Nyomtatásban nem jelenik meg
Pátriárkai áldások – próféták és pátriárkák meglátásai
Ismerd meg részletesebben a pátriárkai áldások céljait és ígéreteit.
Fénykép: Jeremy Hall
„Emlékszem, amikor először adtam pátriárkai áldást – idézi fel Vjacseszlav A. Protopopov, Moszkvában élő pátriárka. – Természetesen elmélkedtem, tanulmányoztam, és felkészültem lelkileg. Feszült voltam, de amikor eljött a pillanat, a Lélek betöltötte a helyiséget, és eltávolított minden félelmet és korlátot. A Lélek segített meghallanom a a szívembe érkező szavakat.”
Protopopov fivérhez hasonlóan a pátriárkák feladata szerte az egyházban a leszármazási ág kinyilvánítása és pátriárkai áldás nyújtása a kinyilatkoztatás lelke által. Íme néhány prófétai és apostoli tanítás, valamint négy pátriárka gondolatai a lelki útmutatás e szent forrása elnyeréséről és követéséről.
Személyes üzenetek Mennyei Atyától
„Szerte a világon nemes pátriárkák készülnek fel lelkileg arra, hogy pátriárkai áldásokat adjanak – mondta Gerrit W. Gong elder, a Tizenkét Apostol Kvóruma tagja. – Amikor a pátriárka a fejetekre helyezi a kezét, akkor ő átérzi és kifejezi Isten irántatok táplált szeretetét. Kijelenti leszármazási ágatokat Izráel házában. Az Úrtól jövő áldásokat vetít előre.”1
Clayne A. Steed pátriárka a kanadai Albertából ezt mondta: „Újra és újra alázattal tölt el a kapott áldások egyedisége – a szavak, kifejezések, mondatok. A Szentlélek sugalmazása által olyan benyomásokká, gondolatokká és szavakká válnak, amelyek általam, mint egy közvetítőn keresztül elhangoznak, hogy Mennyei Atyánk megáldhassa gyermekeit. Szinte fel sem foghatom a kimondott szavak jelentőségét, mert ez nem az én áldásom – ez Isten áldása” az Ő gyermekei számára.
„Ahogy a személyiségünkben és tapasztalatainkban rejlő számos dolog megkülönböztet minket egymástól, a pátriárkai áldás is személyes – mondja Emile E. Bailly a franciaországi Loiret-ből. – A kinyilatkoztatás ereje által Mennyei Atyánk minden gyermeke tudhatja, hogy ez az áldás Istentől jön, személyesen neki.”
„A pátriárkai áldásotok a tiétek, és egyedül a tiétek – mondta Thomas S. Monson elnök (1927–2018). – Lehet rövid vagy hosszú, egyszerű vagy mélyreható. Nem a terjedelem vagy a nyelvezet teszi a pátriárkai áldást azzá, ami. A valódi jelentést a Lélek közvetíti.”2
A megígért áldásokban betöltött szerepünk
David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából emlékeztetett minket, hogy „szó szerinti leszármazási vonala vagy örökbefogadás által” „jogos örököse[i vagyunk] azoknak az ígéreteknek, melyeket Isten Ábrahámnak tett. Mi Ábrahám magjai vagyunk. Az egyik oka annak, hogy pátriárkai áldásban részesüljünk az, hogy jobban megértsük, kik vagyunk mi Ábrahám ivadékaiként, és felismerjük a felelősséget, amely rajtunk nyugszik.”3 A pátriárkai áldásaink segíthetnek felismernünk mind azt a munkát, mind pedig azokat az áldásokat, amelyeket Mennyei Atya az igazlelkűségünk által készített számunkra.
„A pátriárkai áldás segít nekünk növekedni a hitben és a bizonyságban, legyőzni a próbatételeket, és boldognak lenni – mondja Protopopov fivér. – Miközben az áldást tanulmányozzuk, még több kinyilatkoztatást kapunk sugalmazás által, illetve az igazlelkűségre való vágyunk, valamint azon törekvésünk által, hogy kövessük az élő próféták előírásait és tanításait. Ha rendszeresen tanulmányozzuk az áldásunkat, az segíteni fog nekünk közelebb jönni Jézus Krisztushoz, valamint látni és értékelni az igazlelkűséget a földi tapasztalatainkban.”
„Az önrendelkezés isteni ajándék – mondja Steed fivér. – Amikor igazlelkű döntések meghozatalával bölcsen gyakoroljuk ezt az ajándékot, akkor az, ami lehetőség volt, újra és újra valósággá válik, midőn egyénileg megáld minket az Úr. Az Úr nem kényszerít áldásokat a gyermekeire. Igazlelkűen és engedelmesen kell cselekednünk a megígért áldások elnyeréséhez.”
Amint azt Russell M. Nelson elnök tanította: „A pátriárkai áldásotok… segíteni fog felismerni a jövőbeni lehetőségeiteket. A hithűségetek által szó szerint jogot formálhattok arra, hogy az Úr beteljesítse ezen áldásokat.”4
Örökkévaló szemléletmód
„Bárcsak többen értenék, hogy a pátriárkai áldás nemcsak erre a földi életre szól, hanem az örökkévalóságra is – hangsúlyozza Keith L. Stapleton az Amerikai Egyesült Államok Georgia államából. – Tartsátok szem előtt, hogy Mennyei Atya már a kezdetektől fogva ismer minket. Az Ő gyermekei vagyunk. Ő minden dolgot tud rólunk attól az időtől kezdve a földi életen át az örökkévalóságig. A pátriárkai áldásunk tehát létezésünk bármely részére vonatkozhat.”
„Vannak, akik aggódnak amiatt, hogy a pátriárkai áldásban megígért egyik áldás még nem teljesedett be – tanította Boyd K. Packer elnök (1924–2015), a Tizenkét Apostol Kvóruma korábbi elnöke. – Például az áldás ígérheti, hogy valaki meg fog házasodni, ennek ellenére nem talál magának társat. Ez nem azt jelenti, hogy az áldás nem fog beteljesedni. Tudjuk jól, hogy minden az Úr idejében történik és nem mindig a miénkben. Az örökkévaló dolgoknak nincsenek határaik. A földi élet előtti létezésünktől kezdve a mostani életünkön keresztül, a halál fátylán is túl, életünk örökkévaló.”5
James E. Faust elnök (1920–2007), aki egykor második tanácsos volt az Első Elnökségben, hasonlóképpen ezt mondta: „a pátriárkai áldás az Úrtól jövő tanácsok, ígéretek és tudnivalók szent vezérfonala. Az ember azonban ne várja azt, hogy az áldás részletesen kifejti, mi fog történni az életében, vagy hogy minden kérdésre választ adjon. Ha az áldásban nincs szó valamilyen nagyszerű eseményről, például misszióról vagy házasságról, az nem jelenti azt, hogy nem is fog ezekre sor kerülni. Az én áldásom például rövid, és nagyjából egy oldal háromnegyedét teszi ki, mégis mind ez idáig teljesen megfelelő és tökéletes volt a számomra.” Faust elnök azt is mondta, hogy „a pátriárkai áldásokat alázatosan, imádságosan és gyakran kell olvasni.”6
„Lelki érettségünk folyamatosan jó irányban változik, az erőfeszítéseinknek megfelelően – mondja Bailly fivér. – Ezért jó időről időre újraolvasni a pátriárkai áldásunkat, mert ez új benyomásokat és érzéseket, valamint további megértést adathat a további épülésünkhöz. Mennyei Atyánk soha nem szűnik meg mindegyikünk számára kívánni mindazt a jót, amelynek a befogadására képesek vagyunk. Mindezen dolgok bekövetkeznek majd a megfelelő időben, amikor készen állunk rájuk, akár ebben az életben, akár utána.”