segítséget is kapott olyan írnokok formájában, akik elkészítették az írott példányokat, melyekhez mások elkészítették a szedést, majd kinyomtatták, aztán kifizették és eljuttatták a világon mindenhová azokat.
Ugyanúgy, ahogy Joseph felkészítést és segítséget kapott a fordítási munkájához, az Úr azokat is felkészíti és ellátja – mind isteni, mind halandó – segítséggel a munkájuk során, akiket napjainkban bíznak meg a szentírások fordításával.
Kinyilatkoztatáson alapuló munka
A fordítás merev folyamatát átjárja az a lelki energia, melyet talán leginkább „tanácskozás általi kinyilatkoztatásnak” lehetne nevezni. A fordítónak választott két-három személy másokkal együtt csapatokba szerveződik a munka folyamán. Az igazgatóik az egyház központjából valók, vannak helyi átnézőik, egy lexikonjuk referenciaként,6 fordítási útmutatóik, számítógépes programjaik, valamint papsági támogatást is kapnak, amely elér egészen az Első Elnökségig. (Lásd a mellékelt ábrát.) Amikor az Első Elnökség végső jóváhagyását adja egy fordításra, azt a művet szedik, nyomtatják és elkezdik terjeszteni. Digitális formátumban elkészítve az LDS.org honlapra és az Evangéliumi könyvtár alkalmazásra is felteszik.
Ez az együttműködés intenzív és sugalmazott is. Elkötelezett figyelmet kell szentelni a tartalom minőségére és a fizikai formátumra is, melyben átadásra kerül. A fordításokat sok szinten nézik át, különösképpen a papsági szinten, ahol az Úr jóváhagyására törekednek. Csak akkor folytatódik a fordítási folyamat, ha ez a jóváhagyás megvan. Habár nem pontosan kinyilatkoztatás által történik – mint ahogyan Joseph Smith próféta fordította a Mormon könyvét –, a folyamatot nyilvánvalóan az Úr irányítja, az Ő ajándékai és hatalma által.
Ez nem azt jelenti, hogy a fordítás tökéletes, mikor először elkészül. Gyakran idővel – és azok javaslatára, akik tanulmányozzák a szentírásokat – nyelvtani és szóhasználati változtatásokat javasolnak, vagy szedési hibákat vagy elírásokat fedeznek fel benne. Ritkán, de történhet benne pontosítás a tanok magyarázatát illetően is. Ilyen változtatásokra az Első Elnökség irányítása alatt kerülhet sor.
Az Úr gondoskodása
Az Úr más módokon is segíti a fordítás eme munkáját. Gyakran számol be egy-egy fordítócsapat az egyház központjának arról, hogy mikor felmerül egy szükséglet, az Úr gondoskodik róluk.
Egy példa a sok közül: Egyszer szükség volt egy fordítóra az egyházi anyagok mam nyelvre fordításához és felvételéhez (a mam a maja nyelvcsalád egyik Guatemalában beszélt tagja). A Guatemalába elhívott első misszionáriusok között volt egy elder, akinek a nagyapja beszélte a mam nyelvet. A misszionárius egy városban nőtt fel és csak spanyolul tudott, de a nagyapja minden éjjel megjelent neki álmában, és tanította neki a mam nyelvet. Ez a fiatal elder lett a mam nyelv elsődleges fordítója az egyházban.
A fordítás munkáját gyakran nagy személyes áldozatok árán végzik. A pénzügyi helyzettől függően vannak fordítók, akik önként felajánlják szolgálatukat, másokat pedig fizetnek, hogy még több időt tudjanak szánni a fordításra.
Az a férfi, aki az urdu fordítók egyike lett, Pakisztánban tért meg az egyházhoz, ahol tanárként dolgozott. Megtérésének eredményeként elvesztette a munkáját; elvesztette a házát, melyet az iskola biztosított számára, ahol tanított; és elvesztette a gyermekei taníttatásának lehetőségét is. Az egyik fordítási igazgató megkereste őt, hogy szolgáljon fordítóként, és felajánlott neki egy szerény fizetséget. Néhány hónappal később a férfi az igazgatóval való beszélgetés közben bátortalanul megkérdezte, hogy nem venne-e neki az igazgató egy új golyóstollat, mert amit addig használt, kifogyott. Ekkor jött rá az igazgató, hogy egy írnoki hiba miatt a fordító csupán egy kis százalékát kapta a neki járó fizetségnek, és a hibát csak ekkor tudta helyrehozni.
Amint az Úr Joseph Smitht is oly módokon áldotta meg, amelyek lehetővé tették számára, hogy be tudja fejezni a munkáját, az Úr most is megáldja a fordítóit. Például a lett szentírások fordítója ügyvéd volt, aki Oroszországban tanult jogot, és itt tért meg a visszaállított evangéliumhoz is. Visszatérvén Lettországba, a saját vállalkozása beindításán dolgozott. Gyülekezeti elnökként is szolgált. Nem is lehetett volna elfoglaltabb, de az egyháznak szüksége volt rá és az angoltudására.
Időt kért, hogy imádkozhasson a kérésről, mert ha elfogadja, akkor – ahogy a saját szavaival fogalmazott az egyházi vezetőnek – „a gyermekeim szájából veszem ki a falatot”. Miután imádkozott, úgy döntött, hogy elfogadja az ajánlatot, de arra kérte az Urat, hogy áldja meg őt a szükséges forrásokkal ahhoz, hogy végezni tudja ezt a nehéz, lelki igénybevétellel járó, időigényes munkát.
Mindennap egy órával előbb kezdett bejárni az ügyvédi irodájába, és ezt az órát a Mormon könyve fordítására szánta. Jóval előbb végzett, mint a folyamathoz általában szükséges öt év. Sőt, ez volt az egyik leggyorsabb fordítás azóta, hogy Joseph Smith mintegy 60 nap alatt végzett a Mormon könyve fordításával.
Sok más, ehhez hasonló élményt lehetne elmesélni, melyek megmutatják az Úr kezét az Ő szentírásai lefordításának munkájában. Mindezek világosan hirdetik, hogy ez az Ő munkája, és hogy Ő mélységesen törődik vele. Felkészíti az embereket, hogy a munkáját végezzék. Előkészíti az eszközöket is, melyre szükségük van, hogy meggyorsítsák a munkát. Az út során sugalmazást nyújt nekik és megáldja őket.
Az eredmény pedig egy olyan világ, melyet Isten azon igéje gazdagít, melyet a szív nyelvén adott a gyermekeinek.