Mormon 3–6

Bevezetés

Miután visszavívták földjeiket a lámánitáktól, a nefiták ismét csatára készültek. Mormon könyörgött a nefitáknak, hogy bánják meg a bűneiket, ők azonban inkább a saját erejükkel kérkedtek és bosszút esküdtek elesett testvéreikért. Mivel az Úr megtiltotta népének a bosszúállást, Mormon megtagadta, hogy a seregüket vezesse, amely így vereséget szenvedett. Mivel a nefiták kitartottak gonoszságukban, Isten kiárasztotta rájuk ítéletét, és a lámániták elkezdték őket eltörölni a föld színéről. Végül Mormon visszatért, hogy a nefitákat csatába vezesse, mivel azonban nem bánták meg a bűneiket, a lámániták elpusztították őket. Mormon gyászolta, hogy elestek, és hogy nem hajlandóak visszatérni Jézus Krisztushoz. Megjövendölte, hogy a nép feljegyzése az utolsó napokban fog előkerülni, és arra buzdította azokat, akik majd olvassák, hogy tartsanak bűnbánatot, és készüljenek fel saját ítéletükre Isten előtt.

Mormon 3–4

Mivel a nefiták gonoszsága nő, Mormon megtagadja, hogy vezesse a seregeiket, a lámániták pedig elkezdik lesöpörni a nefitákat a föld színéről

Érezted már valaha, hogy az Úr azt akarta, hogy változtass valamin az életedben? Szerinted bátorított arra, vagy segített megváltoztatnod valamit az életedben anélkül, hogy észrevetted volna?

Mormon idejében a nefiták gyakran nem vették észre vagy nem értékelték, ahogyan az Úr befolyásolta a lámániták elleni csatáikat. Miután a nefiták egyezséget kötöttek a lámánitákkal és a Gadianton rablókkal, az Úr lehetővé tette, hogy 10 évig éljenek összetűzések nélkül. Ezen évek alatt felkészültek fizikailag a jövőben várható támadásokra (lásd Mormon 2:28; 3:1).

Olvasd el a Mormon 3:2–3-at, és keresd ki, milyen fontosabb módon szerette volna az Úr, hogy a nefiták felkészüljenek a lámániták támadásaira. Hogyan reagáltak a nefiták? A Mormon 3:3 alapján miért kímélte meg az Úr a nefitákat az addigi csatáikban, gonoszságuk ellenére?

Amint az a Mormon 3:4–8-ban feljegyzésre került, az Úr még további két csatában védte meg a nefitákat. Az egyik tanbéli igazság, melyet abból tanulhatunk, ahogyan az Úr foglalkozott a gonosz nefita nemzettel, az, hogy irgalmában az Úr elég lehetőséget ad nekünk a bűneink megbánására. Ezek a lehetőségek Isten türelméről és kedvességéről tanúskodnak, valamint azon vágyának bizonyítékai, hogy minden gyermeke úgy éljen, hogy érdemes legyen az engesztelés összes áldására.

Válaszold meg a következő kérdéseket a szentírás-tanulmányozási naplódban (a személyes naplódban is megválaszolhatod őket, ha a válaszok szentek vagy bizalmasak):
1. Hogyan buzdított téged az Úr arra, hogy bűnbánatot tarts, és miként adott erre lehetőségeket? Mit tanít ez neked az Úr jelleméről?
2. Mit tehetsz azért, hogy ne hagyd figyelmen kívül vagy ne keményítsd meg a szívedet e buzdítással szemben, ahogyan a nefiták tették a Mormon 3:3-ban?

Az Úrtól érkező lehetőségek és változásra szólító hívások lehet, hogy gyakrabban jönnek az életedbe, mint felismernéd. Például érkezhetnek akkor, amikor veszel az úrvacsorából, vagy amikor érzed a Szentlélek sugalmazását, hogy jobbá tedd magad vagy szolgálj másokat. Ha figyelsz ezekre a lehetőségekre, és úgy reagálsz rájuk, hogy azonnal változást eszközölsz, akkor meghívod az Úr megváltó hatalmát az életedbe. Hogy megértsd a nefiták ellenállását az Úr azon próbálkozásaival szemben, hogy elérje őket, olvasd el a Mormon 3:9–10-et, és keresd ki, hogyan reagáltak a lámánitákkal szembeni többszöri győzelmükre.

Hogyan reagáltak a nefiták a lámániták felett aratott győzelmeikre? Olvasd el a Mormon 3:11–13-at, és keresd ki, hogyan reagált Mormon a sereg azon esküjére, hogy bosszút állnak.

Mormon több mint 30 éven át vezette a nefita seregeket, nyilvánvaló gonoszságuk ellenére. Mit tanít a bosszúvágy súlyosságáról az a tény, hogy Mormon megtagadta akkor a sereg további vezetését?

Olvasd el a Mormon 3:14–16-ot, és jelöld be azokat a kifejezéseket, amelyek megmutatják, mit tanított az Úr Mormonnak a bosszúállásról. Az egyik igazság, melyet ezekből a versekből tanulhatunk, az, hogy az Úr megtiltja nekünk a bosszúállást.

Válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:
1. Akartál valaha is bosszút állni vagy visszaadni valakinek valamit, amit ellened tett? Szerinted ez miért veszélyes vagy szegényes reakció? Szerinted kinek okozna nagyobb kárt a bosszúállásod?
2. Miért kell az Úr kezében hagynunk az ítélkezést és a bosszúállást ahelyett, hogy a saját kezünkbe vennénk?

Habár tudjuk, hogy félre kell tennünk a bosszúállás érzését, és vágyunk is arra, hogy ezt tegyük, gyakran kihívást jelenthet legyőznünk az ilyen jellegű érzéseket. Miközben James E. Faust elnök, az Első Elnökség tagjának következő tanácsát olvasod, húzd alá azokat a kifejezéseket, amelyek segítenek tudnod, hogy miként győzheted le a bosszúállás érzését, amikor szembekerülsz vele:

„Fel kell ismernünk, és be kell vallanunk a haraggal teli érzéseket. Alázatra van szükség, hogy ezt megtegyük, de ha letérdelünk, és megkérjük Mennyei Atyánkat, hogy hadd érezzük a megbocsátás érzését, Ő segíteni fog nekünk. Az Úr elvárja tőlünk, hogy a saját érdekünkben »minden embernek megbocsáss[unk]« [T&Sz 64:10], mert »a gyűlölet gátolja a lelki növekedésünket« [Orson F. Whitney, Gospel Themes (1914), 144]. Az Úr csak akkor nyújt vigaszt szívünknek, ha megválunk a gyűlölettől és a keserűségtől…

Amikor tragédia történik, nem szabad, hogy személyes bosszúra törekedjünk, hanem szabad folyást kell engednünk az igazságnak, és tovább kell lépnünk. Nem könnyű továbblépni, és megtisztítani a szívünket a neheztelés fekélyétől. A Szabadító mindannyiunk számára becses békét kínál az Ő engesztelése által, ebben viszont csak akkor lehet részünk, ha hajlandóak vagyunk elvetni a harag, a gyűlölködés és a bosszú negatív érzéseit. Mindannyiunk számára, akik megbocsátunk »azoknak, a kik ellenünk vétkeztek« [Joseph Smith fordítás, Máté 6:13] – még azoknak is, akik súlyos bűntetteket követtek el –, az engesztelés békét és vigaszt nyújt” (A megbocsátás gyógyító ereje. Liahóna, 2007. máj. 69.).

Gondold át, hogyan alkalmazhatnád ezt a tanácsot, hogy el tudd engedni mindazt a neheztelést, haragot vagy rosszindulatot, melyet esetleg másokkal szemben érzel.

Miután megtagadta a nefita seregek vezetését, Mormon azokhoz kezdett el írni, akik majd az utolsó napokban olvassák a szavait. Azt akarta, hogy mindannyian megbánjuk a bűneinket, és felkészüljünk arra, hogy „Krisztus ítélőszéke előtt [álljunk]” (lásd Mormon 3:18–22).

Olvasd el a Mormon 4:1–2-t, és figyeld meg, mi történt a nefita sereggel, amikor bosszút akartak állni a lámánitákon. Olvasd el a Mormon 4:4-et, és keresd ki, miért nem győztek a nefita seregek. Olvasd el a Mormon 4:5-öt, és keress igazságokat arra vonatkozóan, hogy milyen következményei vannak, ha valaki megmarad a gonoszságban. Mit találtál?

Az egyik igazság, melyet láthattál, az, hogy Isten ítéletei utolérik a gonoszokat. Gyakran „gonoszok által büntettetnek meg a gonoszok” (Mormon 4:5). A gonoszok elutasítják Isten segítségét, és megtagadják, hogy az Ő isteni védelmét keressék. Olvasd el a Mormon 4:11–14, 18-at, és figyeld meg, miként áradtak ki Isten ítéletei a nefitákra.

Válaszold meg a következő kérdéseket a szentírás-tanulmányozási naplódban:
1. Véleményed szerint mi a legszomorúbb a nefiták helyzetében a Mormon 3–4-ben?
2. A ma eddig tanult tanok vagy igazságok miként kapcsolódhatnak egymáshoz? (Gondolj a bűnbánat, a bosszúállás és Isten ítéletei közötti kapcsolatra.)

Gondold át, az Úr vajon mit szeretne, mit tegyél, hogy alkalmazd ezeket az igazságokat.

Mormon 5–6

Mormon úgy dönt, hogy ismét vezeti a nefita sereget, ám a lámániták győzedelmeskednek; Mormon gyászolja népe pusztulását

Vajon van különbség a között a bánat között, mely egy igazlelkű életet élt ember halálát kíséri, és a között a bánat között, amely egy gonosz életet élt ember halálát kíséri? Szerinted mi a különbség?

Több mint 13 évvel azután, hogy megtagadta a nefita seregek vezetését, Mormon ismét átvette a parancsnokságot. Mindazonáltal remény nélkül vezette őket, mert a nép nem tartott bűnbánatot, és nem hívta segítségül az Urat. Miután visszaverték a lámániták néhány támadását, a nefiták elmenekültek. Azok, akik nem menekültek elég gyorsan, el lettek pusztítva. Mormon levelet írt a lámániták királyának, arra kérve, hogy adjon időt a nefitáknak egy végső csatára összegyűlni (lásd Mormon 5:1–7; 6:1–6).

Olvasd el a Mormon 6:7–11-et, és próbáld meg megérteni Mormon bánatát, melyet akkor érzett, amikor tanúja volt népe pusztulásának. Szerinted miért lehet félelmetes a halál azoknak, akik gonoszul élnek?

Olvasd el a Mormon 6:16–22-t, majd válaszolj a következő kérdésekre a szentírás-tanulmányozási naplódban:
1. Miért buzdítanak minket a próféták, a vezetők és a szülők oly szorgalmasan arra, hogy tartsunk bűnbánatot?
2. Hogyan segít neked az Úr kitárt karjának reménye a bűnbánatodban? (Lásd Mormon 6:17.)

Gondolkodj el, vajon van-e bármi jelenleg az életedben, amit az Úr szeretne, hogy megbánj. Írhatsz erről a személyes naplódba, és kitűzhetsz célokat a megvalósítására.

Írd le a következőket a mai feladatok alá a szentírás-tanulmányozási naplódban:

Tanulmányoztam a Mormon 3–6-ot, és a mai napon elvégeztem ezt a leckét: (dátum)

További kérdések, gondolatok és meglátások, amelyeket szeretnék megosztani a tanítómmal: