Tovább próbálkoztam
Valaki, akit korábban én bátorítottam és erősítettem, most engem bátorított és erősített meg.
A fényképet a szerző bocsátotta rendelkezésünkre; egyéb képek a Getty Images jóvoltából
1972-ben az amerikai haditengerészet kiképzőtáborában voltam a kaliforniai San Diegóban. „Visszasoroltak”, ami azt jelenti, hogy kudarcot vallottam a kiképzésemben – egyénileg és nyilvánosan is. Sőt, kétszer is visszasoroltak. Most egy új szakaszban kellett elölről kezdenem.
Figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarban (ADHD) szenvedek, emellett jól funkcionáló autista vagyok. Az olvasás nehézséget okozott, ami lerontotta az eredményeimet. Ami még nehezebbé tette a dolgokat, édesapám azalatt hunyt el, amíg én a kiképzőtáborban voltam.
Az egyetlen dolog, amitől jól éreztem magam, az istentiszteletre járás volt. Az egyik vasárnap bizonyságtétel közben késztetést éreztem a Szentlélektől. A szavak, melyeket akkor szóltam, nem az enyémek voltak. A halk, szelíd hang suttogva szólt hozzám, és utasított, hogy mit mondjak.
„Egy olyan újonc áll előttetek, akit kétszer is visszasoroltak – mondtam. – Senki sem akar kudarcot vallani, és senki sem akar kudarcot vallani kétszer egymás után. A visszasorolás azonban nem olyan rossz. A haditengerészet nem fenyíteni vagy büntetni akar minket. A visszasorolás segít az újoncnak megtanulni azt, amit addig nem tanult meg vagy talán elfelejtett. Nem lehet úgy végigcsinálni, ha az ember nem változik vagy fejlődik. Bizonyságomat teszem arról, hogy mindannyiunkra visszasorolás vár, mielőtt továbbjuthatunk életünk legnagyobb eredményeihez és sikereihez.”
Az ezt követő hónap során nem sokat gondolkodtam az elmondottakon. A következő böjti és bizonyságtételi gyűlésünkön egy szőke újonc lépett a szószékhez.
„A múlt hónapban nem értem el a szükséges pontszámokat. Kudarcot vallottam – mondta. – A szakaszparancsnokom azt mondta, hogy a legjobb lesz, ha visszasorolnak. Az új szakaszomban egy csődtömegnek éreztem magam. Már ott tartottam, hogy feladom. Aztán eszembe jutott a srác, akit kétszer is visszasoroltak, és amit mondott. Így aztán tovább próbálkoztam.”
Aztán az újonc elismételte ugyanazokat a szavakat, amelyeket a Szentlélek az én gondolataimba is elültetett. Valaki, akit korábban én bátorítottam és erősítettem, most engem bátorított és erősített meg.
1972 októberében nagy örömmel diplomáztam le az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetének kiképzőtáborában, hálát adva a Szentlélektől és egy másik újonctól kapott tanulságért és bátorításért.
Hálás vagyok a Lélek sugalmazásáért, melyet az amerikai haditengerészet kiképzőtáborában küszködve kaptam.
A fényképet a szerző bocsátotta rendelkezésünkre; egyéb képek a Getty Images jóvoltából