5 mód arra, hogy örömöt találjunk az anyaságban

Írta: Meredith Burt

Végre rájöttem, hogyan szerethetem azt, hogy otthon vagyok a gyerekekkel.

Amikor anyuka lettem, eleinte fojtogatónak éreztem a gyereknevelés napi menetrendjét. Nehéz volt azt látni, ahogy a férjem és mások izgalmas új dolgokba vágnak bele, miközben én ottragadtam az apró lakásunkban, és egész nap két kisgyerekről gondoskodtam. Szeretni akartam az anyaságot, de küszködtem vele. Így aztán Mennyei Atyához fordultam imában. Arra kértem, hogy segítsen rájönnöm, hogyan változtathatnék a szemléletemen és magamon. Egyszerű, mégis erőteljes válaszokat kaptam:

Számold össze az áldásaidat! Amikor az életemben lévő jó dolgokra összpontosítok a rosszak helyett, akkor hálásnak és boldognak érzem magam.
Találd meg a szépet és az örömöt a mindennapokban! Észrevettem, hogy milyen gyakran nevetnek – és nevettetnek meg – a gyerekeim. Nagyon szeretem látni, ahogy napról napra fejlődnek. Elkezdtem örömöt lelni az elvégzett otthoni munkákban – még azokban is, amelyeket naponta többször kell elvégeznem. Ez a Lélek áldása, amelyet ima és erőfeszítés által kaptam.
Játssz a gyerekeiddel! Óriási áldásnak bizonyult, hogy időt szánok a gyerekeimmel való játékra. A játék segít beosztani az időmet, és visszaszorítani mindazt, ami elterelné a figyelmemet, miközben a gyerekeknek kevesebb időt hagy a tévézésre, a rosszalkodásra és egymás nyúzására! Amikor a gyerekeimmel játszom, akkor ők ettől boldogok, és ha ők boldogok, akkor én is az vagyok. Amikor csatlakozom a játékukhoz, az segít abban, hogy erősebb kapcsolatot építsek ki velük, és segít az ő szemükön keresztül látnom a világot. Olyankor eszembe jut, hogy miért éri meg az összes bosszankodás ellenére is szülőnek lenni.
Tekints önmagadon kívülre! Amikor másokra összpontosítok, nem rágódom a saját gondjaimon. Ez pedig mentesít a bosszankodástól, a szomorúságtól és a csüggedéstől, és segít abban, hogy Krisztus tiszta szeretetére cseréljem ezeket az érzéseket. Tudom ugyan, hogy ez így van, de időnként újra meg kell tanulnom. Nem mindent magamért teszek, amit teszek: azokért a drága lényekért teszem, akiket Isten a gondjaimra bízott. Miközben arra tanítom őket, hogy hasonlóbbak legyenek Őhozzá, én magam is Hozzá hasonlóbbá fejlődöm.
Tarts fenn hosszútávú szemléletmódot! Amikor elkeseredem a rám váró, látszólag vég nélküli feladatok miatt, olyankor arra emlékeztetem magamat, hogy milyen értékes és lényeges az életnek ez a szakasza. A gyermekeim csak rövid ideig lesznek velem, és nagy becsben tartom azt az időt, amely a rendelkezésemre áll ahhoz, hogy segítsek nekik tanulni, és lássam, amint azokká a csodálatos emberekké fejlődnek, akivé Mennyei Atya szeretné, hogy váljanak.

E késztetések követése teljesen megváltoztatta az anyasággal kapcsolatos látásmódomat. Előtte úgy éreztem, hogy kimaradok az élet nagy kalandjaiból. Most már azonban tudom, hogy a gyerekeim jelentik a nagy kalandot. Az általam keresett izgalom és cél mindvégig ott volt az orrom előtt. Nem csupán takarítónő vagyok, hanem a tanítójuk, a tanácsadójuk és a bizalmasuk is. Az anyaság egyszerre nagy áldás és nagy kihívás, én pedig hálás vagyok azért, ahogy próbára tesz, tanít és csiszol, hogy azzá az emberré válhassak, akivé Mennyei Atya tudja, hogy válhatok.