Nyomtatásban nem jelenik meg
Milyen hatással volt az általános konferencia a megtérésemre?
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Iowában él.
Az általános konferencián elhangzott üzenetek segítenek nekünk jobban megtérni az igazsághoz, és lelki hatalmat ültetni a szívünkbe.
Negyven évvel ezelőtt Jézus Krisztusnak adtam a szívemet, és elkezdtem egy evangelikál felekezetet látogatni. Csodálatos lelkipásztorom volt, és sok barátot szereztem, akik segítettek nekem lelkileg növekedni. Azonban sok évnyi részvétel után gondjaim támadtak az egyház néhány új gyakorlatával. Nagyon igyekeztem maradni, de egészen egyszerűen nem tudtam elfogadni ezeket a változtatásokat.
Amikor elkezdtem új egyház után nézni, a fivérem és a sógornőm, akik Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjai voltak, elhívtak az istentiszteletükre. Én viszont sehogy nem tudtam felfogni, hogyan lehetett volna Joseph Smith próféta. Tisztelettel visszautasítottam a meghívást.
Elkezdtem egy másik evangelikál felekezetetet látogatni, de ott is ugyanaz történt. Egy idő után úgy éreztem, hogy a lelki szükségleteim ott is kielégítetlenek maradtak. A fivérem és a felesége ismét meghívott, hogy menjek el a gyűlésükre, és ismét udvariasan visszautasítottam.
A fordulópont
Úgy döntöttem, hogy egyetlen egyházban sem bízhatok. Megterveztem, hogyan fogom egyedül gyakorolni a hitemet. Csakhogy felekezeten kívül, illetve a hitem másokkal való megosztásának lehetősége nélkül, azt éreztem, hogy kezdek eltávolodni a Jézus Krisztus iránti elkötelezettségemtől. Elkezdtem kételkedni abban, amiben 30 éven át hittem! Ez jelentette számomra a fordulópontot.
Megvizsgáltam az egyetlen lehetőséget, amely úgy tűnt, hogy megmaradt nekem, és végül közöltem a fivéremmel és a sógornőmmel, hogy el szeretnék menni velük istentiszteletre.
Először tamáskodva álltam hozzá, de soha nem fogom elfelejteni azt az első vasárnapot, amikor elmentem velük. A szívem egyre csak duzzadt – az úrvacsorai gyűlés során, amikor a Vasárnapi Iskolában az Újszövetségről beszélgettünk, majd amikor gyönyörű zenéket énekeltünk együtt a Segítőegyletben. Az is nagyon tetszett, hogy milyen szeretettel és együttérzéssel fordultak egymás felé az emberek.
Otthon éreztem magam.
Válaszokat keresve
Eljártam istentiszteletre, de miután majdnem két évig imádkoztam és kutattam, még mindig sok kérdésem volt az Úrhoz, és nem álltam készen megkeresztelkedni. Aztán 2012 októberében úgy döntöttem, hogy a válaszaimat keresve megnézem az általános konferenciát.
Mindkét szombati ülés nagyon megérintette a szívemet, és elhatároztam, hogy a vasárnap délelőtti ülést az egyházi épületben nézem meg. Bár szinte senki nem volt ott, határozott békességet éreztem azon döntésem nyomán, hogy ott leszek a kápolnában. Éreztem, ahogy ellágyul a szívem. Nagyon éheztem az igazságot.
Henry B. Eyring elnök, az Első Elnökség második tanácsosa megosztott egy gyönyörű üzenetet, amelyet soha nem fogok elfelejteni. Joseph Smith imájáról beszélt, melyet Liberty fogházában mondott el, többek között e szavakkal fohászkodva: „Ó Isten, hol vagy? És hol van a sátor, mely rejtekhelyedet fedi?”(Tan és szövetségek 121:1). Eyring elnök Joseph érzését ahhoz hasonlította, amit én is éreztem:
„Saját gyötrelmeink pillanataiban sokan érezzük úgy, hogy Isten messze van tőlünk. […] Isten soha nem rejtőzik, mi néha mégis azt tesszük, mert olyan motivációk sátra fed minket, amely elvon bennünket Istentől, aki ilyenkor távolinak és elérhetetlennek tűnik. […]
Az Istentől való elszigeteltség érzése eltűnik akkor, ha gyermekibbé válunk Őelőtte. […] [S]egíteni fog nekünk a következő igazság felismerésében: Isten ott van a közelünkben, mindig érzékel minket, és soha nem rejtőzik el hithű gyermekei elől.”1
Amikor Eyring elnök megosztotta ezt az üzenetet Isten szeretetének és akaratának befogadásáról, az elmémben hallottam egy üzenetet a Lélektől. Két egyszerű szóból állt: „Keresztelkedj meg.”
Amikor ugyanazon a napon David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a megtérésről tanított2, éreztem, ahogy eltűnnek a keresztelkedéssel kapcsolatos fenntartásaim. Rájöttem, hogy nem adom fel az evangelikál napjaim alapvető hitelveit azzal, hogy új felekezethez csatlakozom. Olyan hitre és igazságokra építek, melyeket már megtapasztaltam. Még jobban megtérek az Úrhoz. A prófétái pedig segítenek engem az úton.
A konferencia utáni reggelen felhívtam a fivéremet, és megkérdeztem tőle, hogy megkeresztelne-e engem. Örömteli pillanat volt ez, amely mindkettőnket könnyekre indított.
Az általános konferencia válaszokat tartalmaz számunkra
Amikor átgondolom az életemet, hálás vagyok a Jézus Krisztus által nekem nyújtott lehetőségekért. És hálás vagyok az általános konferenciáért. Az általános konferencia során azt éreztem, hogy Isten meghallott engem. Megválaszolta a kérdéseimet, kitért a fenntartásaimra, és a prófétái szavain keresztül a szeretetét adta nekem.
Tudom, hogy minden általános konferencián van egy olyan üzenet, amely közvetlenül az Úrtól származik, és amelyet személyesen rád, illetve arra szabott, amin éppen keresztülmész. Amikor úgy hallgatjuk a prófétákat, hogy hajlandóak vagyunk elfogadni Isten nekünk szánt üzenetét, akkor meghalljuk Őt. Válaszokat fogunk kapni az imáinkra, válaszokat a kérdéseinkre. Meg fogjuk látni, hogy az Úr szól, és egyre inkább megtérünk Őhozzá.