Az Újszövetség világa
A jeruzsálemi tanács
Tudd meg, mit tanít ma nekünk a tanácsgyűlés, amelyről az Apostolok cselekedetei 15. fejezetében esik szó.
Az Apostolok cselekedetei 15 felidézi az egyik legkorábbi keresztény tanácsgyűlést, a jeruzsálemi tanácsot, és olyan tantételeket tanít, amelyek ma is vonatkoznak az egyházra.
Ez a tanács azért gyűlt össze, hogy megbeszéljék, mit tegyenek a nemzsidók, ha áttérnek a kereszténységre. Míg az első hívők, akik elfogadták Jézust Messiásként, zsidók voltak, a nemzsidók más vallási és etnikai háttérrel rendelkeztek, így az épp felemelkedőben lévő egyházba történő befogadásuk kérdéseket vetett fel.
Rendes körülmények között a zsidók és a nemzsidók nem álltak szoros kapcsolatban egymással, mert mások voltak a hitelveik, a kultúrájuk és a nyelvük, illetve a zsidók más étkezési (kóser) szabályokat tartottak be. A korai keresztények azon tanakodtak, hogy fenntartsák-e a zsidó szokásokat és hagyományokat, hiszen Jézus és az összes korai apostol is ezeket gyakorolva nőtt fel.
Nézetkülönbségek a korai egyháztagok között
A korai egyháztagok különböző nézeteket vallottak e kérdést illetően. Néhányan azt tanították, hogy azokat a férfiakat, akik meg akarnak szabadulni és el akarják fogadni Jézust, körül kell metélni, ahogyan az akkor Mózes törvénye szerint szokás volt (lásd Apostolok cselekedetei 15:1).1
Pál és Barnabás azonban más véleményen volt. Nemzsidókat tanítottak, és úgy érezték, hogy a Szentlélek segített megtéríteni őket. Pál és Barnabás ezt bizonyítéknak tekintette arra, hogy az általuk végzett munka igaz (lásd Apostolok cselekedetei 15:2–4). A keresztelkedéshez nem támasztották feltételként sem a körülmetélést, sem a zsidó étkezési szabályokat.
Ezek az ellentétes nézetek szükségessé tették, hogy a jeruzsálemi egyházi vezetők felállítsanak egy tanácsot az ügy rendezésére.
Péter kijelentése
Péter, a fő apostol, felszólalt a tanácsban. Emlékeztette őket azon élményeire, melyek során megtudta, hogy a nemzsidóknak is hallaniuk kell az evangéliumot, és hogy a Szentlélek nekik is ugyanúgy tanúságot tett az igazságról, mint azoknak a zsidóknak, akik elfogadták Jézust Messiásként (lásd Apostolok cselekedetei 15:7–8, lásd még Apostolok cselekedetei 10).
Kijelentette, hogy Isten „semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét” (Apostolok cselekedetei 15:9). A nemzsidóknak a Szentlélekkel kapcsolatos élményei bizonyítékul szolgáltak arra, hogy a Krisztushoz való megtérésüket Isten elfogadta. És ebben a Mózes törvénye által kiszabott feltételek megtartása nélkül is részük volt.
Péter zárásként kifejezte azon reményét, mely szerint „az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hiszszük, hogy megtartatunk, miképen azok is” (Apostolok cselekedetei 15:11).
Jakab javaslata
Jakab, aki Jézus öccse volt, és fontos korai egyházi vezető Jeruzsálemben, szintén felszólalt a tanácsban. Elismerte Péter tapasztalatait, amelyek által megtudta, hogy Isten szövetséges népet fog teremteni a nemzsidókból. (Lásd Apostolok cselekedetei 15:13; lásd még Ámós 9:11.)
Majd felvetett egy középutas megoldást. Azt javasolta, hogy a nemzsidók tartózkodjanak legalább négy dologtól, öszefüggésben Mózes törvényének a betartásával (lásd Apostolok cselekedetei 15:20, 29):
-
bálványoknak felajánlott húsok,
-
paráznaság (nemi erkölcstelenség),
-
megfojtott állat húsa (amikor az állat nincs kivéreztetve),
-
vér (az előzőhöz kapcsolódóan).
Ezeknek a tilalmaknak kellett majd megkülönböztetniük a megtért nemzsidókat a többi nemzsidótól, mivel a felsorolt cselekedetek időnként részét képezték a nemzsidók isten- és istennőimádatának.
Üzenet a szenteknek
A tanácsban mindenki egyetértett Jakab javaslatával, ezért leveleket és képviselőket küldtek Antiókhiába és a többi keresztény gyülekezetbe, hogy tájékoztassák őket erről az eljárásrendről (lásd Apostolok cselekedetei 15:23–29). A levélben elismerték a Szentlélek szerepét is, mely tanúsította, hogy az adott eljárásrend jó.
Attól fogva minden keresztény – zsidó és nemzsidó háttérrel egyaránt – étkezhetett együtt. Az eljárásrend közvetetten azt is kihangsúlyozta, hogy a Jézus Krisztusba vetett hit és a szövetségek jelentik a szabadításhoz vezető ösvényt, nem pedig Mózes törvénye.2
A jeruzsálemi tanács tanulságai
A jeruzsálemi tanácsgyűlésnek legalább öt olyan tantétele van, amely ma is vonatkozik az egyházra:
-
Különböző elgondolások megosztása egy tanácsban segíthet az egyháztagoknak, amikor az Úr akaratát keresik, és elvezethet egy olyan megegyezéshez, amelyet mindenki követni tud.
-
A végső megállapodás vagy döntés a tanács vezetőinek a felhatalmazását tükrözi; a tanács tagjai és az egyháztagok kiterjedt köre pedig támogathatja és megbízhat ezekben az irányadó döntésekben.
-
Az egyház több kultúrát is egybeolvaszthat, az egyháztagok pedig megtanulhatják, mely kulturális szokások ellenkeznek az evangéliumi kultúrával, és kell velük felhagyni.
-
A Szentlélek erős tanúságot fog tenni Isten akaratáról és arról is, ha valaki követi azt.
-
Jézus Krisztus elfogadása keresztelkedés és más szövetségek által kulcsfontosságú a megtéréshez és az egyházhoz való csatlakozáshoz.
E tantételek követése az egyházi tanácsokban napjainkban mások nézőpontjainak a tiszteletben tartását eredményezi. Emellett alázatot tanúsíthatunk azzal, ha elfogadjuk és támogatjuk a tanácsok döntéseit.