Hajót kellett építenem

Írta: Juan Pablo Villar elder

a Hetvenektől

Nefi élménye segített észrevennem, hogyan kezeljem a kihívásokat a saját életemben.

Illusztrálta: Axel Rangel

Amikor közöltem a szüleimmel, hogy missziót szeretnék szolgálni, nem repestek az örömtől. A családunkból csak a bátyám, Ivan, és én voltunk Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjai. 18 évesen csatlakoztam, és ekkor – egy évvel később – úgy döntöttem, hogy missziót fogok szolgálni. Bár a szüleim végül beleegyeztek, hogy elengedjenek, Apa figyelmeztetett, hogy nem garantálhatja, hogy a visszatérésem után még fizetni fogja a felsőoktatási tandíjamat.

Én azonban tudtam, hogy ha szolgálok, akkor az Úr megsegít.

A misszióm során mindvégig örömmel láttam, amikor az emberek befogadták Jézus Krisztus evangéliumát, és a szabadulásuk felé haladtak. Hazatérésem után folytattam a tanulmányaimat. Hamarosan azonban a korábbi figyelmeztetésének megfelelően édesapám közölte velem, hogy nem tudja tovább állni a tanulásomat.

Hogyan lehetséges ez? – gondoltam. –Missziót szolgáltam! Megtettem, amit az Úr elvárt tőlem! Miért történik ez velem?!

Tanulás és munka

Aztán eszembe jutott, amit a Mormon könyvében olvastam. Nefi, aki minden parancsolatot betartott, azt a parancsot kapta, hogy építsen hajót – olyasmi volt ez, amit addig még soha nem csinált (lásd 1 Nefi 17:8, 49–51). Én is úgy éreztem, mintha „hajót” kellene építenem. Hatalmas problémával szembesültem, amelyre nem tudtam a megoldást, ezért sugalmazásért imádkoztam.

Hamarosan Ivan elbeszélgetett velem. „Juan Pablo! Hallom, apa nem fogja állni a tandíjadat” – mondta.

„Így igaz – feleltem. – Azt hiszem, hogy nekem befellegzett!”

Ivan válasza egyszerű volt, mégis megihletett engem. „Tudtad, hogy lehet egyszerre tanulni és dolgozni is? – kérdezte. – Akkor ki fogod tudni fizetni a tandíjadat.” Akkor először döbbentem rá, hogy a kettőt párhuzamosan is lehet csinálni! Hamarosan találtam egy részmunkaidős állást, amely mellett folytathattam a tanulmányaimat.

Ismét Nefi és a hajó jutott eszembe: „Nos én, Nefi… a hajót [n]em az emberek módján építettem, hanem oly módon, ahogy azt az Úr megmutatta nekem” (1 Nefi 18:2).

Ha magamra hallgattam volna, feladtam volna a tanulmányaimat. Az Úr azonban a bátyám szavain keresztül arra sugalmazott engem, hogy folytassam. Amikor kihívások vannak az életünkben, időnként azt gondoljuk, hogy éppen híján vagyunk az Úr áldásainak. Én viszont ma már világosan látom, hogyan áldott meg engem a fejlődés és növekedés lehetőségével.

Ne add fel!

Még tanultam, amikor megnősültem. Amikor aztán már majdnem befejeztem a tanulmányaimat, rájöttem, hogy nem igazán szeretem, amit tanulok. Fel akartam adni. De a feleségem azt mondta: „Nem hagyhatod abba. Nem tudod, mit készített elő számodra az Úr, tehát be kell fejezned.”

Ismét Nefi jutott eszembe. Annak ellenére, hogy a bátyjai rosszul bántak vele, nem adta fel. Ehelyett Istenre tekintett és dicsőítette Őt. Azt mondta, hogy „nem zúgolódtam az Úr ellen megpróbáltatásaim miatt”. Végül aztán kiszabadult, és „lőn, hogy én, Nefi irányítottam a hajót, így ismét a megígért föld felé vitorláztunk.

És lőn, hogy miután sok napon keresztül vitorláztunk, meg is érkeztünk a megígért földre” (1 Nefi 18:16, 22–23).

Feleségem tanácsára hallgatva elvégeztem a tanulmányaimat, ugyanakkor más pályára mentem dolgozni.

Pár évvel később az az erős benyomásom támadt, hogy fejlesztenem kell a képzettségemet, és iratkozzak be mesterszakra. A jelentkezéskor az egyik első kérdés az volt, hogy van-e alapdiplomám. Abban a pillanatban a feleségem szavai ugrottak be: „Nem tudod, mit készített elő számodra az Úr, tehát be kell fejezned.” Ha nem szereztem volna meg az alapdiplomámat, nem tudtam volna mesterdiplomát sem szerezni.

Próféták vezetnek bennünket

Minden alkalommal, amikor a Mormon könyvét olvasom, felteszem magamnak a kérdést: Vajon mit szeretne ez az évezredekkel ezelőtti próféta, hogy mit tudjak és tegyek meg a saját és a családom életében? Nefi például azt tanította nekem, hogy felkészültnek kell lennünk, amikor hív az Úr, hogy bízzunk Benne és szolgáljuk Őt.

Mindenféle kétség nélkül tudom, hogy amikor az Úr elhív téged, előkészíti számodra az utat, ahogy Nefi számára is tette (lásd 1 Nefi 3:7).