De mi lesz, ha elhibázom?
A kudarctól való félelem visszatartott a tehetségeim fejlesztésétől és a növekedési lehetőségek keresésétől.
Fényképes illusztráció: David Stoker
Amikor hatéves voltam, édesapám elvitt a nővéremmel kosárlabdázni. Akkor játszottam először igazi pályán. Apró kezeimet lehúzta a labda súlya, a kosár pedig – még a legalacsonyabbra állítva is – elérhetetlenül magasnak tűnt.
„Ne aggódj, csak dobj!” – mondta Apa.
Odafordultam hozzá: „De mi lesz, ha elhibázom?” – kérdeztem.
Több mint két évtized távlatából már nem emlékszem, hogy betaláltam-e vagy sem. Arra viszont emlékszem, mennyire féltem: „Mi lesz, ha elhibázom? Mi lesz, ha a legjobb erőfeszítéseim is kevésnek bizonyulnak? Mit tegyek, ha kudarcot vallok?”
Félelem a fiaskótól
Ugyanez a kudarctól való félelem az egész életemet beárnyékolta. Elég sok mindenhez volt természetes tehetségem, így hosszú ideg palástolni tudtam a félelmemet. Ám mégis mutatkoztak apró jelek. Nem vágtam bele egy sportba sem, amíg nem voltam meggyőződve róla, hogy jó vagyok benne. Kerültem az olyan tantárgyakat, amelyekben nem voltam erős. Amikor valamilyen új tevékenységet próbáltam ki, és nem sikerült azonnal, akkor úgy oldottam meg, hogy gyorsan felhagytam vele, és valami olyasmibe kezdtem, amiben ügyesebb voltam.
Aztán elmentem misszióba. Életemben először olyan környezetbe kényszerültem, ahol ordítóan nyilvánvalóak voltak a gyengeségeim, mégsem hátrálhattam ki egykönnyen. Nehezemre esett beszélgetéseket kezdeményezni. Küszködés volt idegen nyelven tanítani. Naponta többször is volt részem elutasításban. Folyamatosan kudarcok értek – egyre csak dobtam és elhibáztam –, és voltak napok, amikor a kudarcok esetén követett szokásos utat fontolgattam: feladom és hazamegyek.
Fordítási fennakadás
Ebben az időszakban a lemezeket lefordítani próbáló Oliver Cowdery története szolgált számomra a szükséges sugalmazással és helyreigazítással. Miután néhány hétig Joseph Smith írnokaként szolgált, Oliver eltűnődött, hogy vajon képes lenne-e fordítani is a lemezeket.
Joseph megkérdezte az Urat, és azt a választ kapta, hogy Oliver is engedélyt kap a fordításra. Az Úr ugyanakkor néhány figyelmeztetést is intézett Oliverhez, melyek közül kettő úgy szólt, hogy „legyél türelmes”, illetve „ne félj” (T&Sz 6:19, 34).
A fordítás nem bizonyult olyan egyszerűnek, ahogy azt Oliver elképzelte. Amikor nehezen találta a szavakat, bosszús lett és hamarosan feladta.
Elmulasztott esélyek
Amikor ezt a történetet tanulmányoztam, felismertem, hogy Oliver hozzám hasonló gonddal küzdött. Azt várta, hogy gyorsan elsajátítja majd a fordítást, és amikor nyilvánvaló lett, hogy ez nem fog azonnal sikerülni neki – hogy sokszor fog kudarcot vallani, miközben ezen ajándék fejlesztésén dolgozik –, akkor visszatért az írnoki tevékenységhez, amelyben már otthon érezte magát. Az Úr figyelmeztetései pontosak voltak: Oliver nem volt türelmes önmagával és Istennel, és félt. Így Isten elvette tőle ezt az esélyt (lásd T&Sz 9:3).
Ráébredtem, hogy milyen gyakran állított meg engem is a kudarctól való félelem. Annyira féltem az „elhibázott dobásoktól”, hogy inkább nem is kíséreltem meg azokat, vagy néhány próbálkozás után feladtam. A kudarc elkerülésére törekedve elszalasztottam a jövőbeni siker esélyeit. Nem voltam türelmes önmagammal és Istennel, és féltem.
Oliver Cowdery története reményt is adott nekem. Bár az Úr tudatta Oliverrel, hogy akkor nem lesz képes fordítani, de azt is megígérte, hogy „más feljegyzéseim is vannak, és hatalmat adok majd neked, hogy segédkezhess azok fordításában” (T&Sz 9:2). Oliver esélye a fordításra nem veszett el, csak elhalasztódott. Éppen így az általam kihagyott lehetőségek sem vesztek el. Az Úr újakat fog biztosítani, ha hajlandó vagyok türelmesnek lenni, és nem engedem, hogy a kudarctól való félelem miatt meg se próbáljam.
Feladni a félelmet
Eldöntöttem, hogy túlteszem magam a kudarctól való félelmemen. Bár továbbra is volt bennem szorongás, amikor idegenekkel beszéltem vagy idegen nyelven tanítottam, mindkét területen jobb lettem. Ezek a készségek aztán segítettek nekem az életben, még a misszióm után is.
Még ma is előfordul néha, hogy habozom kipróbálni valami újat, vagy valami olyat csinálni, amiben nem vagyok különösebben jó. Viszont megtanultam türelmesebbnek lenni. Megtanultam, hogy folytassam a kosárra dobást, és ne tartsak az esetleges kudarctól.