Mikor pornográfia sújtja az otthont – A férjnek és a feleségnek egyaránt gyógyulásra van szüksége
Első kézből láttam, hogy a Szabadító gyógyító hatalma mind a feleség, mind a férj számára elérhető, mikor a férj a pornográfiával küzd.
A püspökként eltöltött első hat hónapom során az egyházközségemből több házaspár is felkeresett bizalmasan az irodámban, hogy elmondják, hogy a férj pornográfiahasználattal küszködik. Néhány esetben az asszony épphogy csak kezdett magához térni a megrázkódtatásból, hogy rájött a szörnyű titokra; más párok esetében a feleség már hónapok, néhol évek óta tudott a dologról.
Engem könyörület töltött el mindegyik házaspár iránt, és éreztem a Szabadító megváltó hatalmát az érintett férfitestvérekkel való rendszeres és figyelmes tanácskozásainkon, melyek során igyekeztem segíteni nekik lerázni annak láncait, aki szorosan megkötözte őket (lásd 2 Nefi 9:45).
Azonban a Lélek legnagyobb kiáradásaira talán akkor került sor, mikor a feleségükkel találkoztam. Úgy találtam, hogy bár némelyikük sebe friss, másoké pedig már heges az éveken át tartó kitettségtől, mindegyik nőtestvér mély lelki fájdalommal küszködik, melyet a „mit tettem, hogy már nem vonzódik hozzám?” vagy „miért akarja magát rajtam kívül inkább valaki mással elképzelni?” és ehhez hasonló kérdések okoznak.
Mivel a férj az, aki a vétket elkövette, a püspök könnyen gondolhatja azt, hogy a férjnek van a leginkább szüksége arra a kulcsra, amely megnyitja előtte a Szabadító gyógyító hatalmát; én azonban rájöttem, hogy a feleségnek éppen úgy szüksége van arra, hogy felgyógyuljon a fájdalomból és a traumából, mint ahogy a férjének szüksége van rá, hogy kigyógyuljon a bűnből és a rögeszmés kényszereiből.
A nefitákhoz szóló beszédében Jákób elítélte a férfiakat a feleségükkel szembeni hűtlenségükért, „akik közül sokaknak rendkívül gyengédek, szeplőtelenek és finomak [voltak] az érzéseik Isten előtt, amely dolog tetszik Istennek” (Jákób 2:7). Így folytatta: „Összetörtétek gyengéd feleségeitek szívét… rossz példátok miatt előttük; és szívük zokogása Istenhez hatol fel ellenetek” (Jákób 2:35). Ezeket a zokogásokat első kézből tapasztaltam meg. Nem csupán abból fakadnak, hogy a nő mélységesen elárulva érzi magát férje pornográfiahasználata miatt, hanem az a goromba viselkedés és azok a lealacsonyító szavak is okozzák, melyek gyakran a férj belső küzdelme eredményeként törnek a felszínre. Sőt, nem ritkán megesik, hogy a férfi, akinek a szokásai napvilágra kerültek, a feleségét okolja a saját viselkedéséért, felhánytorgatva neki, hogy miket tett vagy nem tett meg. Tragikus módon az sem ritka, hogy a feleség magára veszi és elhiszi ezeket a vádakat.
Egyszer egy ilyen házaspár ült le velem az irodámban, csupán napokkal azután, hogy a férj bevallotta egy pornográf szokását, mely már fiatal kora óta gyötörte őt. Miközben egy segítőegyleti tanítást hallgatott, mely Linda S. Reeves nőtestvér 2014. áprilisi általános konferencián elhangzott beszédére épült – melynek címe Védelem a pornográfia ellen: a Krisztusra összpontosító otthon –, a feleség számos olyan dolgot vélt felfedezni férje vele szembeni kritikus viselkedésében, mint amilyet a tanító is ecsetelt. A lecke után szembesítette férjét a kérdéssel, az pedig bevallotta neki a titkot, melyet oly sokáig rejtegetett előle. A nő már így is megrogyott önbecsülését most még a mélységes megbántottság érzése is tetézte. Az első találkozónkon nem igazán látták, hogyan tudnák folyatni a házasságukat. Biztosítottam őket arról, hogy van remény, adtam néhány kezdeti tanácsot, aztán megkértem őket, hogy jöjjenek vissza és találkozzanak velem külön-külön.
A buzgó imákon kívül, melyeket e találkozókra készülve mondtam el, átnéztem az LDS.org honlap Ministering Resources részében található javaslatokat is, különösen azt a forrásanyagot, mely a pornográf tartalmakat használó felek házastársának támogatására szolgál. Ezt írja: „Fejezd ki [a feleség iránt] is személyesen – éppúgy, mint a házastársa iránt – a szeretetedet és törődésedet. Tedd világossá, hogy nem ő a felelős a házastársa pornográfia-használatáért vagy helytelen viselkedéséért, és nem várja el tőle senki, hogy eltűrje a bántalmazó viselkedést.”
Mikor találkoztam ezzel a nőtestvérrel, megfogadtam ezt a tanácsot és biztosítottam arról is, hogy a férje tettei egyáltalán nem róla, a feleségéről szólnak, nem arról, amit ő tett vagy nem tett, hanem a férje saját belső küzdelméről. Láttam, ahogy elfogja őt a megkönnyebbülés és a vigasz érzése, amint kezdte felfogni e szavakat és érezte a Lélek megerősítését arról, hogy mindez igaz. Az interjú végén azt kérdezte, adnék-e neki egy papsági áldást. Rájöttem, hogy én vagyok az egyetlen, akihez ilyen áldásért fordulhat, hiszen szerette volna titokban tartani a helyzetét a családja és barátai előtt.
Hogy segítsek a gyógyulás folyamatában, meghívtam a férjét egy helyi utolsó napi szent terápiás csoport gyűlésére függőségben szenvedők számára, és arra biztattam a feleségét, hogy csatlakozzon az ehhez tartozó, a házastársak és családtagok részére szervezett csoporthoz. A feleség elmesélte, mennyi vigaszt merített a többi nőtestvérrel való találkozásokból, akik átérezték szenvedését; valamint a reményről, melyet akkor kapott, mikor látta, hogy vannak házaspárok, akik ugyanezen a nehézségen mentek keresztül, és sikerült azt együtt legyőzniük.
Több hónap telt el azóta, hogy először ültem le beszélgetni ezzel a házaspárral, és a többszöri találkozásunk eredményeként az irántuk érzett szeretetem és törődésem egyre nőtt. Bár tudom, hogy az előttük álló út nem lesz mindig zökkenőmentes, mindig öröm számomra, mikor megtudom, hogy a férjnek sikerült egy újabb hónapig megtartóztatni magát a kéjvágytól és a pornográfiától, és látom azt, hogy a felesége önbecsülése és önbizalma láthatóan növekszik.
A velük tartott legutóbbi néhány interjú alkalmával a korábbi találkozóink során tapasztalható gyötrődést és könnyeket a gyakori mosolygás, sőt néha nevetés váltotta fel. De talán a legnagyszerűbb eredmény a remény. Remény abban, hogy nemcsak hogy folytatódhat a házasságuk, de lehetőség rejlik benne arra is, hogy gyönyörűségessé és felmagasztalóvá váljon.
Tudom, hogy sajnos nem minden házaspár tapasztalja meg ugyanezt az eredményt. Vannak házasságok, melyek tönkremennek, mikor a pornográfiát használó fél nem hajlandó fejlődni. Azonban függetlenül attól, hogy a férj melyik ösvényt választja, megtanultam, hogy a tanács, mely szerint szolgáljuk a feleségeket, sugalmazott. Remélem, hogy egyik hasonló helyzetben lévő nőtestvér sem fogja soha úgy érezni, hogy a püspöke nem törődik vele, rosszul ítéli meg vagy félreérti őt. A püspök szolgálata kulcsfontosságú csatorna, melyen keresztül a Szabadító kinyilvánítja a hatalmát arra, hogy teljesen meggyógyítson minden szívet – még azokat is, melyek „mély sebektől [vannak] áthatva” (Jákób 2:35).