Amikor Jézus Krisztus végére ért a nefiták közti szolgálata első napjának, kiszolgálta az úrvacsorát, és megparancsolta az embereknek, hogy mindig imádkozzanak az Atyához, és nyújtsanak baráti kezet minden ember felé. A Szabadító nagyszerű áldásokat ígért azoknak, akik betartják ezeket a parancsolatokat. Azután utasításokat adott a tizenkét nefita tanítványának az egyházban végzett szolgálatukat illetően. Mielőtt felment volna a mennybe, hatalmat adott nekik a Szentlélek ajándékának megadására.
Jézus Krisztus kiszolgálja az úrvacsorát a nefitáknak
Olvasd el a következő történetet Gerald N. Lund eldertől, aki a Hetvenek tagjaként szolgált, és képzeld el, milyen lehetett a történetben szereplő férfinak lenni:
„Nemrégiben érdekes cikk jelent meg… a hegymászásról, [amelyben] egy történet szerepelt, érdekes választ kínálva e kérdésre: »Mit tehetünk mi, haszontalan szolgák, hogy valaha is visszafizessük Krisztusnak, amit Ő értünk tett?«
A cikk egy Czenkusch nevű férfiről szólt, aki egy hegymászóiskolát vezet. […] Czenkusch a hegymászásban használt biztosítórendszerről beszélt a riporternek. Ezt a rendszert használják a hegymászók a leesés elleni védelemül. Az egyik hegymászó biztonságosan elhelyezkedve biztosítja a kötelet a másik mászó számára, általában saját teste köré fonva azt. A »biztosítalak« kifejezés azt jelenti: »Tartalak. Ha bármi történik, megakadályozom, hogy leess.« Fontos része ez a hegymászásnak. Most pedig figyeljétek meg, mi következett ezek után a cikkben: »Egymás biztosítása jelentette a legjobb és a legszörnyűbb pillanatokat Czenkusch számára a hegymászásban. Egyszer leesett egy magas szakadékról, kitépve három szeget és magával rántva a biztosítást nyújtó társát is. Végül a földtől mintegy 3 méterre, fejjel lefelé állt meg, amikor kezét-lábát széttáró társa kinyújtott karjaival megállította a zuhanást. ‘Don megmentette az életemet – mondja Czenkusch. – Hogyan lehet ezt megköszönni? Veszel neki karácsonyra egy használt mászókötelet? Ugyan. Inkább úgy, hogy emlékszel rá. Mindig emlékszel rá’« [Eric G. Anderson, “The Vertical Wilderness,” Private Practice, November 1979, 21; kiemelés hozzáadva]” (“The Grace and Mercy of Jesus Christ,” in Jesus Christ: Son of God, Savior, ed. Paul H. Peterson, Gary L. Hatch, and Laura D. Card [2002], 48).
Olvasd el a 3 Nefi 18:1–11-et, és keresd meg, mit kért a Szabadító a nefitáktól, mit tegyenek, hogy emlékezzenek Őrá. Megjelölheted az emlékezetére és emlékeztek szavakat a 7. és 11. versben. Szerinted miért fontos mindig emlékezni a Szabadító érted hozott engesztelő áldozatára? Mennyiben viselkedsz másként, amikor emlékszel a Szabadítóra?
A Szabadító azon parancsa, hogy emlékezzünk a testére és a vérére, különösen jelentőségteljes lehetett ezeknek az embereknek, hiszen épp azelőtt egy kis idővel tapintották meg a sebhelyeit. Bár a Mormon könyve népével ellentétben te nem láttad a sebhelyeket a Szabadító testén, mégis emlékezhetsz engesztelő áldozatára, amikor veszel az úrvacsorából.
Válaszold meg a következő kérdést a szentírás-tanulmányozási naplódban: Hogyan segített hálát érezned a Szabadítóért az, hogy emlékeztél az áldozatára az úrvacsora során?
Jézus Krisztusnak a 3 Nefi 18:7–11-ben feljegyzett szavai az alábbi tantételeket tanítják: Amikor veszünk az úrvacsorából, tanúbizonyságot teszünk az Atyának, hogy hajlandóak vagyunk megtenni mindazt, amit megparancsolt. Amikor veszünk az úrvacsorából, tanúbizonyságot teszünk az Atyának, hogy mindig emlékezünk Jézus Krisztusra. Fusd át a 3 Nefi 18:7–11-et, és jelölj meg olyan szavakat vagy kifejezéseket, amelyek ezeket a tantételeket tanítják. A 11. vers olvasása közben gondolkodj el azon, hogyan éreznéd magad, ha a Szabadító hozzád intézné e szavakat.
Válassz két kérdést az alábbiak közül, és válaszolj rájuk a szentírás-tanulmányozási naplódban:
A Szabadító életének és szolgálatának mely vonatkozásait idézheted fel az úrvacsora szertartása alatt?
Mit tehetsz, hogy az egész hét során mindig emlékezz a Szabadítóra?
Ha őszintén törekszel emlékezni a Szabadítóra az úrvacsora alatt, ez milyen hatással lehet rád az elkövetkező hét folyamán?
Határozz meg egy másik tantételt is a 3 Nefi 18:7, 11-ből azzal, hogy kiegészíted az alábbi kijelentést egy olyan kifejezéssel, amely elmagyarázza, mit ígért a Szabadító azoknak, akik vesznek az úrvacsorából és emlékeznek Őrá. Amikor veszünk az úrvacsorából és mindig emlékezünk a Szabadítóra, akkor .
Kép
bread and water
Vesd össze a 3 Nefi 18:12–14-et és a Hélamán 5:12-t. A szentírás-tanulmányozási naplódban fogalmazd meg, hogyan segíthet a rendszeres úrvacsoravétel azzá az alappá tenned Jézus Krisztust, amelyre az életedet építheted.
Hogy segítsen még jobban emlékezned a Szabadítóra, jegyezd fel a szentírás-tanulmányozási naplódban a következő hét minden napján, hogy mit tettél aznap azért, hogy emlékezz a Szabadítóra. Zárásképp leírhatod, hogy miről gondolkodtál az úrvacsora közben, vagy azt, hogy a Szabadítóra való emlékezés milyen hatással volt gondolataidra, szavaidra és cselekedeteidre.
Jézus arra tanította a nefitákat, hogy mindig imádkozzanak az Atyához, és gyakran gyűljenek össze
Miután Jézus Krisztus kiszolgálta az úrvacsorát a nefitáknak, fontos tantételeket tanított nekik az imával kapcsolatban. Az egyik tantétel, amelyet tanított, ez: Ha éberek vagyunk és mindig imádkozunk az Atyához, akkor ellen tudunk állni Sátán kísértéseinek.Ébernek lenni annyit tesz: lelkileg érzékenyek vagyunk, őrködünk, résen vagyunk.
Olvasd el a 3 Nefi 18:15–21-et, és jelölj meg olyan szavakat vagy kifejezéseket, amelyek a fenti tantételt tanítják. Szerinted miért elengedhetetlen a kísértések legyőzéséhez mind az éberség, mind pedig az ima?
Vedd figyelembe, hogy a 3 Nefi 18:15, 20–21 szentírás-memoriter. Be is jelölheted ezeket a verseket a szentírásodban.
Olvasd el és gondold át a következő kérdéseket, majd pedig válaszolj meg legalább kettőt közülük a szentírás-tanulmányozási naplódban:
Hogyan segített neked az ima abban, hogy ellenállj Sátán kísértéseinek?
Mit tehetsz személyes imáid jobbá tétele érdekében?
Milyen áldásokat tapasztaltál már amiatt, hogy együtt imádkozol a családoddal (lásd 3 Nefi 18:21)?
Mit tehetsz annak érdekében, hogy elősegítsd családodban a következetes és jelentőségteljes családi imákat?
Amikor imádkozunk Mennyei Atyánkhoz és közelebb kerülünk Szabadítónkhoz, Jézus Krisztushoz, gyakran szeretnénk másoknak is segíteni, hogy közelebb kerüljenek Hozzá. Gondolj valakire, akinek szeretnél segíteni közelebb kerülni a Szabadítóhoz. Olvasd el a 3 Nefi 18:22–24-et, és keresd meg a következő tantételt ezekben a versekben: Amikor szolgálunk másokat, segíthetünk nekik Krisztushoz jönni.
Amint az a 3 Nefi 18:24-ben feljegyzésre került, a Szabadító azt tanította, hogy mindannyiunknak fel kell tartanunk a világosságunkat, hogy világítson a világnak. Azt is mondta, hogy Ő az a világosság, amelyet fel kell tartanunk. Robert D. Hales elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy azzal tartjuk fel a Szabadító világosságát, hogy betartjuk a parancsolatait és követjük a példáját:
„Olyannak kell lennünk, mint a Szabadító, amikor így intett minket: »jer, kövess engem«. Nem lenne-e Jézus kedvére való, ha úgy ragyogna világosságunk, hogy a minket követők a Szabadítót követnék? Vannak olyanok a világosság keresői között, akik örömmel belépnének a keresztelés kapuján a szoros és keskeny ösvényre, mely az örök élethez vezet (lásd 2 Nefi 31). Lesztek-e az a világosság, amely biztos kikötőbe vezeti őket? […]
Elgondolkodtatok-e már valaha is azon, hogy talán ti vagytok az a világosság, melyet a Mennyei Atya valaki biztonságos hazavezetésére küldött, vagy egy messziről feltűnő jelzőfény, hogy megmutassa a visszavezető utat az örök élethez vezető szoros és keskeny ösvényre? Világosságotok jelzőfény, amelynek soha nem szabad kihunynia vagy tévútra vezetnie azokat, akik a hazafelé vezető utat keresik. […]
Jézus Krisztus a világosság, amely megadatott nékünk, hogy követése által tudhassuk, merre kell mennünk. [Imádkozom azért], hogy mindannyian a jót válasszuk, [hogy képesek legyünk] felemelni és megerősíteni a körülöttünk lévőket” (“That Ye May Be Children of Light” [Church Educational System fireside for young adults, Nov. 3, 1996], 6–7).
Amikor imádkozunk másokért, meghívjuk őket az egyházi gyűlésekre, és krisztusi példát mutatunk, az mások szolgálatának néhány módja. Idézd fel, milyen érzéseid voltak, amikor Jézus Krisztus példáját követve segítettél valaki másnak is közelebb kerülni a Szabadítóhoz. Mit fogsz megtenni ma vagy ezen a héten azért, hogy feltartsd a világosságodat, hogy azok, akik téged követnek, a Szabadítót is kövessék?
A Szabadító arra tanítja tanítványait, hogy nyújtsanak baráti kezet minden ember felé
Miután a Szabadító bevezette az úrvacsorát és az imáról tanította a nefitákat, az Általa választott tizenkét tanítványhoz fordult, és utasításokat adott nekik arról, hogyan vezessék és irányítsák az egyház ügyeit (lásd 3 Nefi 18:26–39). Figyeld meg, hogy a 3 Nefi 18:26-ban a Szabadító már nem a sokasághoz beszél, hanem a vezetőkhöz fordul, „akiket kiválasztott”. A 28–29. versben álló üzenete intésként adatott e papsági vezetőknek arra vonatkozóan, hogy ne engedjék, hogy olyanok vegyenek az úrvacsorából, akik érdemtelenek rá.
Az egyház tagjainak a saját érdemességükre kell összpontosítaniuk az úrvacsoravételt illetően, mások érdemessége meghatározásának felelősségét az Úr által elhívott személyekre, például a püspökre vagy a cövekelnökre kell hagyniuk. Olvasd el a 3 Nefi 18:32-t, és keresd meg, mit tanított a Szabadító a tanítványainak, hogyan bánjanak azokkal, akik eltévelyedtek a hittől. Gondolkodj el azon, te hogyan tudnál „továbbra is szolgál[ni]” egy barátodnak, családtagodnak, illetve egyházközséged vagy gyülekezeted egy tagjának, aki eltévelyedett a hittől.
Fordíts néhány percet a 3 Nefi 18:15, 20–21 memorizálására. Írd le egy lapra ezt a három verset, majd pedig hangosan olvasva gyakorold őket. Miután párszor felolvastad, kezdj el kiradírozni vagy kitörölni különböző részeket, és úgy ismételd el a verseket. Ezt egészen addig folytathatod, míg az összes szót kiradírozod vagy kitörlöd.
Miután megtanultad ezeket a verseket, gondolkodj el azon, mit tanított a Szabadító. Ahogy azt a 3 Nefi 18:15-ben feljegyezték, Jézus Krisztus megtanította a nefitáknak, hogyan álljanak ellen az ördög kísértéseinek. Figyelj fel az imából fakadó erőre! Ima által erőt kaphatunk a kísértéseknek való ellenálláshoz.
A 3 Nefi 18:20–21-ben feljegyzettek szerint Jézus Krisztus azt tanította, hogy amikor hittel imádkozunk, az Atya mindig válaszol az imáinkra, de a gyermekei számára készített terve szerint válaszol, az alapján, amiről Ő tudja, hogy az a legjobb nekünk. Ismételd el hangosan a 20. verset: „És bármit kértek az Atyától az én nevemben, ami helyes, és hiszitek, hogy kapni fogtok, akkor íme, az megadatik nektek.” Szerinted mit jelent ebben a versben az „ami helyes” kifejezés? (Fellapozhatod a Jakab 4:3-at.)
Gordon B. Hinckley elnök az alábbi bizonyságot osztotta meg: „Isten, a mi Örökkévaló Atyánk él. Ő a világegyetem Teremtője és Irányítója, és Ő a mi Atyánk. Mindenható és mindenek felett való. Imában azonban elérhetjük Őt. […] Hogy meghallja-e egy gyermek imáját? Természetesen! Hogy megválaszolja-e? Természetesen! Nem mindig úgy, ahogy azt mi szeretnénk, de megválaszolja. Meghallja és megválaszolja” (Teachings of Gordon B. Hinckley [1997], 468).
Dallin H. Oaks elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja, ezt tanította: „[A 3 Nefi 18:20-ban] a Szabadító arra emlékeztet minket, hogy a hit, bármily erős is legyen, nem járhat olyan eredménnyel, amely ellenkezne annak akaratával, akié ez a hatalom. Az Úr Jézus Krisztusba vetett hit gyakorlása mindig alá van rendelve a menny rendjének, az Úr jóságának és akaratának és bölcsességének és időzítésének. Ezért van az, hogy nem lehet igazi hitünk az Úrban anélkül, hogy ne lenne tökéletes bizodalmunk az Úr akaratában és az Úr időzítésében is” (“Faith in the Lord Jesus Christ,” Ensign, May 1994, 100).
Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:
Tanulmányoztam a 3 Nefi 18-at, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét: (dátum).
További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani a tanítómmal: