BEVEZETÉSÉnós KÖNYVÉHEZ
Miért tanulmányozzuk ezt a könyvet?
Énós könyve Jézus Krisztus engesztelésének azon erejét szemlélteti, mely képes az embereket megtisztítani és teljessé tenni. Énós erős imában tusakodott Isten előtt, hogy bűnei megbocsáttassanak. Ezután a nefiták és lámániták lelki jólétéért imádkozott, élete hátralévő részét pedig az ő szabadulásukon munkálkodva töltötte. Énós tanulmányozása közben fontos leckéket fedezhetsz fel az imával, a bűnbánattal és a kinyilatkoztatással kapcsolatban. Azt is megtanulhatod belőle, hogy amikor valaki elnyeri az engesztelés áldásait, vágyni fog arra, hogy megossza azokat másokkal.
Ki írta ezt a könyvet?
Énós a szerzője, aki Jákób fia, Lehi és Sária unokája volt. Énós feljegyezte, hogy atyja „az Úr nevelő tanítása és intelmei szerint” tanította őt (Énós 1:1). Élete végéhez közeledve Énós azt írta, hogy élete minden napján „[kijelentette] az igét, az igazság szerint, mely Krisztusban van” (Énós 1:26). A halála előtt Énós továbbadta Nefi kis lemezeit fiának, Járomnak. Azzal fejezte be a feljegyzését, hogy örvendezik a napnak, amikor a Megváltója elé állhat. Kijelentette, hogy „akkor örömmel látom majd az arcát, és ő ezt fogja mondani nekem: Jöjj hozzám, te áldott; el van készítve számodra egy hely Atyámnak palotáiban” (Énós 1:27).
Hol és mikor íródott?
Énós azzal zárta a feljegyzését, hogy kijelentette, 179 év telt el azóta, hogy Lehi elhagyta Jeruzsálemet (lásd Énós 1:25). Ezzel az írása mintegy Kr. e. 544 (amikor Jákób lezárta a feljegyzését) és Kr. e. 420 közé kerül. Énós akkor írta ezt a feljegyzést, amikor Nefi földjén lakott.