Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
Érdemes örökösök
Ha valóban megértjük, hogy mindegyikünk azon munkálkodik, hogy hasonlóbbá váljon Mennyei Atyához, akkor a változás lehetségessé válik.
Emlékszem, hogy gyermekkoromban azt tanították nekem, hogy Isten gyermeke vagyok – az Elemiben is énekeltünk róla, ezt hallottam a szüleimtől is otthon, és hallottam egyházi vezetőket erről prédikálni a szószékről. Olyan tanbéli pont ez, amelyről szinte folyamatosan hallunk. Amint azt Russell M. Nelson elnök tanította az egyház fiatal felnőtteinek: „Drága barátaim! Szó szerint Isten lélekgyermekei vagytok.”1
Bár ez egy olyan tan, amelyben mindig is hittem, kétlem, hogy mindig meg is értettem volna. Amint Boyd K. Packer elnök (1924–2015) kijelentette: „az igaz tan, amennyiben megértik, megváltoztatja a hozzáállást és a viselkedést”2.
Az isteni önazonosság tana által felismertem, hogy mennyei szülők gyermeke vagyok, de ettől a tudástól még nem változott meg a hozzáállásom és a viselkedésem. Isten gyermekének lenni számomra azt jelentette, hogy van valaki, aki szeret engem és törődik a jóllétemmel. S bár ez igaz, korábban nem fogtam fel az önazonosság azon részét, amely képessé tesz engem a változásra.
Egy nap azonban Isten segített mélyebben megértenem ezt. Amikor egy nap korán reggel a szentírásaimat tanulmányoztam, a Lélek elvezetett néhány vershez a Rómabeliek 8-ban. A 16–17. versek kijelentik, hogy „a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk”. Ezt már korábban is hallottam. De folytattam, és elolvastam a következő verset, amely az alábbi magyarázatot nyújtja: „Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak”. Amint e szavakat olvastam, a Lélek bizonyságot tett nekem arról, hogy Isten gyermeke vagyok, és isteni rendeltetéssel rendelkezem itt a földön. Ez sokkal jobban a szívembe vésődött, mint azelőtt valaha. Abban a pillanatban úgy éreztem, mintha egy olyan fáklya lenne a kezemben, amelyet éppen akkor gyújtottak meg. Immár tisztán láttam, hogy Isten gyermekeiként olyan ösvényen járunk, amely nemcsak visszavezet minket Mennyei Atyánkhoz, hanem segít is nekünk hasonlóbbá válni Őhozzá. Ez az új tudás melengető érzésekkel kezdett eltölteni, miközben az utamat is elkezdte megvilágítani.
A tudás, miszerint Isten fia vagyok, és az a rendeltetésem, hogy hasonlóbbá váljak Őhozzá, mély hatással volt az életemre. Megváltoztatta, ahogyan a mindennapi helyzetekben gondolkodom és cselekszem. A halandóság során számtalan követelménynek kell eleget tennünk – idetartozik a megélhetésünk biztosítása, a jó iskolai jegyek szerzése, a beteg családtagok megsegítése, sőt, még a mindennapi ebéd elkészítése is. Az élet nagyon megterhelő tud lenni. Mivel azonban megértem az önazonosságomat Isten fiaként, képes vagyok a kihívásaimra a fejlődés lehetőségeként tekinteni. Isten nem próbál megbüntetni engem vagy megnehezíteni a dolgomat azzal, hogy olyan sok követelményt támaszt velem szemben. Inkább segít azon törekvésemben, hogy érdemes örökössé váljak.
Amint egyre mélyebb tudást szereztem erről a tanról, természetes módon kezdtem el megváltoztatni a hozzáállásomat és a viselkedésemet az egyszerű dolgok kapcsán az életemben. Például elkezdtem minden reggel beágyazni és kitakarítani a szobámat – nem azért, mintha bárki is eljött volna megnézni, hogy elvégeztem-e a házimunkát, hanem azért, mert tudtam, hogy Isten tiszta és szervezett. Rájöttem, hogy ha egy nap majd én is képes leszek ugyanazt a tisztséget betölteni, mint Ő, akkor nekem is tisztának és szervezettnek kell lennem. Elkezdtem a bűnbánat, valamint az Istenhez hasonlóbbá válás fejlődési folyamatának a lehetőségeként tekinteni ezekre a feladatokra.
Ennek a mélyreható tannak a megértése jobb emberré tett engem. Vezérli a gondolataimat és a tetteimet, miközben célokat tűzök ki és felkészülök a jövőre. Segít elkerülnöm a gonoszt, amikor felismerem, hogy a bűn elkövetése, valamint a kísértéseknek való engedés meggátolnak abban, hogy elérjem a bennem rejlő lehetőségek teljességét. Ami pedig a legfontosabb: ez az igazság arra késztet, hogy változzak. Tudatosan és folyamatosan változtatok a viselkedésemen, hogy összhangba hozzam azt Isten királysága egy örökösének a viselkedésével.