A változások, amelyeket várunk – és amelyeket nem

Írta: Ciro Schmeil elder

a Hetvenektől

Mi a hosszú távú célod? Ha tudod, hogy mit céloztál be, akkor fel leszel készülve arra – sőt, akár még izgatottan várni is fogod –, hogy változtatásokat eszközölj az életedben.

Előfordult már veled, hogy olyan változtatást kellett véghez vinned, amelyre nem igazán éreztél ösztönzést? Vagy egy olyan változtatást, amelynek a megtétele váratlan kényszerként ért téged?

Körülbelül 15 évvel ezelőtt az orvosom azt mondta nekem, hogy változtatnom kell az életmódomon: „Kezdjen el tevékenyebb életet élni, vagy már nincs sok hátra” – közölte velem. Komolyan vettem a figyelmeztetését. Úgy döntöttem, elkezdek futni.

Ahhoz, hogy sikerre vigyem ezt az életmódváltást, muszáj volt szem előtt tartanom a távlatokat, mert ha csak azt néztem volna, ami az orrom előtt van, nem jutottam volna messzire.

Az én hosszú távú célkitűzésem az, hogy minden évben lefussak egy maratont. Ez a cél segít mindennap felkelni és futni, mert tudom, hogy jövőre egy bizonyos napon 42,2 kilométert kell lefutnom. Minden héten fegyelmezetten edzek, és teljesítem a rövid távú céljaimat, mert tudom, hogy ezek készítenek fel a verseny napjára.

Néha vannak dolgok, amelyek megpróbálnak megállítani, például az időjárás. Lehet, hogy odakint túl nagy a hőség vagy a hideg, esetleg esik az eső. Így aztán bent kell futnom a futópadon, még akkor is, ha egyébként jóval szívesebben futok az utcán. A sérülések is megpróbálnak megállítani. Lehet, hogy nem nyújtottam megfelelően a futásom előtt, és ezért meghúzódik az egyik lábizmom. Vagy talán nem is feltétlenül az én hibám az, hogy megsérülök. De bármi történjék is, nem adhatom fel, mert tudom, hogy jövőre maratoni távot fogok futni. Ezért ilyenkor változtatok az edzésemen. Felépülök, és újra futok.

A futás sokat tanított nekem az evangéliumról. Mindannyiunknak van egy hosszú távú evangéliumi célja, hogy mindvégig kitartsunk és elérjük a felmagasztosulást. Azonban rövid távú célokat is kitűzünk – mint például a heti úrvacsoravétel az istentiszteleten –, amelyek segítenek eljutnunk oda. Lelkileg megsérülünk, amikor hibákat követünk el. Azonban nem adjuk fel! Bűnbánatot tartunk, és visszamegyünk a terepre. Csak úgy érhetjük el a hosszú távú célunkat, ha útközben apró változtatásokat eszközölünk, így segítve tartani az útirányt.

Választott változás

Több mint egy évtizeden át a Walmart rangidős alelnökeként dolgoztam Brazíliában. A családunk anyagilag rendben volt, élveztem a munkámat, és jó volt az élet. De az állás nagyon megterhelő volt. Sokat kellett utaznom, ami nehézségeket okozott a családunk életében és az egyházi szolgálatomban. Úgy 11-12 év elteltével ez már kezdett túl sok lenni.

A feleségemmel közösen tanácskozva arra jutottunk, hogy ott kellene hagynom azt az állást. Átbeszéltük a gyermekeinkkel, és együtt azt mondtuk: „Ideje változtatnunk.”

Amikor kiléptem, rangidős alelnökből hirtelen munkanélküli lettem. Közel egy évbe telt, hogy találjak és elfogadjak egy másik állást. Amikor végül elhelyezkedtem egy ingatlanokkal foglalkozó kis cégnél az Amerikai Egyesült Államokban, jó érzéseim voltak. Ez a munka lehetővé tette, hogy több időt szenteljek az igazán fontos dolgoknak.

Mások szerint viszont megőrültem. Miért hagyna ott valaki egy biztos munkahelyet egy ismeretlen ingatlanos cégért? És miért költözne egy másik féltekére, az Amerikai Egyesült Államokba?

Igazuk volt abban, hogy ez egy hatalmas változás volt, amelyet mi választottunk. Abban viszont tévedtek, hogy rossz döntés lett volna.

Sok hitet igényelt, hogy munkahelyet váltsunk és egy új országba költözzünk, de az Úr gondoskodott rólunk. És így több időm volt arra, hogy eleget tegyek a feladataimnak férjként, apaként és az egyházközség tagjaként is.

Úgy hiszem, kötelező változtatni ahhoz, hogy megvalósítsuk a bennünk rejlő lehetőségeket. Soha nem válunk azzá, akivé Mennyei Atya szeretné, hogy váljunk, ha egy helyben állunk az életünkben. És akkor válunk olyanná, mint Ő, amikor hittel viszünk véghez tudatos változtatásokat.

Kényszerű változás

A családomban egy másik nagy változás akkor következett be, amikor a legfiatalabb bátyám meghalt egy autóbalesetben. Nem választottuk és nem is akartuk ezt, sem neki, sem magunknak, és még 10 év után is fájdalmas. A kényszerű változás soha nem könnyű.

Azonban a nem választott változások is lehetőségekké válhatnak a Mennyei Atyába és Jézus Krisztusba vetett hitünk építésére. Könnyű hithűnek maradni, amikor a dolgok úgy mennek, ahogy szeretnénk. De vajon képesek vagyunk-e megőrizni a hitet és haladni tovább, amikor a változások nem a kedvünk szerint következnek be?

A válást, meddőséget, munkanélküliséget, betegséget és más, ezekhez hasonló fájdalmas tapasztalatokat nem reméljük és nem is tervezzük be. Ezek nyomán úgy érezhetjük, hogy nem tudjuk irányítani azt, ami az életben történik. Ez azonban nem teljesen igaz – még a kéretlen körülményeid közepette is vannak dolgok, amelyeket igenis irányíthatsz. Kitűzhetsz kisebb célokat, akár csak azt a célt is, hogy egy újabb napon túljuss. Képes vagy rá! Minden dolgot el tudsz viselni türelemmel! (Lásd Alma 38:4.)

Az egyiptomi József tökéletes példa erre. Élete tele volt kényszerű változással – kétszer is elveszítette a szabadságát! (Egyszer, amikor a fivérei eladták rabszolgának, majd ismét, amikor Pótifár börtönbe vetette.) József azonban nem omlott össze attól, hogy a körülményei nem voltak sem kívánatosak, sem általa tervezettek. Alkalmazkodott, és a tapasztalat révén növekedett. Végül pedig megmentette a családját és egy egész nemzetet. Az Úr alakította őt, és mindvégig felkészítette őt (lásd 1 Mózes 37–46).

Nehéz türelmesnek lenni, amikor a kényszerű változás felborítja a tervedet, de ne feledd, hogy a hosszú távú cél a felmagasztosulás elérése. Mennyei Atya tudja, mire van szükségünk, hogy eljussunk oda: „Most nem vagytok képesek megmaradni Isten jelenlétében, sem az angyalok szolgálattételében; tartsatok ki tehát türelmesen, míg tökéletesekké nem lesztek” (Tan és szövetségek 67:13).

A változás segít olyanná válnunk, mint a Szabadító

Mennyei Atya szeret téged, és azt akarja, hogy sikerrel járj. Azt akarja, hogy boldog légy. És tervet készített arra, hogy mindkettőt megvalósítsd.

Amikor annak látom a halandóságot, ami a célja – a felkészítés –, akkor az életemben végbemenő változtatások céltudatosabbá válnak. A változás segít elérnem a hosszú távú célomat, vagyis azt, hogy olyanná váljak, mint a Szabadítóm, Jézus Krisztus. Tudom, hogy Mennyei Atya ugyanazt a hosszú távú célt tűzte ki számomra és minden gyermeke számára. Éppen úgy, ahogy az orvosom tudta, hogy változtatnom kell valamin az egészségem érdekében, Isten is világosan látja, milyen változtatásokra van szükségünk ahhoz, hogy olyanná váljunk, mint Ő. Támogat minket, és ellát olyan forrásokkal, mint a szentírások, egy helyi egyházközösség és az élő próféta, hogy segítsen nekünk a jobbá válásra irányuló törekvésünkben.

A legnehezebb napokon – amikor nehéz kikelni az ágyból, és felvenni a futócipődet, amikor tudod, hogy bűnbánatot kell tartanod, vagy amikor valamilyen más váratlan változással küszködsz – emlékeztetjük magunkat Isten végtelen szeretetére és arra a vágyára, hogy még boldogabbak legyünk, mint amilyenek most vagyunk.

Ez az emlékeztető erőt ad nekünk ahhoz, hogy megtegyük azon változtatásokat, melyek megtételére a Lélek késztet minket. És segít bíznunk abban, hogy a váratlan változások, melyekre rákényszerülünk, részét képezik az Ő legnagyobb boldogságunkra vonatkozó tervének.