Míg újra találkozunk
Próbálkozzatok tovább!
“If Thou Endure It Well,” Ensign, Nov. 1984, 20–22. (Részlet.)
Az örök életért folytatott versenyben erőfeszítés kell a győzelemhez – állandó munka, törekvés, és jó kitartás Isten segítségével.
Fénykép a Getty Images jóvoltából
Amikor a Szabadító azon intelmére gondolok, miszerint jókedvvel tegyük meg mindazon dolgokat, amelyek hatalmunkban állnak [lásd T&Sz 123:17], akkor eszembe jut a tékozló fiú apja. Az apa sajgó szívvel fogadta tévelygő fia viselkedését és elvesztését. Mégsem említik, hogy panaszkodott volna: „Mit rontottam el? Mit tettem, hogy ezt érdemlem?” Vagy: „Hol vallottam kudarcot?”
Úgy tűnik, hogy ehelyett keserűség nélkül viselte fia helytelen viselkedését, és szeretettel fogadta őt vissza. „Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott” (Lukács 15:24).
Amikor családtagjaink csalódást okoznak nekünk, olyankor különösképpen szükségünk van arra, hogy kitartást tanuljunk. Mindaddig, amíg szeretetet, türelmet és megértést tanúsítunk – még ha nem is tapasztalható előrelépés –, nem vallottunk kudarcot. Muszáj tovább próbálkozni. […]
Az örök életért folytatott versenyben erőfeszítés kell a győzelemhez – állandó munka, törekvés, és jó kitartás Isten segítségével.
[M]indannyian fájdalommal és akadályokkal fogunk szembekerülni. Részünk lehet szívfájdalomban, bánatban, halálban, bűnökben, gyengeségben, szerencsétlenségekben, testi betegségben, fájdalomban, az elme gyötrelmeiben, igazságtalan bírálatban, magányban vagy elutasításban. Ahogyan e kihívásokat kezeljük, az határozza meg, hogy botlókövekké vagy építőelemekké válnak-e. A bátrak számára előrelépést és fejlődést tesznek lehetővé e kihívások. […]
Gyermekként néha azt mondják nekünk, hogy minden rendben lesz. Az élet azonban nem ilyen. Bárki légy is, adódni fognak gondjaid. A tragédiák és csalódások váratlan behatolók életünk terveibe. […]
A nagyság legjobban azon mérhető le, hogy az ember mennyire reagál jól az élet azon eseményeire, amelyek teljességgel igazságtalannak, értelmetlennek és meg nem érdemeltnek tűnnek. […]
Jézus a Krisztus. Állandó jelzőfényként áll előttünk nagyszerűségének egyik jele, a kitartása, amelyet utánoznunk kell. Jól tartott ki a földi tartózkodása folyamán, miközben a kín és az elutasítás legerősebb fajtáit szenvedte el. Tanúságomat teszem arról, hogy Isten segíteni fog nekünk kitartani, amikor meghozzuk azt az erőfeszítést, hogy a tanításai szerint éljünk, hogy az iránymutatását keressük, és hogy betartsuk a parancsolatait.