Késztetések a templomban

Írta: Norman Hill

Az Úr háza a kinyilatkoztatás helye. Minél gyakrabban megyünk a templomba, annál valószínűbb, hogy kinyilatkoztatást fogunk kapni.

Az Úr háza nem csupán egy szent épület, ahol a szabadítás munkáját végezzük, hanem a kinyilatkoztatás helye is, ahol nagy és kis késztetések is előfordulhatnak, ahol lelkünk sebei begyógyulhatnak, és ahol az Úr váratlan módokon képes felserkenteni a szívünket.

Sajátos benyomás

Amikor szertartásszolgaként szolgáltam a Texasi Houston templomban, egyszer egy csapat motoros kanyarodott be a parkolónkba, és megkérdezték, hogy bejöhetnek-e a templomba. A templomelnök, Richard Sutton, elmagyarázta a csoportnak a templom rendeltetését, valamint azt, hogy az épületbe való belépéshez templomi ajánlásra van szükség. A motorosok vezetője – és a párja – különösen érdeklődő volt.

„Éreztem valamit, amikor elhaladtunk az épület mellett – mondta. – Nem tudom elmagyarázni, de egy sajátos benyomásom támadt, és ki akartam deríteni, hogy mi okozhatta.”

A pár többet szeretett volna tudni, ezért Sutton elnök megszervezte, hogy a misszionáriusok meglátogassák őket.

Bő másfél évvel később valaki bekopogott Sutton elnök templomi irodájának az ajtaján. „Tudom, hogy nem ismer meg, de valamikor erre jártunk néhány haverral a motorjainkon. Akkoriban csak kívülről tudtam megnézni.” Egy templomi ajánlást felmutatva így folytatta: „Ma megnézem belülről is.”

Második nyelv

Amikor Dean Hill és a felesége, Bonnie elhívást kapott, hogy idős misszionáriusokként szolgáljanak a Bolíviai Cochabamba templomban, Bonnie nyugtalankodni kezdett. Soha nem tanult spanyolul, és bizonytalan volt abban, hogy képes lesz-e elvégezni a szükséges szertartásokat vagy megértetni magát másokkal egy ismeretlen nyelven. Egy papsági áldásban ígéretet kapott arra, hogy szóban és lelkileg is képes lesz spanyolul kommunikálni.

„A templomon kívül nem igazán tudok spanyolul beszélni – meséli Bonnie. – Viszont az Úr házában egészen könnyen elboldogulok vele.”

Időközben hazatértek a férjével, de amikor egyszer a Utah-i Ogden templom spanyol nyelvű szertartásán vettek részt, a látogatók megjegyezték, hogy milyen kiváló a kiejtése.

Tegyünk az örömért!

Nelson elnök ezt mondta: „Mások templomi és családtörténeti élményei képesek akár egész nap lelkesíteni bennünket. De ahhoz, hogy mi magunk is ténylegesen megtapasztaljuk az örömöt, tennünk is kell valamit.”¹

Öröm és sugalmazás, valamint késztetések és megerősítések várnak ránk a templomban. Odabent egy olyan mennyei nyelv szól hozzánk – mi pedig megértjük azt –, amely sehol máshol nem található meg a földön. Akkor férünk hozzá azokhoz a kinyilatkoztatásokhoz, melyeket az Úr a templomban adni szeretne nekünk, ha nem egyszerűen elmegyünk a templomba, hanem úgy megyünk oda, hogy számítunk a kinyilatkoztatásra. Íme néhány példa a kapott sugalmazásokra:

Az elefántcsontparti Martin Goury útmutatást kért a templomban az élete egyik fontos kérdését illetően, és figyelemre méltó megerősítést kapott arról, hogy az imái már válaszra találtak. Ez az a tantétel, amelyet az Úr Oliver Cowderynek tanított: „[V]esd rá elmédet arra az éjszakára, amikor szívedben hozzám fohászkodtál… Nem szóltam-e békét elmédhez a dolgot illetően?” (Tan és szövetségek 6:22, 23).
Randy Bronson a Utah-i Payson templom közelében él, és éveket töltött családtörténeti kutatással. „Van viszont egy kevésbé tevékeny fiam, és néha tanácstalan vagyok, hogy mit is tehetnék érte. Így aztán nemcsak felteszem a nevét az imalistára, hanem buzgón imádkozom is a templomban, hogy rájöjjek, mit tegyek. Ilyenkor bizonyos sejtéseim támadnak, hogy mit mondhatok neki vagy mit tehetek érte.”
„Jó anya vagy” – mondta Stephanie Fackrell Hill egy ismeretlennek a Utah-i Logan templomban. „Honnan tudod?” – kérdezte tétován a fiatal édesanya. Hill nőtestvér azt mondta: „Láttam, hogy a gyermekeid összefestékezték a kezedet, és abban a pillanatban a Lélek késztetését éreztem, hogy elmondjam neked.” A fiatal édesanya mindaddig rejtegetni próbálta a kezét, de immár megkönnyebbülve azt érezte, hogy befogadják, nem pedig kinézik.

A templom nemcsak arra szolgál, hogy segítsen megszabadítani az őseinket, hanem olyan kinyilatkoztatások elnyerésére is, amelyek utat mutathatnak nekünk és másoknak is a szövetség ösvényén. Nelson elnök szavai szerint „mindegyikünknek szüksége van arra a folytonos lelki erősítésre és oktatásra, amely csakis az Úr házában lehetséges”². Ezek a késztetések és benyomások, melyeket az Ő szent házában kapunk, arra tanítanak minket, hogy úgy lássunk, ahogy Jézus lát, úgy halljunk, ahogy Ő hall, és úgy éljünk, ahogyan Ő élt.

A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utah-ban él.