5. lépés

Beismerés

Kulcstantétel: Ismerd be magadnak, Jézus Krisztus nevében Mennyei Atyádnak, a megfelelő papsági felhatalmazottnak és egy embertársadnak a hibáid valódi természetét!

A függőséggel küszködő emberek egyik közös jellemvonása az elszigeteltség érzése. Tömegben vagy az olyan tevékenységeken való részvétel közben is, amikor mások átélték az együvé tartozás érzését, mi úgy éreztük, hogy nem illünk bele a társaságba. Ahogy elkezdtünk járni a felépülési gyűlésekre, egyre inkább kiemelkedtünk abból az érzelmi elszigeteltségből, amelyben a függőségünk csak fejlődött. Sokan először csak ültünk és figyeltünk, aztán végül elég biztonságban éreztük magunkat ahhoz, hogy beszéljünk is, és megosszuk a gondolatainkat. Ennek ellenére sok mindent magunkban tartottunk: a szégyenteljes, a kínos, a szívtépő dolgokat, és mindazt, amiről azt gondoltuk, hogy sebezhetővé tesz bennünket.

A 4. lépésben őszinte és alapos leltárt készítettünk, de ez személyes élmény volt. Még mindig ott voltunk egyedül a múlt szégyenével. Az 5. lépés elvégzéséig nem voltunk képesek lerázni magunkról az elszigetelő titkaink láncait, és nem nyertünk rálátást magunkra és a múltunkra. A beismeréssel elkezdődött a titkok felfedésének folyamata, melynek során a barátainknak, a családjainknak és másoknak kifejezésre juttattuk a bűntudatunkat. Az összetört kapcsolatok kijavítása és helyreállítása folyamatos erőfeszítést igényelt. A beismerés részeként az ima és a szükséges papsági csatorna segítségével törekednünk kellett az Úr bocsánatára is.

Arra jöttünk rá, hogy legjobb, ha az 5. lépést rögtön a 4. lépés elvégzése után teljesítjük. A lépés elvégzésének elhalasztása olyan lett volna, mintha megnézünk egy fertőzött sebet, majd tisztítás nélkül hagyjuk. Az 5. lépés szinte lehetetlennek tűnt, de amikor kértük az Úr segítségét, Ő bátorítást és erőt adott nekünk. A leltárunk áttekintése után minden olyan illegális, bűnös vagy helytelen cselekedetet bevallottunk a püspökünknek, amely meggátolt minket abban, hogy templomi ajánlást kaphassunk. A megfelelő papsági felhatalmazottnak tett beismerés létfontosságú része volt a felépülésnek és a gyógyulásnak.

Kiválasztottunk egy másik személyt, akiben megbíztunk, és aki előtt feltárhattuk a hibáink pontos természetét. Olyan embert próbáltunk kiválasztani, aki már megtette a 4. és 5. lépést, és aki szilárdan kitartott az evangélium mellett. A gyűlést imával kezdtük, hogy meghívjuk a Lelket, majd hangosan felolvastuk a leltárunkat. Azok a személyek, akik hallgatták a leltárunkat, gyakran segítettek felismernünk az önbecsapás hosszan megmaradó területeit. Segítettek abban, hogy reálisan tudjuk megítélni az életünket, és hogy ne túlozzuk el és ne is becsüljük alá a felelősségünket.

A leltár megírása olyan volt, mintha az életünkből sok száz különféle jelenetet jegyeztük volna le. Az 5. lépésben életünk a szemünk előtt tárult fel, jelenetről jelenetre, mint egy eseménydús elbeszélés. Mindeközben felismertük a gyengeségek azon mintáját, amelyek hatással voltak a választásainkra. Kezdtük megérteni a negatív gondolataink és érzéseink iránti hajlamainkat (konokság, félelem, kevélység, önsajnálat, féltékenység, önigazolás, harag, neheztelés, féktelen szenvedély és vágy stb.). Helytelen cselekedeteink természete pontosan ezekből a gondolatokból és érzésekből fakadt.

Az 5. lépés elvégzésével bebizonyítottuk Isten, saját magunk és más tanúk előtt az új élet iránti elkötelezettségünket, melyet szilárdan az igazság elmondására és megélésére alapoztunk. Noha az 5. lépés volt az egyik legnehezebb lépés, bátorságot merítettünk Spencer W. Kimball elnök tanácsából: „A bűnbánat soha nem jöhet el, míg az ember le nem csupaszítja lelkét, és be nem ismeri tetteit mindenféle kifogás vagy magyarázkodás nélkül. […] Azok, akik úgy döntenek, hogy szembenéznek a problémával és átformálják életüket, először talán a bűnbánatot gondolják a nehezebb útnak, de mindennél kívánatosabb ösvénynek találják majd, amikor megízlelik a gyümölcseit” (“The Gospel of Repentance,” Ensign, Oct. 1982, 4).

Mi megtapasztaltuk azt, amit Kimball elnök tanított. Mihelyt őszintén és lelkiismeretesen teljesítettük az 5. lépést, semmi takargatni valónk nem maradt. Külsőleg is megmutattuk azt a vágyunkat, hogy minden bűnünkkel felhagyjunk (lásd Alma 22:18), hogy sokkal jobban megismerjük Isten szeretetét, és elnyerjük azon emberek szeretetét és támogatását, akik csatlakoztak hozzánk.

Gyakorlati lépések

Kezdj el megbocsátásra törekedni; szükség szerint tanácskozz a püspökkel; légy őszinte Istennel, magaddal és másokkal!

„Mindenkinek kötelessége minden bűnét megvallani az Úr előtt” (Kalauz a szentírásokhoz: Vallomást tesz. 214.). A komolyabb vétkeket a megfelelő papsági vezetőnek, általában a püspöknek kell bevallani. „Míg a bűnöket csak az Úr bocsáthatja meg, ezek a papsági vezetők fontos szerepet játszanak a bűnbánat folyamatában. Beismerésedet bizalmasan fogják kezelni, és végig segíteni fognak a bűnbánat folyamatában. Légy teljesen őszinte velük! Ha csak részleges beismerést teszel, csak a kisebb hibákat említve, nem leszel képes megoldani a komoly, fel nem fedett vétkeket. Minél hamarabb elkezded a folyamatot, annál hamarabb békére és örömre lelsz, melyek a megbocsátás csodájával járnak” (Hűek a hithez: Evangéliumi értelmező szótár [2004]. 28.).

Légy figyelmes és bölcs, amikor nem egy papsági vezetőt választasz arra, hogy megoszd vele a vétkeidet! Ne ossz meg kényes információkat olyan emberekkel, akikről azt gyanítod, hogy nem helyénvaló útmutatást, illetve téves információkat adnának, vagy akik nem tudják bizalmasan kezelni a rájuk bízott információkat. Azok az emberek, akikkel megosztod a leltárodat, legyenek módfelett megbízhatók, szavaikban és tetteikben egyaránt.

Költözzön békesség az életedbe!

Brigham Young elnök figyelmeztette az egyháztagokat, hogy feleslegesen ne fedjék fel a bűnöket: „Amikor felkérjük a fivéreket, és ezt gyakorta megtesszük, hogy mondjanak beszédet az úrvacsorai gyűlésen, azt kérjük tőlük, hogy ha megbántották a szomszédjukat, akkor ismerjék be, hogy hibáztak; de ne szóljanak azon ostobaságaikról, amelyekről rajtuk kívül senki nem tud! A nyilvánosságnak azt mondjuk el, ami a nyilvánosságra tartozik. Ha bűnt követtél el mások ellen, valld be nekik. Ha egy családtagod vagy felebarátod ellen követtél el bűnt, menj oda hozzá, és ismerd be neki! Ha egyházközséged ellen követtél el bűnt, ismerd be az egyházközségednek! Ha egy ember ellen követtél el bűnt, akkor fogd azt az embert, és valld be neki a bűnödet! Ha Isten ellen követtél el bűnt, vagy saját magad ellen, akkor ismerd be Istennek, és az egészet tartsd meg magadnak, mert én erről semmit nem szeretnék tudni!” (Discourses of Brigham Young, sel. John A. Widtsoe [1954], 158).

Nagy ritkán a felépülési gyűléseken vagy más helyzetekben láthatsz majd olyan embereket, akik hosszasan sorolják a bűneiket és a hibáikat, vagy éppen azokat a bűnöket, melyeket mások követtek el ellenük. Ők azok, akik mindig beismerők ugyan, de soha nem találnak békére.

Ne keverd össze az 5. lépést a negatív dolgokon való hosszas időzés rögeszmés vágyával! Az 5. lépés szándéka pontosan ennek az ellenkezője. Nem azért tesszük meg az 5. lépést, hogy megragadjunk azoknál a dolgoknál, amelyeket beismerünk, hanem hogy a magunk számára meg tudjuk különböztetni a jót a gonosztól, és a jót tudjuk választani.

Tanulás és megértés

Ezek a szentírások és egyházi vezetőktől származó kijelentések segíthetnek az 5. lépés megtételében. Használd ezeket az elmélkedéshez, a tanulmányozáshoz és az íráshoz! Ne felejtsd el, hogy amikor írsz, légy őszinte és konkrét!

Vallomástétel Istennek

„[É]n, az Úr, megbocsátom a bűnöket azoknak, akik beismerik előttem a bűneiket, és bocsánatot kérnek” (T&Sz 64:7).

• Hogyan segít pozitív változásokat elérni az életedben az, hogy bevallod bűneidet Istennek?

• A legtöbben félünk és vonakodunk megtenni az 5. lépést. Hogyan nyerhetsz bátorságot és erőt ahhoz, hogy beismerd a bűneidet egy másik embernek abból, hogy bevallod bűneidet Istennek?

Vallomástétel másoknak

„Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok” (Jakab 5:16).

• Talán félsz attól, hogy az a valaki, aki tényleg ismeri a gyengeségeidet és kudarcaidat, esetleg elutasít majd téged. Az a papsági vezető vagy bizalmas barát, aki érti a felépülési folyamatot, általában megértéssel és könyörülettel fordul feléd. Hogyan segítheti a gyógyulásodat az ilyen reagálás?

Az igyekezet, hogy jónak látsszunk mások szemében

„Senki ember fia ne híresztelje a saját igazlelkűségét…; inkább gyorsan bánja meg a bűneit, akkor megbocsátatnak neki, és így több gyümölcsöt tud teremni” (Joseph Smith, in History of the Church, 4:479).

• A függőséggel küszködök egyik legerősebb rögeszméje az az olthatatlan vágy, hogy mások szemében jónak tűnjenek. Hogyan hátráltat ez a vágy a fejlődésedben és abban, hogy „több gyümölcsöt [tudj] teremni” (vagy jó cselekedeteket)?

• Hogyan változna meg a viselkedésed, ha kizárólag azzal lennél elfoglalva, hogy Isten szemében tűnj jónak?

Őszinteség

„[A]ki vétkezik ellenem, azt ítéld meg azon bűnök szerint, melyeket elkövetett; és ha bűneit bevallja előtted és előttem, és őszinte szívvel bűnbánatot tart, annak bocsáss meg, és én is meg fogok neki bocsátani” (Móziás 26:29).

• Amikor bevallód a bűneidet, akkor őszintének kell lenned. Gondold végig, hogy az egyes részek be nem ismerése, miként áshatja alá az erőfeszítéseid őszinteségét! Ha van ilyen, akkor a leltárodban felsorolt mely dolgok leplezésére érzel kísértést?

• Mit nyerhetsz azzal, hogy továbbra is leplezed ezt a részt a leltárodban? Mit veszíthesz?

Ismerd be a bűneidet, rögtön azután, hogy felismerted azokat!

„[M]ég ugyanebben az évben tudatták velük a tévedésüket, és ők bevallották hibáikat” (3 Nefi 1:25).

• Ezek a versek olyan emberek példáit tárják elénk, akik miután tudomást szereztek a hibáikról, nem halogatták bevallani azokat. Milyen előnyökkel jár az, ha az 5. lépést rögtön a 4. lépés megtétele után elvégezzük?

• Milyen káros hatásai lehetnek annak, ha késlekedünk megtenni az 5. lépést?

Enyhítsd a stresszt és találj békességet!

„Nem időznék a bűntetteidnél, hogy felszaggassam a lelkedet, ha ez nem a javadat szolgálná” (Alma 39:7).

• Néhányon azt mondhatják, hogy a 4. és 5. lépés megtételével túl sokat foglalkozunk a negatív dolgokkal az életükben, és ezek csak fokozzák majd a megpróbáltatásainkat. Ebben a versben arra tanítanak bennünket, hogy a hibáinkkal való szembesülés a javunkat szolgálhatja, nemcsak „ felszaggatja” (meggyötri) a lelkünket. Milyen módokon tudja a 4. és az 5. lépés enyhíteni a stresszes állapotodat, és hogyan hozhatnak több békességet?

Hagyd el a bűnt!

„Erről tudhatjátok, hogy valaki megbánta-e bűneit – íme, beismeri és elhagyja azokat” (T&Sz 58:43).

• Elhagyni valamit azt jelenti, hogy teljes egészében megválunk tőle vagy feladjuk azt. Miként tudod kimutatni az 5. lépés megtételével azon vágyadat, hogy elhagyd a régi szokásaidat?