Isten csodái folytatódnak. Liahóna, 2023. júl.
A hit képmásai
Isten csodái folytatódnak
Rájöttem, hogy az utolsó napi szentek hitelvei nagyobb összhangban állnak a Bibliával, mint az az állítás, hogy a Biblia felváltotta a prófétákat és a kinyilatkoztatást. Valódi örömet éreztem, amikor rájöttem, hogy talán én magam is éppen újkori „bibliai időkben” élem az életemet.
Fénykép a szerző jóvoltából
1989. november 9-én egy keletnémet tisztségviselő akaratlanul azt a bejelentést tette, hogy a főváros polgárai azonnali hatállyal átkelhetnek a berlini falon. Néhány perccel később az általában unatkozó határőröknek nem volt más választásuk, mint hagyni, hogy a nagy és egyre növekvő tömeg elhagyja a Német Demokratikus Köztársaság területét.
Mi pedig a legjobb barátommal, Jakub Górowskival otthon – Lengyelországban – a tévében néztük, ahogy ez a váratlan csoda a szemünk láttára bontakozik ki. Tizenévesek voltunk. A világ kétségtelenül lázban égett, de nem betegség gyötörte: a szabadság és a remény lelkülete töltötte be emberek millióinak a szívét.
Jakubbal az volt az álmunk, hogy egy nap majd Lengyelországból nyugatra költözünk: Dániába, Svédországba, Nyugat-Németországba. Amerikai filmek és tévéműsorok táplálták a lelkesedésünket. A kedvencem a The Wonder Years volt. Nagyon szerettem az amerikai elővárosi életérzést.
Szerintem a vasfüggöny egyik oldalán sem számított senki arra, hogy véget ér a hidegháború. Mennyei Atyának azonban más terve volt. Bár akkoriban mi erről nem tudtunk, 1975-ben Spencer W. Kimball elnök (1895–1985) arra kérte az utolsó napi szenteket, hogy „fogja[na]k össze egy, az Úrhoz intézett komoly, folyamatos esedezésben, hogy nyissa meg az országok kapuit és lágyítsa meg a királyok és uralkodók szívét avégett, hogy a misszionáriusok beléphessenek mindazon földekre, és taníthassák az evangéliumot”1.
Két évvel később Kimball elnök ellátogatott Varsóba. Az egyik reggel a társai – köztük Russell M. Nelson elder – kis csoportjának a kíséretében Kimball elnök elindult a szállodájából, és az ismeretlen katona sírja mellett elhaladva belépett a Szász Kertbe. Egy ma is álló nagy szökőkúttól nem messze letérdelt, és újra felszentelte Lengyelországot az evangélium prédikálására.
Ezt a zavargások és tömegtüntetések évtizede követte. Míg a felnőttek a politikai vezetőkkel szemben voltak bizalmatlanok, és velük helyezkedtek szembe, addig a fiatalok közül sokan a szüleik értékrendjét, hagyományait és hozzáállását kérdőjelezték meg. Jakub barátommal úgy éreztük, hogy a kereszténység, ahogy mi azt ismertük, kiábrándító. Ő általánosságban elveszítette az érdeklődését a vallás iránt, engem pedig az ázsiai gyökerű filozófiák vonzottak.
1990 áprilisában Jakubbal stopposként Ausztriába mentünk. Bécsben találkoztunk két kedves nővel, akik egy forgalmas utcán álltak a járdán. Az egyikük kezében egy lengyel nyelvű Mormon könyve volt. Beszélt nekünk Jézus látogatásáról az ősi amerikai emberek között, és megígérte, hogy elpostázza nekünk otthonra a könyvet, ha megadjuk a címünket. Megadtuk, és a noteszünkből számos ismerősünk címét is kiírtuk. Úgy gondoltuk, kellemes meglepetés lesz számukra, ha ajándékot kapnak.
Néhány hónappal később megalapításra került a Lengyelország Varsó Misszió, és négy misszionárius érkezett a városunkba. Később megtudtam, hogy a rengeteg „ajánlás” – az ismerőseink címei – kulcsszerepet játszott abban a döntésben, hogy misszionáriusokat küldjenek a városunkba. Néhány hónappal később Jakub azzal a hírrel lepett meg, hogy miután felkereste két „mormon” misszionárius, ő úgy döntött, csatlakozik az egyházukhoz.
Ezen megbántódtam. Jómagam éveken át sikertelenül próbáltam felkelteni az érdeklődését a vallás iránt. Hogyan téríthették meg hirtelen egy másik országból érkező idegenek? Eltökéltem, hogy csakazértis találkozni fogok velük, és megmutatom Jakubnak, miszerint esélyük sincs legyőzniük engem az érveikkel.
Valami különlegeset éreztem
Amikor aztán ott állt a két fiatal, mosolygó misszionárius a szüleim lakásának a küszöbén, megfeledkeztem arról, hogy eredetileg meg akartam cáfolni őket. Vidámak voltak és viccesek. Rengeteg kérdést tettek fel rólam és a hitelveimről. Tiszteletben tartották a meggyőződésemet. Később elmondták nekem, hogy amikor először találkoztak ezzel a pökhendi, hosszú hajú, szakadt farmernadrágos, cigiző sráccal, nehezen tudták elképzelni, hogy valaha is Jézus Krisztus követőjévé szeretnék majd válni. Ám én valami különlegeset éreztem a társaságukban, és felkeltette a kíváncsiságomat az, hogy nem ismertem más keresztény felekezetet, amely hitt volna a halandóság előtti létezésben.
Emellett mély benyomást tett rám Jakubnak, valamint az egyházban megismert új barátjának, Robert Żelewskinek a bizonysága és mély meggyőződése. Robert pszichológus volt – intelligens, egyúttal két lábbal a földön álló ember, akinek a meglátásai és tapasztalatai megerősítették az érdeklődésemet az utolsó napi szentek vallása iránt.
Lenyűgözött mindaz, amit az elderek, valamint Jakub és Robert elmondtak, különösen a szabadítás tervének a halandóság előtti léttől a dicsőség három fokozatáig terjedő tana. Azonban addig nem láttam semmi értelmét csatlakozni az egyházhoz, amíg még teljesebb mértékben meg nem tudtam érteni az egyedi hitelveiket. Úgy fogtam fel a kereszténységet, hogy az ősi időkben Isten csodákat vitt véghez, angyalokat küldött és prófétákat hívott el, de mindezek a dolgok a bibliai időkben zajlottak. Miután a Biblia elkészült, az emberiségnek már nem volt szüksége csodákra és kinyilatkoztatásra, mert a szentírások mindent tartalmaznak, amit tudnunk kell.
Akkor történt áttörés, amikor a nagy hitehagyásról és az evangélium teljességének a Joseph Smith prófétán keresztüli visszaállításáról beszélgettünk. Rájöttem, hogy az utolsó napi szentek hitelvei nagyobb összhangban állnak a Bibliával, mint az az állítás, hogy a Biblia felváltotta a prófétákat és a kinyilatkoztatást. Valódi örömet éreztem, amikor rájöttem, hogy talán én magam is éppen újkori „bibliai időkben” élem az életemet.
Készen álltam arra, hogy őszintén személyes kinyilatkoztatást kérjek Istentől – csakhogy nem érkezett válasz. Végül azt mondtam: „Mennyei Atyám, ha Te hívtad el Joseph Smitht a prófétádként, akkor engedelmeskedni fogok minden parancsolatnak, amelyet rajta keresztül kinyilatkoztattál.” Ezután egy határozott válasz érkezett a szívemhez és az elmémhez, és én tudtam, hogy Isten visszaállította az evangélium teljességét, és hogy az Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházában található.
Jakub 1990. november 3-án keresztelkedett meg, és a két évtizeddel később, egy tragikus túrabalesetben bekövetkezett haláláig hithű maradt. Én 1991. január 11-én csatlakoztam az egyházhoz, és elhatároztam, hogy missziót fogok szolgálni. Robertet hívták el a gyülekezetünk első helyi elnökének, ő pedig elvitt magával Freibergbe, hogy részesülhessek a templomi felruházásomban. A velem tartott utolsó interjúja során megígértem, hogy az Illinois Chicago Misszióban végzett szolgálatom után visszatérek Lengyelországba, hogy a misszionáriusi tapasztalataimat az egyház megerősítésére használjam a hazánkban.
Két évvel később a misszióelnököm meggyőzött, hogy a Brigham Young Egyetemen szerezzek diplomát, de soha nem felejtettem el a Robertnek tett ígéretemet.
2000-ben megnősültem, majd visszaköltöztem Lengyelországba a feleségemmel, aki 1988-ban statiszta volt a The Wonder Years hatodik részében. Manapság Krakkóba járunk egyházi gyűlésekre, két fiút nevelünk, valamint folyamatosan tartjuk a kapcsolatot a két idősebb gyermekünkkel. A nagyobbik fiunk nemrég bejelentette, hogy úgy döntött, teljes idejű missziót fog szolgálni.
2021 nyarán elvittem a családomat Berlinbe, és megmutattam nekik, hogy hol állt a fal, amely többé már nem gátolja meg Isten szolgáit abban, hogy megosszák a visszaállítás üzenetét a kelet-európai emberekkel. Isten csodái napjainkban is folytatódnak.