1. Lépés

Őszinteség

Kulcstantételek: Ismerd be, hogy saját magadtól nincs elég erőd legyőzni a függőségedet, és hogy életed irányíthatatlanná vált!

Sokunknál a függőség a puszta kíváncsisággal kezdődött. Vannak közöttünk olyanok, akik azért lettek függők, mert indokoltan kezdtek csak receptre kapható gyógyszereket szedni, de vannak olyanok is, akik szándékos lázadásuk miatt váltak függőkké. Sokan szinte gyermekként tévedtek erre az ösvényre. Bármi is volt a kiváltó ok vagy körülmény, hamarosan mindannyian felfedeztük, hogy a függőség nem csupán a fizikai fájdalmat enyhíti. Egyrészt serkentően hatott ránk, másrészt tompította vagy enyhítette a fájdalommal teli érzéseket vagy kedélyállapotot. Segített kitérni azon problémák elől, amelyekkel szembe kellett néznünk – legalábbis mi azt hittük. Egy ideig úgy éreztük, hogy megszabadít minden félelmünktől, gondunktól, a magánytól, a csüggedéstől, a bűntudattól és az unalomtól. Mivel azonban az élet tele van olyan helyzetekkel, amelyek ilyen érzéseket keltenek, egyre gyakrabban menekültünk a szenvedélybetegségünkbe. Ennek ellenére sokunk nem ismerte fel vagy vallotta be, hogy többé nem képes saját erejéből ellenállni, vagy megtartóztatni magát. Russell M. Nelson elder, a Tizenkét Apostol Kvórumából, a következő észrevételt tette: „A függőség idővel a választás szabadságáról való lemondásra kényszerít. A különböző vegyi anyagok miatt az emberben megszakadhat az önmaga és az akarata közötti kapcsolat” (in Conference Report, Oct. 1988, 7; vagy Ensign, Nov. 1988, 7).

A szenvedélybeteg viselkedésükben tetten ért emberek ritkán vallják be, hogy függők. Az állapotunk súlyosságának tagadása, valamint a választásaink kiderülésének és következményeinek elkerülése érdekében megpróbáltuk elrejteni és minimalizálni a viselkedésünk árulkodó jeleit. Nem fogtuk fel, hogy mások és önmagunk becsapásával egyre mélyebbre süllyedünk függőségünkben. Ahogy a függőség feletti tehetetlenségünk növekedett, sokan a családunkat, barátainkat, az egyházi vezetőinket, sőt egyenesen Istent kezdtük bírálni. Egyre inkább elszigetelődtünk, elválasztva magunkat másoktól, különösen Istentől.

Amikor függőkként, magunk felmentésének vagy mások hibáztatásának reményében hazugságba és titkolózásba menekültünk, lelkileg meggyengültünk. Minden egyes becstelen tettünkkel olyan „lenkötéllel” kötjük gúzsba magunkat, amelyek idővel olyan erőssé válnak, mint a vaslánc (lásd 2 Nefi 26:22). Aztán elérkezett a pillanat, amikor szembesülnünk kellett a valósággal. Többé már nem tudtuk elrejteni a függőségünket egy újabb hazugsággal vagy azt mondván, hogy „nem olyan nagy baj ez!”.

Egy szerettünk, az orvosunk, a bíró vagy egy egyházi vezető elmondta nekünk azt az igazságot, amelyet többé már nem tagadhattunk: a függőség elpusztítja az életünket. Amikor őszintén a múltba tekintettünk, be kellett vallanunk, hogy a saját próbálkozásaink mind kudarcba fulladtak. Elfogadtuk, hogy a függőségünk csak súlyosbodott. Rájöttünk, hogy függőségünk miatt nagymértékben sérültek kapcsolataink, és elvesztettük miatta minden önbecsülésünket. Ez volt az a pont, mikor megtettük az első lépést a szabadsághoz és a felépüléshez vezető úton azáltal, hogy bátorságot gyűjtöttünk ahhoz, hogy belássuk, nem csupán egy problémával vagy egy rossz szokással állunk szemben. Végre beismertük az igazságot, hogy az életünk kezelhetetlenné vált, és segítségre szorulunk a függőség legyőzéséhez. Az volt a legcsodálatosabb kudarcunk őszinte felismerésben, hogy ezzel végre megkezdődött a felépülésünk.

Ammon próféta a Mormon könyvében egyszerű szavakkal fogalmazta meg azt az igazságot, amelyet mi akkor fedeztünk fel, amikor végül őszinték voltunk magunkhoz:

„Én nem a saját erőmmel, se nem a saját bölcsességemmel kérkedem; de íme, teljes az örömöm, igen, szívem csordulásig megtelt örömmel, és örvendezni fogok Istenemben.

Igen, tudom, hogy semmi vagyok; erőmet tekintve gyenge vagyok; ezért nem magamat illetően kérkedem, hanem Istenemet illetően kérkedem, mert az ő erejével minden dolgot meg tudok tenni” (Alma 26:11–12).

Gyakorlati lépések

Légy hajlandó az önmegtartóztatásra!

Jóllehet az emberek függőségei különfélék, vannak olyan állandó igazságok, mint amilyen a következő: semmi nem kezdődik el amíg az ember ne akarná, hogy elkezdődjön. A függőségtől való szabadság és tisztaság az akarat apró szikrájával kezdődik. Azt mondják, az ember akkor válik hajlandóvá az önmegtartóztatásra, amikor a probléma okozta fájdalom nagyobb lesz, mint a megoldással járó fájdalom. Te már elérkeztél erre a pontra? Ha nem, és továbbra is függő maradsz, akkor idővel biztosan elérkezel erre a pontra, mert a függőség egy súlyosbodó probléma. A degeneratív betegségekhez hasonlóan a függőség felemészti a normális működéshez szükséges képességedet.

A felépülés megkezdésének egyetlen feltétele az a vágy, hogy abbahagyjuk a függést. Ha a vágyad most még kicsi és ingadozó, ne aggódj, mert növekedni fog.

Vannak olyan emberek, akik felismerik a függőségtől való megszabadulás szükségességét, de nem hajlandóak elkezdeni ezt a folyamatot. Ha te ebben a helyzetben vagy, esetleg elkezdheted a folyamatot azzal, hogy elismered vagy megerősíted a hajlandóságodat, és elgondolkozol azon, milyen árat kell fizetned a függőségedért. Készíts egy listát arról, hogy mi a fontos a számodra. Vizsgáld meg a családi és a társas kapcsolataidat, az Istennel való kapcsolatodat, a lelki erődet, a mások megsegítésére és megáldására vonatkozó képességedet és az egészségedet. Ezt követően keresd meg, hogy milyen ellentmondások vannak a viselkedésed és aközött, amiben hiszel és reménykedsz. Gondold végig, hogy a cselekedeteid miként teszik tönkre a számodra értékes dolgokat. Imádkozhatsz azért, hogy segítsen neked az Úr úgy látni önmagad és az életed, ahogy Ő látja azt – a benned rejlő isteni lehetőségekkel –, és segítsen meglátni, mit kockáztatsz, ha továbbra is függő maradsz.

Annak felismerése, hogy mit veszthetsz a függőség fenntartásával, segíthet elindítani benned a leszokásra irányuló vágyat. Ha találsz magadban vágyat, legyen az bármilyen kicsi is, akkor képes vagy elkezdeni az 1. lépést. Miközben megteszed a programban szereplő lépéseket, és meglátod az életedben bekövetkező változásokat, a vágyad növekedni fog.

Szabadulj meg a kevélységtől, és törekedj az alázatra!

A kevélység és a becsületesség nem fér össze egymással. A kevélység csupán illúzió, és minden függőség nélkülözhetetlen éltető eleme. A kevélység eltorzítja a dolgokat, ahogyan azok ténylegesen vannak, voltak, vagy lesznek. A kevélység komolyan akadályozza a felépülésedet. Ezra Taft Benson elnök így határozta meg a kevélységet:

„A kevélység olyan bűn, melyet sokan félreértenek. […]

Legtöbben úgy gondoljuk, hogy a kevélység önzőség, önteltség, dicsekvés, arrogancia vagy fennhéjázás. Mindezek részét képezik e bűnnek, de nem tartalmazzák annak lényegét.

A kevélység központi jellemzője ugyanis az ellenségeskedés – ellenségeskedés Istennel és az embertársainkkal. Az ellenségeskedés azt jelenti: »gyűlölet valami iránt, rosszindulat vagy az ellenállás egy állapota«. Ezen erő által szeretne Sátán uralkodni felettünk.

A kevélység természetéből fakadóan versengő. Saját akaratunkat szembeállítjuk Isten akaratával. Amikor kevélységünket Isten felé irányítjuk, annak lelkülete ez: »az én akaratom legyen, ne a tiéd«. […]

Ha akaratunk Isten akaratával verseng, akkor vágyaink, ösztöneink és szenvedélyeink féktelenné válhatnak (lásd Alma 38:12; 3 Nefi 12:30).

A kevélyek nem tudják elfogadni Isten felhatalmazását, hogy irányítsa az életüket (lásd Hélamán 12:6). Az igazságról való megállapításaikat szembehelyezik Isten fenséges tudásával, a képességeiket Isten papsági hatalmával, a teljesítményeiket pedig az Ő hatalmas műveivel” (in Conference Report, Apr. 1989, 3–4; vagy Ensign, May 1989, 4).

Amennyiben hajlandóvá válsz tartózkodni a káros szerektől, és beismerni azokat a problémákat, amelyekkel szembe kell nézned, a lelkedben a kevélység helyét fokozatosan elfoglalja az alázat.

Ismerd be a problémát; keress segítséget; járj el a gyűlésekre!

Azzal, hogy átadtuk magunkat a függőségeinknek, hazudtunk magunknak és másoknak is. De önmagunkat nem tudtuk igazán becsapni. Úgy tettünk, mintha rendben lennénk, teli bátorsággal és megannyi kifogással, de valahol a lelkünk mélyén tudtuk az igazságot. Krisztus világossága folyamatosan emlékeztetett bennünket erre. Tisztában voltunk azzal, hogy olyan csúszós lejtőn haladunk lefelé, amely egyre nagyobb szomorúsághoz vezet. Ennek az igazságnak a tagadása annyira kemény munka volt, hogy óriási megkönnyebbülést jelentett végül beismerni, hogy igenis van egy problémánk. Hirtelen egy apró rést nyitottunk a remény számára. Mikor végül úgy döntöttünk, beismerjük magunknak a problémánkat, és készek voltunk támogatást és segítséget kérni, lehetővé tettük, hogy ez a remény megerősödjön. Ezután készen álltunk a következő lépésre, vagyis arra, hogy elmenjünk egy felépülési gyűlésre.

A támogató csoportok gyűlésein, illetve a felépülési gyűlésen való részvétel talán nem mindenki számára lehetséges. Ha nem is tudsz részt venni a felépülési gyűlésen, attól még apróbb módosításokkal követheted az összes lépést, miközben együttműködsz a püspököddel vagy egy gondosan kiválasztott szakképzett tanácsadóval.

Amennyiben részt tudsz venni egy felépülési gyűlésen, legalább két ok miatt hasznosnak fogod találni azt. Először is, ezeken a gyűléseken olyan konkrét evangéliumi tantételeket fogsz tanulni, amelyeket ha alkalmazol, segíteni fognak neked megváltoztatni a viselkedésedet. Boyd K. Packer elnök, a Tizenkettek Kvórumából, azt tanította: „Az evangélium tanainak tanulmányozása gyorsabban javít a viselkedésen, mint amennyire a viselkedés tanulmányozása javít a viselkedésen. A méltatlan viselkedésbe való belemélyedés méltatlan viselkedéshez vezethet. Ezért hangsúlyozzuk oly erőteljesen az evangélium tanainak tanulmányozását” (in Conference Report, Oct. 1986, 20; vagy Ensign, Nov. 1986, 17). Másodszor, ezek a gyűlések olyan helyek, ahol összegyűlhetünk azokkal, akik szeretnének felépülni, valamint azokkal, akik már bejárták ezt az ösvényt és élő bizonyítékai eme ösvény hatékonyságának. A felépülési gyűléseken megértésre, reményre és támogatásra fogsz lelni.

Tanulás és megértés

A szentírások és az egyházi vezetők kijelentéseinek tanulmányozása segíteni fog elkezdeni a felépülésedet. Ez a tanulmányozás gyarapítani fogja a megértésedet és segíteni fog a tanulásban.

A következő szentírásokat, kijelentéseket és idézeteket felhasználhatod az imádsággal teli személyes tanulmányozásodhoz, az íráshoz és a csoportos beszélgetésekhez. Az írás gondolata talán megrémiszt, pedig az írás a felépülés egyik hatásos eszköze. Az írás időt teremt az elgondolkozásra; segíteni fog gondolataid összpontosításában; segíteni fog a függőségeddel járó problémák, gondolatok és viselkedés észrevételében és megértésében. Azzal hogy írsz, feljegyzés készül a gondolataidról. A lépések követésével pedig meg tudod majd nézni, mennyit fejlődtél. Most, hogy leírod a gondolataidat, érzéseidet és benyomásaidat, légy becsületes és őszinte!

Kísértésekkel körülvéve

„Körül vagyok véve, a kísértések és a bűnök következtében, melyek oly könnyen zaklatnak engem.

És amikor örvendezni szeretnék, szívem felsóhajt bűneim miatt; mindazonáltal tudom, kiben bíztam.

Istenem volt támaszom; ő vezetett át a megpróbáltatásaimon a vadonban; és ő őrzött meg a nagy mélység vizein.

Eltöltött szeretetével, olyannyira, hogy elemészti testemet” (2  Nefi 4:18–21).

• Körülvesznek-e kísértések vagy csapdában érzed-e magad? Mikor kerít hatalmába leggyakrabban ez az érzés?

• Milyen helyzetek vagy érzések gyengítettek el annyira, hogy engedtél a függőségednek?

• Amikor Nefin erőt vettek az érzései, kibe helyezte a bizalmát? Mit tehetnél azért, hogy több bizalmad legyen az Úrban?

„Tudom, hogy az ember semmi”

„És lőn, hogy sok óra eltelt, mire Mózes újra visszanyerte természetes, emberhez illő erejét; és azt mondta magában: Most, ezen okból tudom, hogy az ember semmi, amely dolgot soha nem feltételeztem” (Mózes 1:10).

• Hogyan jellemezte magát Mózes Istenhez képest?

• Hogyan lehet egy kisgyermek felbecsülhetetlen értékű, ugyanakkor a szüleihez hasonlítva semmi?

• Milyen szempontokból számítasz semminek, amikor nincs segítséged Istentől?

• Milyen szempontokból számítasz felbecsülhetetlen értékűnek?

• Írd le, hogy azon felismerésed, hogy egyedül nem vagy képes legyőzni a függőségedet, miként segített beismerned azt, hogy semmi vagy, és abban, hogy olyanná válj, mint egy kisgyermek?

Éhség és szomjúság

„Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégítettnek” (Máté 5:6).

„És lelkem éhezett; és letérdeltem Alkotóm előtt, és erős imával és könyörgéssel fohászkodtam hozzá a saját lelkemért; és egész nap fohászkodtam hozzá; igen, és amikor eljött az éjszaka, még mindig magasra emeltem a hangom, hogy az elérte a mennyeket” (Énós 1:4).

• E két szentírásból azt tanuljuk, hogy a lelkünk tud éhezni. Szoktad-e belül üresnek érezni magad, annak ellenére, hogy fizikailag nem vagy éhes? Mi okozza ezt az ürességet?

• Hogyan segíthet őszintébbé válnod a Lélek dolgai utáni éhséged?

Becsületesség

„Néhányon a becsületességként ismert jellemvonást csak egy szokványos témának tartják. Én viszont hiszem, hogy a becsületesség az evangélium valódi lényege. Becsület híján az életünk… széthullik, rút és zűrzavaros lesz” (Gordon B. Hinckley, “We Believe in Being Honest,” Ensign, Oct. 1990, 2).

• Írd le, hogy milyen módokon hazudtál és próbáltad meg leplezni a függőségedet magad és mások előtt! Hogyan okozott ez a viselkedés „rút és zűrzavaros” helyzeteket?

Alázat

„És most, mivel alázatosságra kényszerültetek, áldottak vagytok; mert az ember néha, ha alázatosságra kényszerül, bűnbánatra törekszik; és most aki bűnbánatot tart, az biztosan irgalmat talál; és aki irgalmat talál és mindvégig kitart, az megszabadul” (Alma 32:13).

• Írd le, hogy milyen körülmények késztettek téged az alázatra és a bűnbánatra! Milyen reményt ad neked Alma? Hogyan lelheted meg vagy kaphatod meg ezt a reményt?

Akik kedvesek az Úr szemében

„Utálatosok az Úrnál a csalárd beszédek; a kik pedig cselekesznek hűségesen, kedvesek ő nála” (Példabeszédek 12:21).

• Ahhoz hogy a fenti kérdésekre adott válaszaidat le tudd írni, nagyon őszintének, becsületesnek kell lenned önmagaddal szemben. Hogyan kapcsolódik a fenti szentírás az ilyenfajta becsületességhez? Hogyan válhatsz kedvessé az Úr szemében?