Menj, segíts neki!

Thomas Robbins, USA, Kalifornia

Épp sorban álltam egy benzinkút pénztáránál. Egy édesanya állt előttem két kisgyermekével, és 3 dollárért kért benzint, meg két tölcséres vaníliafagylaltot.

Első ránézésre láttam, hogy nagyon szegények. A gyerekek mezítláb és rongyos ruhákban voltak.

Hallottam, ahogy az asszony temérdek mennyiségű aprópénzt helyez a pultra, hogy kifizesse a számláját.

Miután kifizettem a saját üzemanyagomat, kisétáltam és vetettem egy pillantást az édesanya autójára. Egy régebbi modell volt, és valószínűleg nagyon sokat fogyasztott.

Átfutott rajtam valamiféle együttérzés a kétgyermekes anyuka iránt, de beindítottam a motorkerékpáromat, és tovább folytattam az utamat.

Alig mentem egy perce az autópályán, egy hang szólt hozzám: „Menj, segíts neki!” A késztetést még kétszer éreztem.

Megráztam a fejem, azt gondolván, hogy valószínűleg már úgyis elment. Különben is, mit mondjak majd neki?

A hangot harmadszor már nagyon tisztán hallottam: „Menj, segíts neki!”

Visszafordultam a benzinkút felé, és közben próbáltam kitalálni, hogy mit mondjak neki, ha még mindig ott lesz.

Mikor megérkeztem, láttam, hogy az autó ajtajai nyitva vannak. Ő ott ült a vezetőülésen, a két pici gyerek pedig a hátsó ülésen nyalogatta élvezettel a fagylaltot.

Mondtam egy gyors imát, azt kérdezve Mennyei Atyámtól, hogy mit mondjak. A hang újra szólt, és ezt mondta: „Mutatkozz be neki és kérdezd meg, nincs-e szüksége segítségre!” Odamentem az autójához, és bemutatkoztam neki. Elmondtam, hogy úgy éreztem, meg kellene kérdeznem, hogy szüksége van-e segítségre.

Sírni kezdett, és azt mondta: „Épp most mondtam egy imát Jézushoz, és azt kértem, küldjön valakit a segítségemre.”

Mennyei Atyánk megválaszolta az imáját! Teletankoltattam az autóját, kifizettem, majd megadtam neki az elderek kvórumából valakinek a számát, aki épp munkaerőt keresett. Nem tudom, ezek után mi történt ezzel a fiatal édesanyával, de hálás vagyok, hogy hallgattam a sugalmazásra, hogy segítsek neki.