Területi vezetőségi üzenet
Az emberek azért vannak, hogy örömük lehessen
Átfogalmazva a kijelentést, miszerint „az emberek azért vannak, hogy örömük lehessen”1, az így is szólhatna: létezésetek értelme csakis az, hogy örömben részesülhessetek.
Ez vajon valóban így van? Örömöt éreztem, amikor a focicsapatom megszerezte a győztes gólt. Tudom, hogy örömöt éreztem, amikor értesültem egy állásjelentkezésem sikerességéről, vagy amikor családi vakációra mentünk. Vajon ezek az érzések jelentik a létezésünk értelmét?
Nem egészen. Az öröm ezen érzései valóságosak és fontosak, azonban ezek pusztán egy mélyebb és tartósabb öröm visszatükröződései, amelyet Mennyei Atyánk ad nekünk. Nem mindenki csapata szerzi meg a győztes gólt. Nem kaphatja meg valamennyi jelentkező az állást. Vannak, akik számára a családi vakáció egyszerűen nem lehetséges. Azonban mindenkinek lehet része valódi örömben!
Russell M. Nelson elnök ezt tanította: „Az örömnek, melyet érzünk, nem sok köze van az életünkben fennálló körülményekhez, ahhoz viszont igen, hogy az életünk során mire összpontosítjuk a figyelmünket”.2
A BYU oktatói, Kelly Ogden és Andrew Skinner ezt írták: „A 2 Nefi 2:25-öt sosem lenne szabad idézni anélkül, hogy a 26. verset is idéznénk vele együtt. Elválaszthatatlan összeköttetésben állnak a szabadítás nagyszerű tervének két pilléreként. Igen, Ádám valóban elbukott, hogy lehessenek emberek, de »az idő teljességében eljön a Messiás, hogy az emberek gyermekeit megválthassa a bukástól«3. Másképpen kifejezve, Ádám és Éva bukása miatt van részünk ebben a földi tapasztalásban; céllal lett ez így megtervezve, hogy örömben részesülhessünk; ez az öröm pedig egy szerető Mennyei Atyának és az Ő Szeretett Fiának, Jézus Krisztusnak köszönhetően érkezik hozzánk.
Az Atya folyamatosan a Fiához irányít minket – az öröm pedig, amelyben annak köszönhetően van részünk, hogy Jézus Krisztust tesszük az életünk középpontjává, valós, mély és tartós öröm. Ez az öröm teljessége.
A következő példák olyan emberek példái, akik még a nehézségek közepette is érezték az öröm teljességét, amint a Szabadítót állították életük középpontjába.
Lehi és Sária látták, hogy „örömük teljes volt”4, méghozzá nemcsak a fiaik biztonságos hazatérése miatt, hanem az Úr az Ő prófétáján keresztül adott iránymutatásának bizonyossága miatt is.
Ammon azt mondta, hogy „teljes az örömöm, igen, szívem csordulásig megtelt örömmel”5 a sok lélek miatt, akiket látott Jézus Krisztushoz jönni és az Úr népévé válni. Alma ugyanezen ok miatt részesült az öröm e teljességében.6
Nefit és Lehit a bebörtönzésük ellenére is „eltöltötte… az az öröm, ami kimondhatatlan és dicsőséggel teli”7, amikor meghallották az Atya hangját, őket dicsérve az Ő Szeretett Fiába vetett hitük miatt.
Végül pedig Jákób említi Jézus Krisztus valamennyi hithű követőjét, az Ő szövetséges népét, valamint azt az örömöt, amely rájuk vár, amint az evangélium szerint élnek a nehézségek, kudarcok, ellenállás és próbatételek ellenére is. Ezt tanította: „De íme, az igazlelkűek, Izráel Szentjének szentjei, ők akik hittek Izráel Szentjében, ők akik elviselték a világ keresztjeit, és megvetették annak gyalázkodását, ők fogják örökölni Isten királyságát, amelyet nekik készítettek a világ megalapítása óta, és örömük mindörökké teljes lesz.”8
Bizonyságomat teszem, hogy az életünk valódi rendeltetése valósággá válhat, és mindannyian részesülhetünk az öröm teljességében, amint „Mennyei Atyánkat választjuk Istenünknek”9, az életünket Jézus Krisztusra összpontosítjuk, meghívunk másokat, hogy tanuljanak Róla, mi magunk meghalljuk az Ő hangját, megbánjuk a bűneinket és folyamatosan előrehaladunk a szövetség ösvényén.