Nyomtatásban nem jelenik meg
A tökéletesség gyakorlása
Részlet a Brigham Young Egyetem 2021-es női konferenciáján elhangzott beszédből.
A Szabadító, akinek a kegyelme lehetővé teszi az örökkévaló tökéletességet, lehetőséget ad nekünk a tökéletesség gyakorlására ebben az életben.
Az elmúlt 30 évben gyakorló jogászként dolgoztam. Szerintem okkal nevezik ezt a jog gyakorlásának.
Sosem sikerült tökéletes tanúvallomásra szert tennem vagy tökéletesen levezetni a keresztkérdéseket – mindig lett volna még egy kérdés vagy egy jobb kérdés, amelyet feltehettem volna.
Sosem sikerült tökéletes tényvázlatot írnom, mert visszatekintve mindig találtam olyan pontot, ahol világosabban is fogalmazhattam volna.
És tökéletes szóbeli érvelést sem sikerült soha előadnom a bíró vagy a békebírók előtt. A tárgyalás utáni éjszakán szinte minden alkalommal eszembe jutott valami nagyon elmés és meggyőző, amit mondhattam volna.
Úgy hiszem azonban, hogy az ügyfeleimnek nyújtott szolgáltatás nem csupán megfelelő színvonalú, hanem értékes is volt. Gyakoroltam a jogot – fél szemmel mindig azt nézve, mit lehetne változtatni, fejleszteni, tökéletesíteni. Az erőfeszítéseim, bár tökéletlenek voltak, elégségesnek bizonyultak, mert gyakoroltam.
Sária példája
A Mormon könyvéből az egyik legjobb barátom Sária. Mindig örömmel olvasok róla az 1 Nefiben. Könnyen azonosulok vele. Hitelesek számomra a reakciói. Sária gyakorolta a hitet, amikor elhagyta Jeruzsálemet és hátrahagyta minden aranyát és ezüstjét. Semmit nem vitt magával a vadonba, csak a családját és némi szükséges ellátmányt. Aztán a 3. fejezetben ugye Lehi azt álmodta, hogy Lehi és Sária fiai visszatérnek Jeruzsálembe, hogy elhozzák Lábántól a rézlemezeket.
A helyzet fokozódott Sária számára, ahogy két fejezettel később, az 1 Nephi 5-ből megtudjuk. A fiai már távol vannak egy ideje – nem tudjuk biztosan, hogy mennyi ideje, de tudjuk, hogy visszamentek Jeruzsálembe, elmentek az otthonukba az értékeik összegyűjtéséhez, és többféle módszert is kipróbáltak, hogy megszerezzék a lemezeket a nem épp együttműködő Lábántól. Sária pedig aggódott.
Sária úgy reagált, ahogy szerintem én is tettem volna. Aggódott a fiai miatt, gyászolta őket, kicsit panaszkodott, aztán mondott valamit Lehinek, amit később valószínűleg megbánt, azzal kapcsolatban, hogy a férje látomásokat látó ember.
De Sária gyakorolta a hitet. Meghallgatta Lehi neki szóló vigasztaló szavait. Gyakorolta a türelmet. Gyakorolta az Úrra való várakozást. Gyakorolta a férje támogatását. Amikor pedig fiai visszatértek a rézlemezekkel, teljes volt az öröme! És akkor „bizonyossággal” (1 Nefi 5:8) tudta, hogy az Úrtól kapott küldetésen vannak. A gyakorolt hite valójában olyan heves volt, hogy kész volt felszállni egy az egyébként nem hajóépítő fiai által épített hajóra, hogy elvitorlázzanak egy ismeretlen helyre, amely végül a megígért földnek bizonyult.
Sária gyakorolt. Gyakorolta az Úr Jézus Krisztusba vetett hitet, a türelmet és a hosszútűrést. Gyakorolta a tökéletességet.
Halandó tökéletesség kontra örökkévaló tökéletesség
Tökéletesek lehetünk a különálló feladatokban. Tökéletesek lehetünk például abban, hogy mindennap olvasunk a Mormon könyvéből. Tökéletesen fizethetjük a tizedünket. Vagy eljátszhatunk egy zenét pontosan, minden hangjegyet eltalálva. De vajon a zenész, aki hiba nélkül ad elő egy darabot, eltűnődik-e azon, hogy megfelelő mértékű volt-e az érzelemkifejezés? Számomra ez a különbség a halandó tökéletesség – minden hang pontos visszaadása – és az örökkévaló tökéletesség – a mennyei zene megalkotása – között. Ezt a mennyei zenét csak a Szabadítóval és neki köszönhetően lehet eljátszani.
Russell M. Nelson elnök ezt tanította nekünk: „A tökéletesség függőben van. Csak a feltámadás után és egyedül az Úr által érkezhet meg teljességgel. Várja mindazokat, akik szeretik Őt és betartják a parancsolatait.”1
Moróni utolsó hozzánk intézett könyörgésében ezt mondta: „…jöjjetek Krisztushoz, és legyetek benne tökéletessé, és tartóztassátok meg magatokat minden istentelenségtől, és ha minden istentelenségtől megtartóztatjátok magatokat, és teljes lelketekkel, elmétekkel és erőtökkel szeretitek Istent, akkor elegendő számotokra a kegyelme, hogy kegyelme által tökéletesek lehessetek Krisztusban” (Moróni 10:32).
A járediták példája
Emlékeztek Járed fivérére és az ő népére, akik azt az utasítást kapták, hogy építsenek bárkákat az Úr utasításai szerint? A bárkák kicsik voltak, könnyűek a vizen, és szorosak, mint egy edény.
Hatalmas hittel ezek a járediták beszálltak az általuk épített bárkákba, és „sok alkalommal eltemette őket a tenger mélye, a rájuk törő hullámhegyek miatt”. És „amíg a tengeren voltak, a szél sohasem szűnt meg … fújni”, mígnem 344 nap után megérkeztek a megígért földre. (Lásd Ether 6:6, 8, 11, 12.)
Ne feledjétek azonban, hogy mielőtt a járediták beszálltak volna a megígért földre induló bárkáikba, „a vadonban mentek, majd bárkákat építettek, melyekben átkeltek a sok vízen, és szüntelenül az Úr keze irányította őket” (Ether 2:6). Már az előtt gyakorolták a bárkaépítést és gyakorolták az Úrba vetett hitet, hogy megkezdék volna 344 napos utazásukat. Természetesen amikor a vadonban vándoroltak, az Úr vezethette volna őket úgy is, hogy megkerüljék a vizeket. De Ő nem így tett. Lehetővé tette nekik az építés gyakorlását, és ami még ennél is fontosabb, lehetőségeket adott nekik az Őbelé vetett hit gyakorlására. Úgy gondolom, hogy ez a gyakorlás készítette fel őket arra a megígért földre vezető nagyon hosszú útra.
A Szabadító teszi lehetővé a tökéletességet
Azért gyakoroljuk a tökéletességet, hogy visszatérjünk mennyei otthonunkba. A Szabadító pedig, akinek a kegyelme lehetővé teszi az örökkévaló tökéletességet, lehetőségeket ad nekünk a gyakorlásra.
A célunk a tökéletesség – a halandó és az örökkévaló tökéletesség. Gyakorlat teszi a tökéletességet – a Szabadítóval. Ő fordítja át a dolgokat. Nelson elnök azt tanácsolta nekünk: „Tegyük meg a tőlünk telhető legjobbat, és igyekezzünk mindennap fejlődni! Amikor előjönnek a tökéletlenségeink, tovább igyekezhetünk azok kijavításán. Megbocsátóbbak lehetünk a saját és a szeretteink hiányosságaival szemben. Vigaszt kaphatunk és lehetünk elnézőek.”2
Folytasd a gyakorlást! Kedves prófétánk erre emlékeztetett minket: „Az Úr szereti az erőfeszítést, mert olyan jutalmakat eredményez, amelyek másképp nem nyerhetők el”.3
Bizonyságomat teszem arról, hogy az Úr szeret benneteket, és azt szeretné, hogy hazatérjetek. A tökéletesség függőben van Őbenne és Ővele.