Egy régi Mormon könyve
Dan Hobbs
USA, Idaho
Illusztráció: Allen Garns
Évekkel ezelőtt üzenet várt a telefonom hangpostájában: „Ön az a Dan Hobbs, aki Idaho Fallsban élt, és 1974-ben Washington államban szolgált missziót? Tom Janaky vagyok. Szerintem ön tanította az apámat és az anyámat.”
Meglepődtem. Texasban szolgáltam, nem Washingtonban, de a nevet felismertem. Azonnal eszembe jutott a komódomon lévő könyv: egy 1948-as kiadású Mormon könyve. Kinyitottam, és elolvastam a borító belsején lévő kézírásos üzenetet: „Isten legyen önnel! Áldja meg az Isten! Frank és Virginia Janaky, 1974.” Az elmémet hirtelen betöltötték a 35 évvel korábban történtek.
21 éves voltam, és a misszióm a vége felé közeledett a texasi Houston ban. A társammal éppen kopogtattunk – minden különösebb eredmény nélkül –, amikor az egyik férfi, aki a kopogtatásunkra ajtót nyitott, szívélyesen behívott bennünket. Frank Janaky néven mutatkozott be, és bemutatta a feleségét, Virginiát. Elidőztünk náluk egy kicsit.
A későbbi látogatásaink során aztán tanítottuk nekik az evangéliumot. A keresztelkedés nem foglalkoztatta őket, de mindig barátságosak voltak. Az egyik beszélgetés alatt észrevettem a Mormon könyve egy régi példányát a könyvespolcon. Már nem emlékszem, hogyan került hozzájuk, de arra igen, hogy megemlítettem, mennyire lenyűgöz.
Nem sokkal a hazaindulásom előtt a társammal beugrottunk elköszönni. Amikor elbúcsúztunk, Frank beleírt a régi Mormon könyvébe, és odaadta nekem búcsúajándékként. Megkérdezte, hogy beleírnám-e a családi Bibliájába a nevemet és címemet. Ekkor láttam utoljára Janakyékat, de mindig nagy becsben tartottam az ajándékukat.
Aznap este visszahívtam az illetőt. Tom ismét megkérdezte, hogy Washington államban szolgáltam-e missziót 1974-ben. Elmondtam neki, hogy Texasban szolgáltam, és rákérdeztem, hogy a szüleit Franknek és Virginiának hívják-e.
Azt mondta, hogy a szülei annak idején Texasból Washington államba költöztek. Ezért azt gondolta, hogy a szüleit látogató misszionáriusok is Washingtonban voltak. Elmondta, hogy a családi Bibliában találta a nevemet és a címemet.
„Azért telefonálok, hogy elmondjam, hogy a testvéremmel együtt mindketten megkeresztelkedtünk, részben annak köszönhetően, hogy milyen kedvesek voltak a misszionáriusok a szüleinkkel – mesélte. – Odáig voltak minden misszionáriusért, aki csak felvette velük a kapcsolatot az évek során.”
Aztán Tom elmondta, hogy a szülei már elhunytak.
„De most végezzük értük a templomi munkát” – mondta.
Könnyes szemmel köszöntem meg Tomnak a hívást.
Évekig úgy éreztem, hogy a misszióm nem volt túl sikeres. Néha még azon is eltűnődtem, hogy vajon megérintettem-e bárkinek is az életét a szolgálatom alatt. Tom hívása az Úr gondoskodó kegyelme volt. Hálás vagyok a missziómért és azért a kis szerepért, amelyet betölthettem abban, hogy az evangélium eljusson a Janaky családhoz.