Az első látomás: A személyes kinyilatkoztatás mintája

Írta: Henry B. Eyring elnök

második tanácsos az Első Elnökségben

Joseph Smith próféta a Szent Ligetben átélt élményei alapján tanított arról, hogy miként részesülhetünk személyes kinyilatkoztatásban a mindennapi életünk részeként.

A Joseph Smith első látomásának nevezett esemény 200. évfordulója nagyszerű lehetőség számunkra arra, hogy növeljük az ő prófétai küldetésébe vetett hitünket, és megtanuljuk a példájából, hogyan növeljük az Istentől jövő személyes kinyilatkoztatás elnyerésére való saját képességünket.

Amikor a 14 éves Joseph Smith előjött abból a ligetből a New York-i Palmyrában, már személyesen is tudta, hogy Isten szól a halandóságban élő gyermekeihez. Hitt a korábban olvasott bibliai szavakban:

„Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.

De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány” (Jakab 1:5–6).

Joseph Smith félelem nélkül cselekedett ezen ígéret alapján, ahogy mi is mindannyian megtehetjük. Russell M. Nelson elnök ezt mondta erről a lehetőségünkről: „Ha Joseph Smith fenséges élménye a Szent Ligetben tanít nekünk bármit is, akkor az az, hogy a mennyek nyitva állnak, és Isten szól az Ő gyermekeihez.”¹

Isten megtartja az ígéretét, miszerint szólni fog a halandóságban élő gyermekeihez, amennyiben ők kérik és kiérdemlik ezt a kapcsolattartást. Joseph Smith próféta az első látomás során szerzett tapasztalatából és a visszaállítás által kapott kinyilatkoztatások özönéből fakadóan tanított arról, hogyan kaphatunk személyes kinyilatkoztatást a mindennapi életünk részeként.

„Amikor felkészültünk arra, hogy Hozzá térjünk – tanította Joseph –, akkor Ő is kész arra, hogy hozzánk jöjjön.”²

A mennyek nyitva állnak

A mi kihívásunk abban áll, hogy úgy cselekedjünk, hogy eljuthassanak hozzánk az igazság azon üzenetei, melyeket Mennyei Atya készen áll kinyilatkoztatásként elküldeni hozzánk, valamint hogy felismerjük azokat, amelyeket már elküldött. Joseph Smith élménye is ezt példázza. Valószínűleg többször is elolvasta Jakab levelét és a Biblia más könyveit, ahogy mi is. Azonban eljött a nap, amikor a Szentlélek hatására felismerte benne azt az üzenetet, amely elvezette a Szent Ligetbe. Így számolt be arról, hogyan fedezte fel az üzenetet, melyet Isten már jóval azelőtt elküldött:

„Miközben a hitbuzgó felekezetek versengése által okozott rendkívüli nehézségek miatt gyötrődtem, egy nap Jakab apostol levelét olvastam, az első fejezet ötödik versét, amely így szól: Ha pedig valaki közületek híján van a bölcsességnek, kérjen Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül ad; és megadatik néki.

Soha egyetlen szentírásrész sem szólt nagyobb erővel az ember szívéhez, mint akkor ez az enyémhez. Úgy tűnt, nagy erővel hatolt szívem minden érzésébe. Újra meg újra átgondoltam, tudva, hogy ha valakinek bölcsességre van szüksége Istentől, hát az én vagyok; mert hogy miként cselekedjek, nem tudtam, és hacsak nem tudok a meglévő tudásomnál többre szert tenni, soha meg sem tudnám; mert a különböző szekták vallási tanítói ugyanazon szentírásrészt olyannyira eltérően értelmezték, hogy a kérdésnek a Biblia alapján történő megválaszolásába vetett minden bizalmat megsemmisítettek” (Joseph Smith története 1:11–12).

Joseph Smith élménye olyan mintát ad, melyet mi is követhetünk, hogy felismerjük az Istentől jövő személyes üzeneteket. Miért szólt egy szentírásrész ily nagy erővel, és hatolt nagy erővel a szíve minden érzésébe? És miért gondolta át újra meg újra?

Számos oka lehet annak, amiért Isten ilyen erőteljesen szólhatott az ifjú Josephhez, de a fő ok az volt, hogy a szíve készen állt.

A megtört szív felkészült szív

Josephnek legkevesebb két okból is megtört volt a szíve. Megbocsátást szeretett volna a bűneire és gyengeségeire, amiről tudta, hogy csakis Jézus Krisztus által nyerhető el. Emellett kétségbeesetten tudni akarta, hogy az egymással versengő egyházak közül melyik az igaz, melyikhez csatlakozzon.

Joseph felkészülése az abba vetett hittel történt, miszerint Jézus a Krisztus, az ő Szabadítója. Rendelkezve e hittel és alázatos szívvel, már készen állt. Ezt mondta az akkori érzéseiről: „Az Úrhoz kiálték irgalomért, mert nem volt senki más, akihez mehettem volna, hogy irgalmat nyerhetnék.”³

Felkészült volt, ahogy mi is azok lehetünk, hogy valóra váltsa Jakab ígéretét. Az ezt követően kiáradó kinyilatkoztatások lehetővé tették, hogy az Úr megváltoztassa Joseph életét, továbbá megáldja Mennyei Atyának a halandóságba valaha is érkezett és érkező minden gyermekének és a családtagjaiknak az életét.

Mindent felülmúló áldás számodra és számomra, hogy megtanulhatjuk Joseph példájából, hogyan részesüljünk az Istentől jövő világosságból és tudásból. Joseph példáját követve tartós örömöt hozhatunk a szeretteinknek, és szolgálhatjuk az Urat. Az ő példájuk aztán továbbadhatja a személyes kinyilatkoztatás áldását egy olyan láncolat mentén, melynek a végét mi nem láthatjuk, de Mennyei Atya látja.

Felkészíteni magunkat a kinyilatkoztatásra

Egyszerű és könnyen követhető az a minta, melyet Joseph mutatott a személyes kinyilatkoztatásra való felkészülésben, ám nem szükségszerűen egyetlen lépéssor, ahol az egyik lépés vezet a másikhoz. Isten egyedi gyermeke vagy, tehát a tanulásra való képességed éppúgy eltér másokétól, mint az igazság megismerésében követett módszered. Joseph példájából azonban láthatod, milyen fontos a világosság és igazság mindössze néhány kinyilatkoztatása ahhoz, hogy felkészítsen a folyamatos személyes kinyilatkoztatás elnyerésére. Az Úr tisztában volt ezzel akkor, amikor megadta az úrvacsorai imákat, hogy mindegyikünknek sablonként szolgáljanak az arra való felkészülésben, hogy személyes kinyilatkoztatásban részesülhessünk a Szentlélek által.

Lehet, hogy nálatok ez nem így van, de amikor én meghallom az „Ó Istenünk, Örökkévaló Atyánk” szavakat (Tan és szövetségek 20:77, 79), a szeretet melengető érzése tölt el. Az úrvacsorai imák szavai eszembe juttatják, hogy mit éreztem, amikor nyolcévesen kiléptem a keresztelőmedencéből a pennsylvaniai Philadelphiában. Már tudtam, hogy Jézus a Szabadítóm, és éreztem az afeletti örömöt, hogy tiszta vagyok. Néha eszembe jut egy-egy festmény, amelyen éppen a kereszten van, vagy ahol a sírjából lép elő. Leginkább azonban az Iránta érzett hála és szeretet tölt el engem.

Amikor azokat a szavakat hallom, miszerint bizonyságomat kell tennem arról, hogy készen állok „Őrá mindig emlékezni, és az Ő parancsolatait betartani”, akkor alázattal tölt el a bűnbánat és bűnbocsánat szükségességének érzése. Amikor aztán elhangzik az ígéret, hogy a Lelke mindig velem lehet (lásd Tan és szövetségek 20:77), érzem, hogy az igaz. És minden alkalommal érzem a világosságot, a békességet és az abba vetett bizalmat, hogy meghallhatom az Isten által kinyilatkoztatott üzeneteket.

A tizennégy éves Joseph Smithnek nem álltak rendelkezésére az úrvacsorai imák, amikor a felkészítése zajlott azokra a személyes kinyilatkoztatásokra, amelyeket aztán a Szent Ligetben és élete hátralévő részében kapott. Viszont egy olyan mintát követett, melyet mindannyian követhetünk ahhoz, hogy jogosulttá váljunk a folyamatos személyes kinyilatkoztatásra:

Tanulmányozta Isten már kinyilatkoztatott szavait a szentírásokban.
Elmélkedett arról, amit már olvasott és érzett.
Gyakran és alaposan vissza-visszatért a szentírásokhoz.
A tanulmányozás és elmélkedés során megszerzett hittel eltökélte, hogy imádkozni fog.
Amikor részesült egy-egy kinyilatkoztatásban, akkor igazságot és világosságot kapott, a kapott igazságnak megfelelően élt, és még több igazságra törekedett.
Ismét visszatért a szentírásokhoz, és további kinyilatkoztatásokat kapott Istentől, amelyeket lejegyzett.
Folytatta az imádkozást és az engedelmességet, így még több világosságot és iránymutatást kapott.

Nelson elnök felvázolta, milyen csodás lehetőség nyílik meg, amikor Joseph Smith példáját követjük: „Számotokra mit fog megnyitni egy ehhez hasonló törekvés? Ti milyen bölcsességnek vagytok híján? Miről érzitek azt, hogy sürgősen meg kell tudnotok vagy értenetek? Kövessétek Joseph próféta példáját! Keressetek egy csendes helyet, ahová rendszeresen elvonulhattok! Alázkodjatok meg Isten előtt! Öntsétek ki szíveteket Mennyei Atyátoknak! Forduljatok Őhozzá válaszokért és vigaszért!”⁴

Sátán ellenzi a kinyilatkoztatást

Amikor Joseph Smith példáját követed, alaposan áttanulmányozod a bátorság és kitartás terén mutatott példáját. Lehet, hogy az imád közben te nem fogsz szembesülni azzal az ellenszegüléssel, amellyel ő szembesült a Szent Ligetben, mégis bölcs lenne, ha nem feledkeznél meg róla. Joseph e szavakkal írta le ezt az ellenszegülést:

„Miután félrevonultam arra a helyre, melyre korábban menni szándékoztam, amikor körbenéztem magam körül, és magamat egyedül találtam, letérdeltem, és elkezdtem Isten előtt feltárni szívem vágyait. Alighogy elkezdtem, amikor nyomban megragadott valamilyen hatalom, mely teljesen erőt vett rajtam, és olyan megdöbbentő hatással volt rám, hogy nyelvem megbénította, és nem tudtam beszélni. Sűrű sötétség gyűlt körém, és egy ideig úgy tűnt számomra, mintha azonnali pusztulásra lettem volna ítélve.

Azonban összeszedtem minden erőmet, hogy Istent szólítsam, hogy szabadítson ki engem ennek az ellenségnek a hatalmából, amely engem megragadott. Abban a pillanatban, amikor kész voltam kétségbe esni és átadni magamat a pusztulásnak – nem egy képzeletbeli pusztulásnak, hanem a láthatatlan világból valamely tényleges lény hatalmának, akinek olyan bámulatos hatalma volt, amilyet soha semmilyen lényben addig nem éreztem – a nagy ijedtségnek ebben a pillanatában egy fényoszlopot láttam pontosan a fejem felett, a napnál is ragyogóbbat, mely fokozatosan ereszkedett lefelé, mígnem megpihent rajtam” (Joseph Smith története 1:15–16).

E szörnyű ellenállás, mely Joseph egész további életét kísérte, azért következett be, mert Lucifer meg akarta akadályozni azt a kinyilatkoztatást, amely aztán Jézus Krisztus evangéliumának visszaállítását eredményezte. A te imáid és az Istentől jövő kinyilatkoztatásod kevesebb ellenállásba fog ütközni, mégis követned kell Joseph példáját, melyet a bátorság és kitartás terén mutatott.

Sátán ennél valószínűleg kifinomultabb eszközöket fog szembeállítani a személyes kinyilatkoztatás elnyerésére és megtartására irányuló erőfeszítéseiddel. Az egyik ilyen lesz az arra irányuló szándéka, hogy hazugságokat küldjön neked – ez a hamis kinyilatkoztatás általa alkalmazott módszere. Megpróbál majd elérni olyan üzenetekkel, amelyek azt próbálják elhitetni veled, hogy nincs Isten, nincs feltámadt Jézus Krisztus, nincsenek élő próféták vagy kinyilatkoztatás, hogy Joseph Smith képzelgett, valamint hogy az érzéseid és a Szentlélek suttogásai csupán egy „őrült elme” (Alma 30:16) játéka.

Abban a pillanatban, amint imádkozni kezdenél, majd pedig akkor is, amikor kinyilatkoztatást kapsz, éppen úgy fogja kilőni rád ezeket a hazugságokat, ahogy Joseph Smithet is ostromolta. Két módszert találtam, amelyek által megmenekülhetünk ezektől a támadásoktól.

Először is, soha ne késlekedj, ha az a benyomásod támad, hogy imádkozz! Ne adj teret kételyek felmerülésének! Brigham Young elnök (1801–1877) azt mondta, hogy az az ember, aki kivárja, hogy megjöjjön a kedve az imádkozáshoz, sokkal kisebb valószínűséggel fog imádkozni.⁵

Másodszor, gyorsan írd le az Istentől kapott üzenetedet! Azt tapasztaltam, hogy az egyik pillanatban még világos lelki benyomás néhány perccel később már homályos lehet vagy elillanhat. Megtanultam, hogyan keljek fel és írjam le a benyomásokat akár az éjszaka közepén is. Máskülönben elveszhetnek.

Joseph ebben is tanított nekünk egy leckét. Több alkalommal is papírra vetette, hogy mit élt át az első látomás alatt, illetve az évek alatt több embernek el is mesélte. Más prófétákhoz hasonlóan Joseph próféta is megtanulta, mennyire fontos és nehéz szavakban megörökíteni a kinyilatkoztatott igazságot.

A kinyilatkoztatás megáldja az utódainkat

Joseph Smithhez hasonlóan mi is megáldhatjuk a gyermekeinket és gyermekeink gyermekeit az Istentől jövő kinyilatkoztatás szavaival. Mivel egyedi igényekkel bíró egyének vagyunk, ezért lehetséges, hogy a ránk vonatkozó kinyilatkoztatások közül csak néhány lesz alkalmazható azokra, akikért felelősek vagyunk Isten előtt. Ám maga az írásos bizonyíték, miszerint Isten szólt hozzánk, ugyanolyan áldást jelenthet számukra, mint amilyet Joseph próféta biztosított számunkra.

Az első látomás megmutatja számunkra, hogy a mennyek nyitva állnak. Isten meghallgatja az imáinkat. Felfedi nekünk önmagát és a Fiát. A Szentlélek azoknak a szívéhez szól, akik készen állnak meghallani és megérezni a halk és szelíd hangot. Ezeket a tanulságokat és ezt az üzenetet továbbadhatjuk a szeretteinknek és azoknak, akik utánunk jönnek.

Köszönet illeti jóságos Mennyei Atyánkat, aki szeret bennünket, meghallja az imáinkat, és aki ezt mondta napjainkban a Szabadítóról: „Ez az én Szeretett Fiam. Őt hallgasd!”(Joseph Smith története 1:17). Köszönet illeti az Úr Jézus Krisztust, aki Joseph Smith prófétán keresztül visszaállította az egyházát. És köszönet illeti a Szentlelket, aki örömmel lenne a mi állandó társunk.

Bizonyságomat teszem arról, hogy igenlő a válasz a gyermek imájára:

Mennyei Atyám, ott vagy igazán?

Hallod-e és megválaszolod az imám?⁶

Azért imádkozom, hogy elfogadjuk – ahogy Joseph Smith próféta tette annak idején, és ahogy az élő prófétánk teszi napjainkban – a szerető Mennyei Atyánktól, a Szabadítónktól és a Szentlélektől érkező kérést a személyes kinyilatkoztatás világosságának és igazságának elfogadására életünk minden napján.

Háttér a Getty Images jóvoltából