Hithűen öregedve

Árvízveszély

Írta: Don L. Searle

A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Idahóban él.

Hogyan segíthetünk a szeretteinknek elkerülni a mai médiában jelen lévő trágárságot, erőszakot és pornográfiát?

Néhány évvel ezelőtt, egy Illinois állambeli kisvárosban a Mississippi partján lefényképeztem két táblát, amelyek a vízhez közeli fákra voltak szögelve. Az egyiken ez áll: „Ezen a szinten tetőzött a folyó 1993 júliusában.” A mellette lévőn, amely magasabban helyezkedik el, ez áll: „Ezen a szinten tetőzött a Mississippi 2008 júniusában.” Az út túloldalán, alig pár méterre ezektől a tábláktól, gyönyörű házak állnak, a folyóra néző pazar kilátással. Ám bármennyire is gyönyörűek ezek a házak, bőven az ártéren fekszenek. A táblákat látva és a közeli házakra pillantva két gondolat ötlött fel bennem:

Nem akkor kell az árvízre készülni, amikor már térdig ér a víz.
Ha tudatosan ott építkezel, ahol árvizek szoktak lenni, akkor nincs alapod panaszkodni, amikor szennyes, örvénylő víz teszi tönkre azt, ami drága neked.

Küzdj az árral

A világ, melyben napjainkban élünk, rendszeres árvizeket szenved el – a trágárság, az erőszak és a pornográfia kiáradását a szórakozás álcája alatt. Ez az áradás olyan kiterjedt és fenyegető, hogy szennyel és romlással töltötte meg a földet, olyan mindennapossá téve azokat, hogy sokan már meg sem ütköznek rajta.

Hogyan segíthetünk mi, az idősebbek, a szeretteinknek abban, hogy ne ragadja őket magával ez az árvíz? Mit tehetünk, amivel segítünk nekik az életük alapját a lehetséges veszélyek forrásától távol lefektetni?

A szülők felelőssége, hogy tanítsák a gyermekeiket Nagyszülőként pedig megtanultam, hogy óvakodnunk kell a közbeavatkozástól. De mi van akkor, ha felmerül ez a téma? Emlékszem egy beszélgetésre az egyik fiúunokámmal, aki jelenleg teljes idejű missziót szolgál. Elmondta nekem, hogy a mai fiataloknak naponta választaniuk kell az erkölcsösség és az erkölcstelenség között. Íme néhány kérdés, amelyet közösen megbeszéltünk, és javaslatok arra vonatkozóan, hogy mit kezdjünk velük:

Néha olyan személyes döntéseket kell hozni, amelyek népszerűtlenek, vagy mások kigúnyolják azokat. Mit kezdjünk például az olyan filmekkel, amelyekben „csak egy-két rossz jelenet van”, vagy amelyek „csak a nyelvezet és az erőszak miatt” kaptak korhatáros besorolást.
Ha bizonytalan vagy, vagy kérdésed van egy adott mozi tartalmát illetően, akkor próbáld meg elképzelni, mivel indokolnád meg a családodnak – vagy esetleg a Szabadítónak –, hogy miért tűnt az adott film elég értékesnek ahhoz, hogy eltöltsd vele az idődet.
Kerüld el, hogy olyan dolgokra kattints, amelyek egészen biztosan a normáiddal ellentétes tartalomhoz vezetnek. Például, mégis mire számítasz, ha olyanokra kattintasz, hogy „vérlázítóan merész fotók”?
Lesznek fiatalok, akik olyanokat mondanak, hogy „az én szüleim megengedik nekem, hogy ilyet nézzek”. Ha ezt hallod, ragaszkodj szilárdan a személyes normáidhoz, ahelyett, hogy beadnád a derekadat a társaid felől jövő nyomásnak.
Mások azt állítják, hogy „ma már ez nem úgy van”. Valójában viszont nem léteznek új bűnök, sem ebben a nemzedékben, sem máskor. Az ördög egyszerűen csak új és merészebb módokat talál a tálalásukra. Gondolkodj el ezen a szentíráson: „Nem tudom nektek mindazon dolgokat elmondani, mely által bűnt követhettek el… De annyit elmondhatok nektek, hogy… ügyel[je]tek magatokra, és a gondolataitokra, és a szavaitokra, és a cselekedeteitekre” (Móziás 4:29–30).
A magad számára legyen teljesen világos, hogy miért nem akarsz bizonyos dolgokat látni vagy hallani az otthonodban. Számíthatsz arra, hogy rá fognak kérdezni az okokra, úgyhogy jó előre állj készen a válasszal.

Kerüld a szennyet

Az unokámmal folytatott beszélgetésből kiderült számomra, hogy szívesen fogadja a tanácsomat. Örömmel beszélgetett velem az aggályairól. A beszélgetés iránti vágya eszembe juttatta, hogy az idősebb nemzedék tagjaiként is lehet szerepünk abban, hogy segítsünk a fiataloknak Mennyei Atya olyan fiaiként vagy lányaiként tekinteni magukra, akivé az Ő reményei szerint válni fognak.

Íme néhány további dolog, ami szóba került az unokáim és köztem, amikor tanácsot kértek arra vonatkozóan, hogy miként maradjanak tiszták egy szennyes világban:

Az Úr figyelmeztetett a „gonoszságok és tervek miatt [az] ármánykodó emberek szívében… az utolsó napokban” (Tan és szövetségek 89:4). Nem csupán azokról beszélt, akik a testet károsító szereket árulnak. Vannak az elménket és lelkünket károsító ármánykodások is. Ezen ármánykodások szerzője ugyanaz a lény, aki megpróbált elvinni bennünket Mennyei Atyától, még mielőtt földi testtel rendelkeztünk volna.
Előfordulhat, hogy azoknak, akik elkötelezettek a szenny elkerülése iránt, a kortársaik gúnyolódásával és csúfolódásával kénytelenek szembesülni. Az ilyen bírálat olykor éppen azoktól jön, akiket csodálnak vagy tisztelnek. A gyúnyolódás talán ilyenkor a legfájóbb.
Mások arról próbálhatnak meggyőzni bennünket észszerű érvekkel, hogy helytelenül gondolkodunk: „A józan, tájékozott felnőttek el tudják fogadni, hogy napjaink erkölcsi mércéi megváltoztak. Neked ez miért nem megy?” Az ilyen kérdések, bár „felvilágosult” csomagolásban érkeznek, figyelmen kívül hagyják az Istentől arra kapott önrendelkezésünket, hogy megválogassuk az erkölcsi mércénket. Nem uralhatjuk a világot és mások önrendelkezését. Ők azt választják, amit akarnak. A mi egyetlen védelmünk a saját döntéseink feletti ellenőrzés.

Építkezz az árvíznél magasabbra

A Mississippi partján épült házak azt mutatják, hogy ha folyó mentén építkezel, akkor egy ideig elkerülheted a veszélyt, de előbb vagy utóbb jönni fog az árvíz. Neal A. Maxwell elder (1926–2004) a Tizenkét Apostol Kvórumából egy alkalommal olyan egyháztagokról beszélt, akik Sionban építenének lakhelyet, de közben megpróbálnak fenntartani egy nyaralót Babilonban.¹ Az Úr arra figyelmeztette a népét, hogy meneküljenek el Babilonból, máskülönben a pusztulást kockáztatják (lásd Tan és szövetségek 64:24; 133:14). Ha odafigyelünk a Szentlélek suttogásaira, Ő figyelmeztetni fog bennünket, amikor túl közel kerülünk Babilonhoz.

A mi egyetlen védelmünk, ha szilárd alapokra építkezünk, jóval az ártér szintje fölött.

Amikor ezt a fényképet késztítettem a Mississippi partján lévő két tábláról, a feleségemmel misszionáriusként szolgáltunk a nauvooi történelmi helyszíneken. E minőségünkben a szilárd alapokra való építkezés fontosságáról beszélgettünk a látogatókkal az ottani téglaégetőnél. Amikor kisgyermekek is voltak egy csoportban, olyankor megkértük valamelyiküket, hogy meséljék el a Jézus által elmondott történetet a bölcs emberről, aki sziklára építette a házát (lásd Máté 7:24–27). Azután a Hélamán 5:12-ről beszélgettünk, ahol arról olvashatunk, hogy a Megváltónkra építsünk, aki Krisztus.

Függetlenül attól, hogy hol építjük fel az alapunkat, szembesülni fogunk viharokkal ebben az életben. A Hélamán 5:12 azt tanítja, miszerint azért kell Jézus Krisztus alapjára építenünk, mert így „amikor az ördög elküldi erős szeleit…, amikor minden jégesője és hatalmas zivatara benn[ün]ket ver majd, akkor nem lesz hatalma felett[ün]k” (kiemelés hozzáadva).

Ha a személyes lelki alapunkat a Megváltónk sziklájára építjük, és arra buzdítjuk a gyermekeinket és unokáinkat, hogy ugyanígy tegyenek, akkor ellen fogunk tudni állni az árvizeknek, mert Ő ott fog állni velünk.