3 Nefi 14

Bevezetés

Jézus Krisztus templomnál mondott prédikációja tovább folytatódik a 3 Nefi 14-ben. Tanította a népet a mások feletti ítélkezésről, és azt az utasítást adta nekik, hogy törekedjenek a Mennyei Atya áldásaira imádkozás által. A Szabadító figyelmeztette őket a hamis prófétákra is, és kihangsúlyozta, milyen fontos Isten akaratának megtétele.

3 Nefi 14:1–6

A Szabadító mások megítéléséről tanít

Olvasd el a Lásd, követlek, Uram című himnusz (Himnuszok, 140. sz.) második versszakának szövegét, vagy akár énekeld is el, ha szeretnéd:

Ki vagyok, hogy ítélkezzek?
Hibátlan én sem vagyok.
Csendes szívben bánat rejlik,
Mit talán nem láthatok.
Ki vagyok, hogy ítélkezzek?
Lásd, követlek, Uram!

Amint az a 3 Nefi 14-ben feljegyzésre került, a Szabadító folytatta a nefiták tanítását a templomnál. Olvasd el a 3 Nefi 14:1–2-t, és gondolkodj el azon, hogy a Szabadító eme útmutatása hogyan kapcsolódik a himnusz imént olvasott második versszakához. (Segíthet, ha érted, hogy az „amilyen mértékkel mértek, az mérettetik majd ismét nektek” kifejezés arra a mércére utal, amellyel az ember megmér, vagyis megítél másokat.)

Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:
1. Hogyan kapcsolódik a Szabadító 3 Nefi 14:1–2-ben adott tanácsa a Lásd, követlek, Uram című himnusz második versszakához?
2. Hogyan fogalmaznád meg saját szavaiddal azt a fontos igazságot, amelyet a Szabadító a 3 Nefi 14:2-ben tanított? (Ezt az igazságot vagy tantételt oda is írhatod a margóra a szentírásodban.)

Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából olyan betekintést nyújtott, amely segít nekünk megérteni a Szabadító e szavait a 3 Nefi 14:1-ből: „ne ítélkezzetek”. Miközben elolvasod, húzd alá, miféle ítélkezésről mondta, hogy el kell kerülnünk, és miért.

„…kétféle ítélkezés van: végső ítélkezés, amelyet megtiltanak nekünk, és közbenső ítélkezés, amelyre parancsot kapunk, azonban igazlelkű tantételek szerint kell ítélkeznünk. […]

Az utolsó ítélet… az a jövőbeli esemény, amely során mindannyian Krisztus ítélőszéke elé állunk, hogy cselekedeteink szerint megítéltessünk. […] Úgy hiszem, hogy a szentírásbeli parancs, mely szerint »ne ítélj«, egyértelműen erre a végső ítéletre utal. […]

Miért parancsolta a Szabadító, hogy ne hozzunk végleges ítéleteket? Úgy vélem, azért adatott ez a parancsolat, mert végleges ítéleteket engedünk meg magunknak, amikor kijelentjük, hogy valaki a pokolba (vagy a mennybe) fog jutni egy adott tettért vagy egy bizonyos időben. Amikor így teszünk – és nagy a kísértés, hogy így tegyünk –, akkor kárt okozunk önmagunknak és annak a személynek, akit megítélni feltételezünk. […]

Az igazlelkű ítélkezésnek – a megnevezéséből adódóan – a középúton kell maradnia. Tartózkodni fog attól, hogy kijelentse, hogy az adott személynek biztosítva van a felmagasztosulása, mint ahogy nem fogja elutasítani sem a személyt azzal, hogy visszavonhatatlanul a pokol tüzére van kárhoztatva. Tartózkodni fog attól, hogy kijelentse, hogy az adott személy eljátszotta minden lehetőségét a felmagasztosulásra, vagy akár minden lehetőségét arra, hogy hasznos szerepet töltsön be az Úr munkájában. Az evangélium a remény evangéliuma, és egyikünknek sem áll jogában megtagadni, hogy az engesztelés ereje képes előidézni az egyes bűnöktől való megtisztulást, a megbocsátást, valamint az adott élet megújhodását a megfelelő feltételek mellett” (“‘Judge Not’ and Judging,” Ensign, Aug. 1999, 7, 9).

Gondolkodj el azon, hogyan segít neked Oaks elder kijelentése megérteni a Szabadító azon parancsát, hogy „ne ítélkezzetek”.

Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban: A 3 Nefi 14:2-ben rejlő e tantétel, hogy aszerint leszünk megítélve, ahogyan mi megítélünk másokat, miként változtathatja meg azt, ahogyan mások hibáira vagy gyengeségeire tekintünk? Olvasd el a 3 Nefi 14:12-t. Hogyan kapcsolódhat ez a vers a fenti tantételhez?

Volt-e már, hogy valami kis dolog belement a szemedbe, például szempilla vagy porszem? A szentírásokban ez a szembe került apró dolog a szálka. A gerenda egy hosszú és masszív fadarab. A Szabadító arra használta ezeket a jelképeket, hogy segítsen megértenünk, milyen problémákat vet fel, amikor nem igazlelkűen ítélünk meg másokat, illetve amikor helytelen módon hibát keresünk bennük. Olvasd el a 3 Nefi 14:3–5-öt, és gondolkodj el azon, mit jelképez a szálka és a gerenda.

Rajzolj egy képet a szentírás-tanulmányozási naplódban arról, amit a Szabadító a 3 Nefi 14:4-ben jellemzett. Azután válaszolj a következő kérdésekre:
1. Szerinted mit jelképez a szálka?
2. Szerinted mit jelképez a gerenda?
3. Mit gondolsz, miért a gerendát és nem a szálkát használja azok hibájának jelképezésére, akik igaztalanul ítélkeznek?

Figyeld meg, hogy a Szabadító hasonlata olyan tárgyakra összpontosít, amelyek a szembe jutottak, és így hatással vannak az ember látására. Gondolkodj el a következő kérdéseken saját magaddal kapcsolatban: Milyen hatással lehetnek a hibáim arra, ahogy másokat látok? Hogyan tudom alkalmazni a tanácsot, amelyet Jézus Krisztus a 3 Nefi 14:5-ben adott?

Mit gondolsz, helyénvaló-e vagy szükséges-e bármikor is ítéletet mondani mások viselkedése felett? Joseph Smith próféta tisztázta, hogy noha nem szabad másokat igaztalanul megítélnünk, azt az utasítást kapjuk, hogy hozzunk igazlelkű ítéletet (lásd Joseph Smith fordítás, Máté 7:1 [a Kalauz a szentírásokhoz részben található a JSF, Máté 7:1–2 alatt]).

A következő magyarázat további betekintést nyújt mások megítélésének kérdésébe: „Néha az emberek úgy vélik, helytelen másokat bármely módon megítélni. Noha igaz az, hogy nem szabad másokat hamislelkűen kárhoztatni vagy elítélni, egész életetekben elképzeléseket, helyzeteket és embereket kell majd megítélnetek. Az Úr sok parancsolatot adott, melyeket nem tudtok ítélethozatal nélkül betartani” (Hűek a hithez: evangéliumi értelmező szótár [2004]. 134.).

Hogy segítsen megértened, miért fontos igazlelkű ítéletet hozni, olvasd el a 3 Nefi 14:6-ot, és határozz meg néhány olyan ítéletet, melynek meghozatalára Jézus Krisztus itt utasít bennünket. Olvasás előtt hasznos lehet, ha érted, hogy „az ebeknek adni azt, ami szent” és „gyöngyöket dobni a disznók elé” annyit tesz: megosztani valamit, ami szent, olyanokkal, akik nem fogják értékelni azt vagy megérteni a szentségét.

Hogyan segít neked a 3 Nefi 14:6 megérteni, hogy szükséges igazlelkű ítéleteket hozni? Dallin H. Oaks elder elmagyarázott néhány további helyzetet, amelyben igazlelkű ítéletet kell hoznunk:

„Mindannyian ítéletet alkotunk, amikor megválasztjuk a barátainkat, megválasztjuk, mire fordítsuk az időnket és a pénzünket, és természetesen akkor, amikor megválasztjuk örökkévaló társunkat. […]

Az igazlelkű ítéletet az Úr Lelke fogja elősegíteni, nem a harag, a bosszúvágy, a féltékenység vagy az önös érdek” (“‘Judge Not’ and Judging,” 9).

Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:
1. Miért fontos igazlelkűen ítélkezni olyan esetekben, mint például barátaink megválasztása, időnk és pénzünk felhasználásának eldöntése, illetve örökkévaló társunk kiválasztása? Milyen további esetekben lehet szükséges vagy helyénvaló ítéletet hozni másokról?
2. Hogyan ítélkezhetsz igazlelkűbben? Gondolkodj el azon, hogy van-e bárki, akihez kedvesebb lehetnél, vagy tartózkodhatnál az igaztalan megítélésétől.

3 Nefi 14:7–12

A Szabadító azt tanítja, hogy kérjünk áldásokat a Mennyei Atyától

Idézz fel olyan alkalmakat, amikor a Mennyei Atya megválaszolta az imáidat. Olvasd el a 3 Nefi 14:7–11-et, és keresd meg, mit tanított Jézus Krisztus a Mennyei Atya arra irányuló hajlandóságáról, hogy megválaszolja az imáinkat.

Az egyik tantétel, amelyet a 3 Nefi 14:7–11-ből tanulhatunk, az, hogy Mennyei Atyánk meg fog áldani minket, ha kérjük és Hozzá fordulunk imában. Hogyan változtathatja meg az imádkozási szokásaidat az a tudat, hogy Mennyei Atyád hőn vágyik arra, hogy megválaszolja az imáidat?

Tedd fel a következő kérdést egy olyan felnőttnek, akiben bízol: Érezted-e már Mennyei Atyád irántad érzett szeretetét amiatt, ahogy megválaszolta az imáidat? Mesélj róla! A szentírás-tanulmányozási naplódban foglald össze a válaszát és azt, amit te ebből tanultál.

3 Nefi 14:13–27

A Szabadító arról tanít, hogy fontos megtennünk a Mennyei Atya akaratát

Miközben a Szabadító folytatta a templomnál összegyűlt nefiták tanítását, számos hasonlatot használt, hogy segítsen megértenünk, milyen fontos engedelmeskednünk a tanításainak. Mindegyik hasonlat tartalmaz egy jó és egy rossz példát is.

A szentírás-tanulmányozási naplódban egy-egy egyszerű képpel illusztráld az alábbi három szentírásrészben található jó és rossz példákat. Írd le azt is, hogy szerinted mit szeretne a Szabadító, mit tanuljunk e jó és rossz példák összevetéséből. Készülj fel arra, hogy képeidet bemutatod az osztályodnak, és elmondod, mit tanultál ezekből a hasonlatokból.

Olvasd el a 3 Nefi 14:21–23-at, és gondold ki, mit felelnél annak az embernek, aki azt mondaná neked, hogy az Isten királyságában való szabaduláshoz nem kell mást tenni, mint kijelenteni, hogy hiszel Jézus Krisztusban.

Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

Tanulmányoztam a 3 Nefi 14-et, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét: (dátum).

További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani a tanítómmal: