Akkor is, ha félénk vagy

Írta: José A. Teixeira elder

a Hetvenektől

Bízz az Úrban, és ő megáld majd az evangélium megosztására irányuló igyekezetedben.

Még új misszióelnök voltam Brazíliában, amikor néhány elderrel interjút tartottam. Az egyiküket megkértem, hogy meséljen magáról.

„Nagyon félénk vagyok” – mondta. Azon aggódott, hogy a félénksége gátolja őt abban, hogy szolgálni tudjon.

Azt kérdeztem: „Gondolod, hogy az Úr képes segíteni neked, hogy ettől függetlenül jó misszionárius légy?”

„Hiszem, hogy az Úr bármire képes” – válaszolta.

„Akkor engedd, hogy segítsen neked! Mit gondolsz, menni fog?”

„Igen” – mondta.

Be kell vallanom, miközben távozott, azt gondoltam: „Hát, remélem, ez beválik!”

Teltek a hetek, és ismét eljöttek interjúra ugyanezek a misszionáriusok. Ezúttal a félénk elder társa azt mondta: „Elnök úr, nem tudom, mit mondott neki, de az biztos, hogy nagy változás történt. Nagyon ügyesen beszélget az emberekkel.” Így hát nagyon vártam, hogy a szóban forgó elderrel is újra beszélgetni tudjak.

Amikor az irodámba lépett, lesütötte a szemét.

„Jó híreim vannak! – újságolta. – Még mindig félénk vagyok, de kértem az Urat, hogy segítsen nekem. Aztán szólásra nyitottam a számat, és beszélni kezdtem. És képzelje, azóta is mindig ezt teszem! Utána már nem is emlékszem, hogy mit mondtam. Az a hihetetlen, hogy az embereknek tetszik. Érzik a Lelket. Egyetértenek velem, és azzal, amit mondok nekik.”

Ámultan figyeltem, milyen változáson ment keresztül ez a misszionárius, mikor az Úrba vetette a bizalmát. Nagyszerű eszközzé vált abban, hogy boldoggá tegye az embereket.

A félelem legyőzése

Néha izgulunk, Amikor megosztjuk az evangéliumot. De ahogy ez a félénk misszionárius is megmutatta, az Úr vezetni fog bennünket, ha bízunk Őbenne. A Szentlélek segíteni fog, hogy tudjuk, mit kell mondanunk (lásd 2 Nefi 32:2–3), és amikor az emberek érzik a Lelket, gyakran pozitívan reagálnak. Sokakat érdekelni kezdi, miben hiszünk, és többet akarnak megtudni.

Nagy öröm

Bizonyságom van arról, hogy Mennyei Atyánk minden, az evangélium megosztására irányuló erőfeszítésünkben vezetni fog bennünket, mely folyamán nagy örömet érzünk majd. Sőt, ez az öröm nem csupán most, hanem a következő világban is velünk marad. (Lásd T&Sz 18:16.) Ez jó ok arra, hogy kilépj a kényelmi zónádból, és tegyél valamit, még akkor is, ha félénk vagy.

Három félelem, melyet legyőzhetsz

A félénkség mellett ismerek még három olyan félelmet, mely miatt néhányan azt mondhatjuk, hogy „félek, hogy ha beszélek az evangéliumról, elveszítem a barátaimat”. Hála az égnek, hittel legyőzhetők ezek a félelmek.

1. Nem tudok eleget.

   Ha nincs elég tudásod az evangéliumról, a teljes idejű misszionáriusok segíthetnek. Ők megtaníthatják nekünk a visszaállítás üzenetét; segíthetnek megerősíteni a hitünket az Úr Jézus Krisztusban; segíthetnek megértenünk a bűnbánatot, és hogy miképpen alkalmazzuk azt az életünkben, valamint hogy miért fontos a keresztelkedés és a Szentlélek ajándéka. A tudás másik nagyszerű forrása a Prédikáljátok evangéliumomat! Minden fiatal férfit és fiatal nőt arra buzdítok, hogy legyen belőle egy példánya, és hogy tegye azt a szentírások olvasásával együtt a napi szentírás-tanulmányozása részévé.

2. Még soha nem csináltam.

   Ha nincs elég tapasztalatod, gyakorolj a misszionáriusokkal! Ők segíthetnek, hogy tudd, mit mondj vagy mit ne mondj egy bizonyos helyzetben. A misszionáriusokkal eltöltött idő során érezni fogod, milyen szeretettel viseltetnek az evangélium és az embertársaik iránt. Ők összeszedték a bátorságukat ahhoz, hogy megosszák az evangéliumot; neked is segíteni tudnak ebben!

3. Félek megosztani.

   Mikor megosztjuk a bizonyságunkat, segítünk a barátainknak meglátni a magasabb rendű dolgokat, ők pedig egy másfajta megvilágításból fognak tisztelni és szeretni bennünket. Szinte minden alkalommal ez történik. Nagyon sok fiatal azt mondja: „Féltem, de amikor őszintén beszéltem, a barátom elkezdett bízni bennem, és egyre több kérdést tett fel.” Nem kell félnünk megosztani azt, amink van! Értékes az, mert Istentől jön. És mi mással mutathatnánk ki jobban a szeretetünket a barátaink iránt, mint azzal, hogy megosztjuk velük, amiről tudjuk, hogy igaz?