Hithű szülői lét a mai változó világban
A szerző Ausztráliában, Nyugat-Ausztrália államban él.
Erőteljes hatással lehetsz a gyermekeidre, mindegy, mit tanít nekik a társadalom
Fényképes illusztráció: Scott Davis
A saját gyermekkorom élő példa arra, milyen erőteljes hatással lehet egy keresztény felnőtt egy gyermek életére. Édesanyám négyéves koromban elhunyt, így a nagymamám segített gondoskodni rólam és a testvéreimről. Az Üdvhadsereg nevű egyházhoz tartozott, és megtanított minket imádkozni, szeretni az ellenségeinket és mindenkivel kedvesen bánni. Az e néhány sorsdöntő év során adott útmutatása megalapozta a jövőbeli döntéseimet.
Mára több mint 40 éve vagyok gyermekgondozó szakember és anya, és láttam, miként válnak egyre inkább a Szabadító tanításaival ellentétessé a társadalmi értékek és mércék. Úgy tűnik, mindenre hat a gonoszság, a könyvektől kezdve a zenén keresztül a mindennapos nyelvezetig. De nincs okunk elcsüggedni. Az Úr vezetni fog majd minket, hogy tudjuk, miként tanítsuk, védelmezzük és erősítsük a gyermekeinket a jelenlegi kulturális közegben. Íme három konkrét tanulság, amelyet elsajátítottam, és amelyek a te családodnak is segítségére lehetnek.
1. A kapcsolatokra összpontosíts, ne csak a szabályokra!
Mivel nem az „ideális családmodellben” nőttem fel, így a gyermekeim nevelése során szüntelenül kételkedtem önmagamban és a képességeimben. Megnyugvásra leltem ebben az idézetben Jeffrey R. Holland eldertől, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagjától: „Ha arra fogtok törekedni, hogy szeressétek Istent és ti magatok is az evangélium szerint éljetek; …ha minden tőletek telhető módon igyekeztek a lehető legjobb szülők lenni, akkor megtettetek mindent, amit emberi lény megtenni képes, és amit Isten elvár tőletek.”1 A tőlünk telhető legtöbb megtétele megkívánja a Szabadító segítségét – és ha valaha is volt olyan időszak a történelem folyamán, amikor a szülőknek Őrá kellett támaszkodniuk, hát ez az az idő!
Ahelyett, hogy sok szabály miatt és azon aggodalmaskodnánk, vajon a gyermekeink tökéletesen eleget tesznek-e azoknak, összpontosíthatunk a velük és a Szabadítóval való kapcsolatunk építésére. Szeretett prófétánk, Russell M. Nelson elnök e szavakkal szólt erről: „Ne próbáljatok meg uralkodni gyermekeiteken! Ehelyett hallgassátok meg őket, segítsetek nekik megtanulni az evangéliumot, ösztönözzétek őket és vezessétek őket az örök élet felé. Isten megbízottjaiként kell gondoskodjatok a rátok bízott gyermekekről. Miközben tanítjátok és meggyőzitek őket, az Ő isteni befolyása legyen a szívetekben.”2 Tapasztalataim alapján ez egy igaz tanács.
2. Érezzétek jól magatokat együtt!
A gyermekeinkkel való kapcsolataink építésének egyik módját a családi tevékenységek jelentették. Ezek gyakran egyszerű programok voltak, például sétáltunk, vagy sült halat és krumplit ettünk a tengerparton. A gyermekeink tudták, hogy őszintén szeretünk időt tölteni velük.
Igyekeztünk figyelmesen hallgatni a gyermekeinket, hogy ne érezzék magukat feszélyezve, amikor a gondjaikról kell beszélniük. Amikor a családunk kihívással nézett szembe, leültünk a gyermekeinkkel, megbeszéltük az aggályainkat, meghallgattuk a felvetéseiket, és igyekeztünk közös döntésre jutni.
3. Mutass példát az evangélium szerinti élet terén!
Amikor a gyermekeink kicsik voltak, én nem voltam egyháztag – 18 évbe telt, míg eldöntöttem, hogy megkeresztelkedem –, de a férjem igen. Segített a gyermekeinknek kialakítani a Mennyei Atyával való kapcsolatukat családi ima, szentírás-tanulmányozás és családi est révén. Messze nem voltunk tökéletesek, de a férjem kitartó volt és türelmes.
Úgy hiszem, hogy a férjemnek az evangélium szerinti életre mutatott példája volt a legnagyobb hatással a gyermekeinkre. Látták őt szentírást olvasni, imádkozni, istentiszteletre járni – még ha egyedül kellett is megtennie. Ez sokkalta erősebb hatással bírt, mint bármi, amit kötöttebb keretek között tanítottunk.
Még ha nincsenek is eszményi családi körülményeitek, akkor is tudod terelgetni a gyermekeidet. Ne csüggedj!
Kezdhetjük ma
Szülőkként idővel mindegyikünknek el kell engednie a gyermekeit, rájuk bízva, hogy ők maguk hozzák meg a döntéseiket. Remélhetőleg akkor majd magabiztosan tudjuk visszhangozni Joseph Smith próféta e szavait: „Helyes tantételeket tanítok nekik, és ők magukat kormányozzák.”3 Elkezdhetünk már ma az evangéliumi útmutatás forrása lenni a gyermekeink számára, nem számít, mit tanítanak körülöttünk a világon.