Az Úrnak más tervei voltak számunkra
Fénykép a Getty Images jóvoltából
Rendszerint reggel 8-kor mentem el otthonról, és az egész napos munka, illetve az esti iskola után mindig éjfélkor értem haza. Abban a kis időben, amit mindemellett a férjemmel, Daniellel töltöttem, veszekedtünk. Rosszul álltak a dolgok. Már ott tartottunk, hogy különválunk.
Az egyik vasárnap este, egy veszekedést követően Daniel azt mondta: „Talán közelebb kellene kerülnünk Istenhez.” Másnap, amikor Daniel vigyázott otthon a fiunkra, misszionáriusok kopogtattak be hozzánk.
Elkezdtek látogatni bennünket, én pedig vitattam mindent, amit tanítottak. Azonban néhány beszélgetés után elkezdtünk érezni valamit. Nem tudtuk, hogy mi az, de „varázslatos”, békés és harmonikus érzésként jellemeztük. Akkor is megmaradt, miután a misszionáriusok távoztak. Rájöttünk, hogy gyakrabban kell ezt éreznünk az otthonunkban.
A misszionáriusok üzenete a család fontosságáról olyan lelkesítően hatott ránk, hogy Daniellel szorosabbá vált a házasságunk. Eredetileg azt reméltem, hogy a tanulmányaim után jobb beosztást kapok majd a munkahelyemen, de inkább úgy döntöttünk, hogy a családunkra összpontosítunk, több időt töltünk együtt, és további gyermekeket vállalunk. Megszakítottam a tanulmányaimat, kiléptem a munkahelyemről, és Daniel kártevőirtó vállalkozásában kezdtem dolgozni titkárnőként.
A misszionáriusok első látogatása után kevesebb mint három hónappal megkereszteltek és konfirmáltak bennünket. Az életünk gyökerestül megváltozott. Elkezdtünk a tizedfizetés törvénye szerint élni. Elkezdtünk imádkozni otthon, illetve a munkahelyen, Daniel alkalmazottaival is. Elkezdtünk szolgálni az egyházban. Daniel vállalkozása fejlődött, és további munkásokat vehetett fel.
Egy évvel a keresztelőnk után elmentünk a templomba, hogy egymáshoz pecsételjenek bennünket. Néhány nappal a pecsételés után tudtam meg, hogy várandós vagyok.
A vasárnapok nem mennek könnyen számunkra. Daniel korán indul el a főtanácsgyűlésekre. Egyedül kell felkészítenem a három gyerekünket az istentiszteletre. Viszont a hét folyamán sok időt tudunk együtt tölteni. Így hát annak ellenére, hogy vasárnap, az Úr szolgálata közben időnként külön-külön vagyunk, tudjuk, hogy áldottak vagyunk.
Bizonyságot szereztünk arról, hogy amikor mi megtesszük a részünket, az Úr tud nekünk segíteni, és érkeznek az áldások. Sokkal többet kaptunk, mint amennyit a saját terveink alapján valaha is reméltünk. Az Úr jobb dolgokat tartogatott számunkra.