A Szabadító és az ellenség közti szembeszökő ellentét
A Jézus Krisztus és Sátán közötti különbözőségek összevetése segít fokozottabban megbecsülni a Szabadító küldetését és szeretetét
Gondoljatok bele, mily fenséges ajándékot adott Szabadítónk Isten minden gyermekének, amikor önként felajánlotta, hogy betölti az Atya tervét! A halandóság előtti tanácsban, amikor Mennyei Atyánk azt kérdezte: „Kit küldjek?”, a Szabadító alázatosan így felelt: „Itt vagyok, küldj engem” (Ábrahám 3:27), majd kijelentette: „Atyám, a te akaratod legyen meg, és a dicsőség legyen tiéd mindörökké” (Mózes 4:2).
Az Ő irántunk táplált szeretete miatt volt az, hogy Jézus Krisztus a Szabadítónkul ajánlkozott.1 Sátán válasza az Atya tervére azonban önző volt. Noha azt állította, hogy „az egész emberiséget” meg fogja váltani (lásd Mózes 4:1), „nem ajánlkozott fel szabadítónkul. Vajmi kevéssé érdekelte, hogy szenvedjen vagy meghaljon bárkiért. Egy csepp vérét sem ontotta volna értünk. Isten dicsőségét, tiszteletét és hatalmát akarta anélkül, hogy bármilyen árat fizetett volna ezért. [T]eljhatalma lenne, és senki más nem tudna feljebb lépni.”2
Ezzel éles ellentétben mindent, amit Krisztus tesz és tenni fog, az Ő irántunk való tökéletes szeretete (lásd 2 Nefi 26:24) és a Mennyei Atya iránti tisztelete (lásd János 8:28–29) mozgatja. Alázatra késztető és lélekemelő belegondolni, hogy „Jézus Krisztus megmagyarázhatatlanul nagy szeretettel volt telve, amikor felfoghatatlan fájdalmat, kegyetlenséget és igazságtalanságot viselt el értünk. Irántunk táplált szeretete révén felülemelkedett a máskülönben leküzdhetetlen akadályokon, …hogy mi is felülemelkedhessünk e világ fájdalmán, kegyetlenségén és igazságtalanságán, segítséget, megbocsátást és áldást nyújtva másoknak.”3 Csoda hát, hogy így énekelünk: „Olyan nagyon szeretett, hogy drága életét áldozta érettem”4?
A szentírások számtalan helyen hasonlítják össze Jézus Krisztus és az ellenség jellemét. Ezek megvizsgálása segíthet megértenünk Szabadítónk tökéletes szeretetének mértékét.
Sátán |
Jézus Krisztus |
„…az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen” (1 Péter 5:8), „így jár fel és alá, ide s tova a földön, az emberek lelkének elpusztítására törekedve” (Tan és szövetségek 10:27). |
„Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért. …és életemet adom a juhokért. …én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól” (János 10:11, 15, 17–18). |
„…fellázadt ellenem, mondván: Add nekem a neked járó tiszteletet, amely a hatalmam; és a mennyek seregeinek harmad részét is elfordította tőlem, önrendelkezésük miatt” (Tan és a szövetségek 29:36). |
„…semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem… …én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek. …tisztelem az én Atyámat… [És] én nem keresem az én dicsőségemet” (János 8:28–29, 49–50). |
„…ennek a földnek a színén mindenhol elterjesztette a sötétség és az utálatosságok cselekedeteit, míg teljes pusztulásba és örök pokolba nem vonszolta az embereket” (Hélamán 6:28). |
„Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága” (János 8:12). |
„…az ember önrendelkezésének elpusztítására törekedett” (Mózes 4:3), illetve „arra törekszik, hogy minden ember olyan nyomorult lehessen, mint ő maga” (2 Nefi 2:27). |
„…én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek” (János 10:10), valamint „hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat” (Lukács 4:18). |
„…nem fogja megsegíteni gyermekeit az utolsó napon” (Alma 30:60), „hízeleg nekik, és elvezeti őket, mígnem a pokolba vonszolja le a lelküket” (Tan és szövetségek 10:26), „míg meg nem ragadja őket borzalmas láncaival” (2 Nefi 28:22). |
„…én közöttetek vagyok, és én vagyok a ti szószólótok az Atyánál” (Tan és szövetségek 29:5), „méghozzá Jézus Krisztus, a ti szószólótok, aki ismeri az ember gyengeségét, és tudja, hogyan segítsen azokon, akiket megkísértettek” (Tan és szövetségek 62:1). |
„…felserkenti az emberek szívét, hogy haragosan viszálykodjanak egymással” (3 Nefi 11:29), és „gonoszságra bujtogatja őket az ellen, ami jó” (Tan és szövetségek 10:20). |
„Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (János 14:27). |
„…megvakította a hitetlenek elméit” (2 Korinthusbeliek 4:4), „azt gondolja, így győzedelmeskedik majd tanúbizonyságod felett” (Tan és szövetségek 10:33), valamint „jön és elveszi a világosságot és az igazságot” (Tan és szövetségek 93:39). |
„Ha kértek, akkor kinyilatkoztatást kinyilatkoztatásra, ismeretet ismeretre kaptok, hogy ismerhessétek a rejtelmeket és a békés dolgokat – azokat, amelyek örömet hoznak, azokat, amelyek örök életet hoznak. […] Aki tehát híján van a bölcsességnek, kérjen tőlem, és én bőségesen és szemrehányás nélkül adok neki” (Tan és szövetségek 42:61, 68). |
Elmélkedjünk állandóan a Szabadító maradandó kegyelméről és az Ő végtelen jószívűségéről, valamint tartsuk nagy becsben azt az igazságot, miszerint Neki köszönhetően megadatott az élet ajándéka az egész örökkévalóságra.5