Fiatal felnőtteknek
Az Úr arra irányuló felszólítása, hogy „törekedjetek a tanulásra”
A továbbtanulás nem csupán jó ötlet a jövődre vonatkozóan, hanem az Úrtól jövő parancsolat is.
Fénykép: Robyn Jones
Az Ószövetségben Anna azt mondja nekünk, hogy „mindentudó Isten az Úr” (1 Sámuel 2:3). Az újkori kinyilatkoztatások pedig megmutatják nekünk, hogy ez ma is igaz. Isten ezt az utasítást adta nekünk: „keressétek ki a legjobb könyvekből a bölcsesség szavait; törekedjetek a tanulásra, méghozzá tanulmányozás és hit által is” (Tan és szövetségek 88:118).
Amikor azonban a tanulásra vagy tudásra való törekvésről beszélünk, akkor nem csupán a négyéves egyetemi diplomás tanulmányokat értjük alatta (bár arra is vonatkozik) – sokkal többről van szó! A tudás megszerzéséhez hozzátartozik az iskolázottság, az egyéb szakképesítés, az evangéliumi tanulás és a nem intézményesített tanulás is.
Oka van annak, hogy az egyház egyetemekkel rendelkezik, online felsőoktatási programot tart fenn (BYU–Pathway Worldwide), és van egy evangéliumi tanulási programja fiatal felnőtteknek (felsőfokú hitoktatás) – ez azért van, mert ahogy Dieter F. Uchtdorf elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejti: „A tanulás az egyház tagjai számára nem csupán egy jó ötlet, hanem parancsolat.”1
Világi tanulás: „hogy minden dologban fel lehessetek készülve”
Az egyház korai napjai óta a tanulásnak kiemelt szerepe van. Amikor az 1830-ban a szentek letelepedtek az Ohio állambeli Kirtlandben, olyan oktatási intézményeket indítottak el, mint a Próféták Iskolája (melyet elsősorban misszionáriusok felkészítésére használtak), az Elderek Iskolája, egy hébernyelv-iskola, egy középiskola, és ami a legfontosabb: a Kirtland templom, melynek a célja az volt, hogy „a tanulás háza” legyen (vö. Tan és szövetségek 109:8). Később Nauvooban megalapították Nauvoo Város Egyetemét, a nauvooi ifjúsági hitoktatást, valamint magán- és köziskolákat. Szilárdan hitték, hogy „a világi és a szent tudás megszerzése nemes törekvés”2.
Amint a szentek nyugatra költöztek, továbbra is iskolákat, illetve akadémiákat építettek a településeiken. De annyira vágytak tanulni, hogy órákat tartottak az emberek házában, sátrakban vagy akár a szabadban is. George A. Smith elnök (1817–1875), az Első Elnökség első tanácsosa feljegyezte, hogyan gyűltek össze a utah-i Iron megyében lévő első telepesek a tábortűz körül a februári fagyos időjárásban, hogy meghallgassák az angol nyelvtanról szóló előadását, és egymás között körbeadtak egy nyelvtankönyvet, mert az volt az egyetlen példányuk.3
A tanulás iránti ilyesfajta lelkesedés a mi örökségünk az egyház tagjaiként! A próféták és más egyházi vezetők folyamatosan arra buzdítanak minket, hogy folytassunk tanulmányokat. Russell M. Nelson elnök ezt tanította:
„A minden egyes emberi értelem iránti szent tiszteletünk okán vallási felelősségnek tekintjük az oktatásban való részesülést. […]
Az én tanácsom tehát… az, hogy folytassátok a tanulmányaitokat, bárhol legyetek is, bármi legyen is az érdeklődésetek és a lehetőségetek, ahogy ti azt a legjobbnak ítélitek a családotok és a társadalom szolgálatára.”4
Sok oka van a továbbtanulásnak: segít jobban megértenünk a körülöttünk lévő embereket és világot, és képessé tesz bennünket arra, hogy tanítsuk a gyermekeinket, szolgáljunk az egyházban és a közösségben, valamint gondoskodjunk magunkról és a családunkról. Amint azt Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) tanította:
„Az Úr bízott meg azzal, hogy képezzétek az elméteket, a szíveteket és a kezeteket. Az Úr azt mondta: »Tanítsatok szorgalmasan… az égben és a földön lévő… dolgokról is…; otthon lévő dolgokról, külhonban lévő dolgokról; a nemzetek háborúiról és bonyodalmairól, valamint az ezen a földön lévő ítéletekről; és országokat és királyságokat érintő ismeretekről – hogy minden dologban fel lehessetek készülve« (Tan és szövetségek 88:78–80).
Az Úr azt akarja, hogy elmétek és kezetek képzésével jó hatást gyakoroljatok a világra az életetek során. […] Iskolázottságotok meg fogja erősíteni az egyházban végzett szolgálatotokat.”5
Lelki tanulás: „ismerhessétek a rejtelmeket és a békés dolgokat”
Bármennyire is fontos az osztályteremben szerzett oktatás, a lelki oktatásunk ennél is fontosabb a halandóságon átvezető utazásunkhoz.
Amikor az Egyházi Oktatási Szervezet biztosaként szolgált, Kim B. Clark elder, nyugalmazott általános felhatalmazott hetvenes ezt mondta:
„A legfontosabb tudás, amelyet meg kell szereznetek, Isten dolgainak ismerete. […]
Ha a lelki tudást teszitek első helyre az elmétekben és a szívetekben, az biztosítja, hogy a tanulásotok során az Úrra és a Szent Lélekre fogtok támaszkodni; hogy mindent, amit tanulmányoztok, az Ő evangéliumának fényében lássatok; és hogy egész életeteken át folytassátok a mélyreható tanulást.”6
Ma oly sok forrás áll rendelkezésünkre, hogy segítsen nekünk az evangéliumi tanulásra való törekvésünkben! Nemcsak a szentírások és az élő próféták szavai állnak rendelkezésünkre, hanem ott van nekünk a Jöjj, kövess engem!, az általános konferencia, a vasárnapi iskolai órák, valamint az otthoni est is, melyek mind lehetőséget adnak a rendszeres evangéliumi tanulásra. A szent templomok arra is szolgálnak, hogy Isten útjairól oktassanak minket.
A fiatal felnőttek kihasználhatják az egyház felsőfokú hitoktatási programját is, mely a szentírásoktól az egyháztörténetig mindenféle kurzust tartalmaz, hogy segítsen gyümölcsöző életet élni. A felsőfokú hitoktatásban való részvétel segíthet neked abban, hogy a szentírások jobb tudósa légy, lehetőséget biztosít arra, hogy barátságokat köss, és arra, hogy amennyiben emellett főiskolás vagy egyetemista vagy, akkor egyensúlyt hozz a világi tanulásodba.
Amikor a lelki tanulást elsődleges fontosságúnak tartjuk az életünkben, akkor megáldatunk azzal, hogy „kinyilatkoztatást kinyilatkoztatásra, ismeretet ismeretre kap[un]k, hogy ismerhess[ü]k a rejtelmeket és a békés dolgokat – azokat, amelyek örömet hoznak, azokat, amelyek örök életet hoznak” (Tan és szövetségek 42:61).
Hogy megismerjétek Istent és Jézus Krisztust
Minden tanulásunkban – világiban vagy lelkiben – van egy bizonyos tudás, amelyre minden más felett kell törekednünk. Michael John U. Teh elder a Hetvenektől azt tanította, miszerint „fel kell ismernünk, hogy a Szabadító megismerése életünk legfontosabb törekvése. Elsőbbséget kell élveznie minden mással szemben.”7
A szentírások ugyanezt tanítják:
„[N]övekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és Megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében” (2 Péter 3:18).
„Az igaz ismeret a Megváltójuk ismerete” (vö. Hélamán 15:13).
„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust” (János 17:3).
Ha időt szánunk arra, hogy valóban megismerjük Mennyei Atyát és Jézus Krisztust, akkor jobban képesek leszünk hasonlóbbá válni Hozzájuk. Ez pedig abban is segíteni fog nekünk, hogy az életünkön keresztülhaladva értelmet és célt találjunk. Spencer W. Kimball elnök (1895–1985) így magyarázta: „A tudás minden kincse közül a leginkább létfontosságú az Istenről, az Ő létezéséről, hatalmairól, szeretetéről és ígéreteiről való tudás.”8
Élethossziglani tanulás
Fiatal felnőttekként keresnünk kell minden lehetőséget, hogy tanulásra és az iskolázottság megszerzésére törekedjünk – mind az iskolában, mind pedig az evangéliumban. Mary N. Cook nővér, aki korábban első tanácsos volt a Fiatal Nők Általános Elnökségében, az oktatást ahhoz hasonlította, mint amikor a lámpásunkba olajat öntve (lásd Máté 25:1–13) készülünk fel: „Most van itt az ideje, hogy az ima, a szentírás-tanulmányozás és az engedelmesség által cseppenként adjátok át magatokat a lelki tudásotok növelésének. Most van itt az ideje, hogy megszerezzétek az iskolázottságotokat – cseppenként.”9
Ne feledd: Mennyei Atya megparancsolta nekünk, hogy törekedjünk a tanulásra! A tanulás képessége pedig valódi ajándék Őtőle. Ha úgy érzed, hogy az iskolai oktatás elérhetetlennek tűnik, imádkozhatsz iránymutatásért és útmutatásért.
Az élethosszig tartó tanulás életünk egyik legnagyobb megelégedettséget nyújtó összetevője tud lenni. Ha most fektetünk be a tanulásunkba, akkor az élethossziglani tanulás olyan mintáját fejlesztjük ki, amely segíteni fog nekünk jobb szülőkké válni a gyermekeink számára, jobb munkavállalókká a munkaadóink számára, jobb polgárokká a közösségünk számára, jobb szolgákká embertársaink számára, valamint Krisztus jobb tanítványaivá.