„Haza akarok menni”
Illusztrálta: Allen Garns
Miközben a férjemmel éppen ebédeltünk egy helyi szendvicsbárban, belépett egy ziláltnak, elveszettnek és zavarodottnak tűnő férfi. Amikor odajött az asztalunkhoz, meglepődtem, mert nem pénzt kért. Csak útbaigazítást kért az arizonai Flagstaff felé. A férjemmel útbaigazítottuk, ő megköszönte, majd távozott.
Ebéd után hazafelé indultunk. Hamarosan felfigyeltem erre a férfira, amint éppen egy benzinkút felé gyalogolt. Erős benyomásom támadt, hogy segítsek rajta, és megkértem a férjemet, hogy guruljon be a benzinkútra. Megkerestem a férfit és bemutatkoztam. Szomorú és fáradt volt a tekintete. Az arcát a nehéz élet által szántott mély barázdák szabdalták.
Megkérdeztem, hogyan fog eljutni Flagstaffbe. Azt mondta, hogy gyalog. Tudtam, hogy ez lehetetlen, mivel Flagstaff onnan majdnem 200 km-re volt. Adtam neki egy kis pénzt és elmondtam, hogy egy közeli gyorsétteremben haraphat valamit, illetve hogy majd visszajövök, elviszem a buszpályaudvarra, és veszek neki egy jegyet Flagstaffig.
Visszamentem a kocsinkhoz, és beszámoltam a férjemnek a történtekről. Tekintettel a férjem egészségi állapotára, egy barátomat kértem meg, hogy menjen velem vissza. Beleegyezett. Összeszedtünk néhány dolgot, ételt és vizet, aztán autóba ültünk és visszamentünk az étteremhez. Felvettük a férfit.
A buszpályaudvar felé haladva szegény csak annyit kezdett ismételgetni, hogy „haza akarok menni”. Megkérdeztem, hogy Flagstaffben lakik-e. Ő nem ott lakott, viszont a lánya, akivel már évek óta nem beszélt, igen. Elmagyarázta, hogy két héttel előtte helyezték szabadlábra. Egy másik szabadulóval együtt kitették őket a buszpályaudvaron és kaptak egy-egy jegyet. A másik volt elítélt ellopta a férfi jegyét és a kevéske pénzét. Ő azóta az utcán kóborolt. Senki sem segített neki.
„Haza akarok menni” – mondta újra.
Megérkeztünk a buszpályaudvarra. Megvettem a jegyét, adtam neki egy kis pénzt és az általunk összeszedett dolgokat. Megköszönte és helyet foglalt. Ahogy eljöttünk onnan, a férfi szavai visszhangoztak a fejemben: „Haza akarok menni.”
Hát nem mindannyian ezt akarjuk? Mindannyian távol vagyunk attól a szerető otthontól, ahonnan a földre jöttünk. Mindannyian eltévedhetünk, ezért Jézus Krisztus megmutatta a követendő ösvényt, és az engesztelő áldozata révén megfizette a végső árat a bűneinkért. Ahogy ez a férfi sem tudott egyedül hazatérni, úgy mi sem vagyunk képesek visszatérni a mennyei otthonunkba a Szabadítónk nélkül.