Nyomtatásban nem jelenik meg: A hit képmásai
A szolgálattétel hozott vissza engem
Az egyházhoz való visszatérés békességet hozott a számomra, és megmutatta, hogy mi az, ami igazán fontos az életben.
Fénykép: Leslie Nilsson
A házitanítóm, Val Riggs volt a püspökünk és később a cövekelnökünk. Ő irányította a helyi felsőfokú hitoktatást. Készen állt arra, hogy nyugdíjba vonuljon és visszatérjen utah-i otthonába, de azt mondta, hogy addig nem távozik, amíg meg nem házasodom a templomban.
„Nos, akkor örökre itt lesz – mondtam neki. – Nem tudom, hogy erre valaha sor kerül-e.”
„Ó, igen, nagyon is sor fog kerülni rá” – válaszolta.
Hitt bennem, és soha nem mondott le rólam. Volt hogy még a munkahelyemen is felhívott. „Riggs elnök, éppen adásban vagyok!” Ő erre csak ennyit mondott: „A feleségem sütit süt. Este átjövünk látogatóba!”
Végig Baton Rouge-ban maradt az egyházba való visszatérésem során, és őrködött a lelki fejlődésem felett. Amikor 2008-ban lesújtott a gazdasági válság, őt hívtam először.
„Riggs elnök – mondtam –, elvesztettem az állásomat a rádiónál!”
„Remek!” – válaszolta.
„Remek?” – kérdeztem vissza.
„Minden rendben lesz” – mondta.
Amikor felhívtam a látogatótanítómat, ő is azt mondta: „Remek!”
Miért örültek vajon annyira, hogy elvesztettem az állásomat? Mert amikor csak beszéltünk, hallották a küszködésemet. Fél lábbal az egyházban, fél lábbal a világban éltem. Az állásom elvesztése hatalmas áldásnak bizonyult. Segített, hogy mindkét lábammal az egyházban legyek.
Előtte nem voltam tevékeny tag. Egy bántalmazó kapcsolatban éltem. Fiatal koromban nagyon nehéz életem volt. Imádkoztam az életemért, és próbáltam kitartani.
Az emberek azt mondták: „Ó, mindig hírességekkel találkozol, rengeteget utazhatsz, ilyen meg olyan lehetőségeid vannak.” De ez nem békesség volt. Ez nem siker volt.
A Szabadító békessége semmihez sem fogható. Az egyházhoz való visszatérés adott nekem békességet. A templomi házasságkötés a siker. Az örökkévaló családhoz tartozás az élet.
Az Úr terve
Amikor az Úrnak teve van, akkor terve van, még akkor is, ha nem vág egybe a tiéddel. Miután elveszítettem az állásomat, a szemem elkezdett felnyílni, és megváltoztak a dolgok. Riggs elnök ott maradt, és őrködött a fejlődésem felett. A bizonyságom nagyon erős, ami a szolgálattételt illeti. Fontos, hogy ne mondjunk le senkiről. A szolgálattétel az, ami visszahozott.
Egy rendezvényen találkoztam a férjemmel, Dustinnal, amikor Gladys Knight eljött a kórusával. Dustin és a szülei voltak a legjobb példák a számomra. Segítettek elmélyíteni a bizonyságomat, az anyósomnak pedig komoly szerepe van abban, hogy azzá lettem, aki ma vagyok. Ő és az édesanyám az én kőszikláim. Riggs elnöknek igaza volt: a templomi házasságomra valóban sor került – 2009-ben, a Louisianai Baton Rouge templomban.
Ma saját nonprofit szervezetet vezetek fiatal lányoknak. Korábban a Fiatal Nők elnöke is voltam, és a szervezetemben alkalmazom az egyházban használt eszközöket, a felépítést, és mindent, amit ott tanultam. Engedem, hogy az Úr vezessen és irányt mutasson.
A szervezetemben a lányok saját fiatal önmagamra emlékeztetnek – próbálják megtalálni a saját életútjukat. Okosak, tehetségesek, és egy kicsit csiszolatlanok. Teljesen meg tudom érteni őket. Értem, amit mondanak. Talán ezért kellett a hip-hop iparágban dolgoznom.
Minden évben mi rendezzük meg a környék legnagyobb ifjúsági konferenciáját lányok számára. Hívunk előadókat, és a széles kapcsolati hálómnak köszönhetően hírességeket is el tudok hozni. Több mint 800 lány szokott részt venni. Lelkesítő tanórákat tartunk, és szeretetteljes útmutatással segítjük a lányokat a felelősségteljes döntéshozásban.
Igyekszem krisztusi szeretettel vezetni ezeket az ifjú hölgyeket. Ismerem a küzdelmeiket. Együtt nevetünk, együtt sírunk, és együtt szolgáljuk a közösséget. Mesélek nekik az életemről.
„Ne kövessétek el azokat a hibákat, amelyeket én – mondom nekik. – Tudom, min mentek keresztül, de hittel, imával, szeretettel és lelki útmutatással legyőzhetitek a világot.”