Jószívűséggel végzett szolgálattétel

Mélyreható változást érhetünk el, amikor természetes módokon mutatjuk ki a szeretetet.

A jószívűség példaképe

Tábita (más néven Dorkász) Jézus Krisztus tanítványa volt, aki Joppéban élt. Olyan nőnek ismerték, aki „gazdag vala jó cselekedetekben és alamizsnákban” (Apostolok cselekedetei 9:36). Szerették, mert igen sokat tett azért, hogy szeressen másokat. A Szabadítóhoz hasonlóan az élete során ő is fáradságosan szolgált. Olyan készségei és tehetségei voltak, amelyekkel fontos hatást gyakorolt mások életére.

Az egyik ilyen készség a köntösök és ingek készítése volt, melyek közül legalább néhányat a szükséget szenvedő özvegyek kaptak. Azok számára, akik megkapták az ajándékait, Dorkász isteni áldást jelentett. Dorkász halála után Péter ellátogatott a ravatalához, ahol „elébe állának néki az özvegyasszonyok mindnyájan sírva és mutogatva a ruhákat és öltözeteket, melyeket Dorkás csinált, míg velük együtt volt” (Apostolok cselekedetei 9:39). Ez annyira megindította Pétert, hogy feltámasztotta az asszonyt, és ezután sokan hinni kezdtek a Szabadítóban (Apostolok cselekedetei 9:40–42).

Jószívűséggel végzett szolgálattétel

A jószívűség Jézus irántunk táplált szeretete, és az a szeretet, amelyet elvár tőlünk egymás iránt. A jószívűség az, amikor úgy szeretjük felebarátainkat, mint önmagunkat (lásd Máté 22:37–39), ugyanolyan könyörülettel, türelemmel és irgalommal bánunk velük, mint amilyenben mi magunk szeretnénk részesülni (lásd Máté 7:12). A jószívűség az, amikor Tábitához hasonlóan a nekünk adott ajándékokkal és tehetségekkel szolgáljuk őket.

Mélyreható változást érhetünk el, amikor számunkra természetes módokon mutatjuk ki a szeretetünket, tegyünk bár egyszerű dolgokat. Ha tehetséges vagy a varrásban, az a szolgálattétel egyik módja lehet, de talán egy varrógépnél is jobban tudsz fűnyírót használni. Vagy talán a te ajándékod abban áll, hogy nagyon jól tudsz másokra figyelni, és igaz barátként állni mellettük.

A jószívűség fejlesztése

Hogyan fejleszthetjük a jószívűség krisztusi tulajdonságát?

A jószívűség egy ajándék, melyet Mennyei Atyánk mindazokra ruház, akik Jézus Krisztus igaz követői. „Imádkozzatok… szívetek minden erejével az Atyához, hogy eltöltsön benneteket ez a szeretet” (Moróni 7:48).
Mormon megfogalmazta, hogy mi a jószívűség: „[A] jószívűség hosszan tűrő és kedves, és nem irigykedik, és nem fuvalkodik fel, nem keresi a maga hasznát, nem könnyű felingerelni, nem gondol gonoszságra, és nem örvend a gonoszságnak, hanem az igazságnak örvend, minden dolgot elbír, minden dologban hisz, minden dolgot remél és minden dolgot elvisel” (Moróni 7:45). Ezek nem csupán azt jelzik, hogy mikor vagy eltelve szeretettel; ezek olyan rokon tulajdonságok is, amelyek hozzájárulnak majd a szeretetre való megnövekedett képességhez, amikor fejlesztjük azokat.
A könyörület az együttérzést követi.¹ Amikor igyekszünk megérteni másokat, nagyobb esélyt adunk annak, hogy gyarapodjon a jószívűség. Gyakorold a kérdések segítőkész és szeretetteljes feltevését, majd pedig türelemmel és megértéssel figyelj a válaszokra.
Gyakorold a jószívűséget. Adj az idődből és egyéb erőforrásaidból – beleértve ebbe a megbocsátást is – azoknak, akiknek szükségük van rá. Thomas S. Monson elnök (1927–2018) ezt tanította: „A megbocsátásnak kéz a kézben kell járnia szeretettel. […] A vádaskodás nyitva tartja a sebeket. Csak a megbocsátás gyógyít!”²