15. fejezet
Az Úr szövetséges népe
A szövetségek természete
-
Mi a szövetség? Miért hívják az utolsó napi szenteket szövetséges népnek?
Az Úr kezdettől fogva szövetségeket kötött gyermekeivel a földön. Amikor népe szövetségre lép Vele (ígéreteket tesz Neki), akkor tudják, hogy Ő mit vár el tőlük, és milyen áldásokra számíthatnak Tőle. Ezáltal sokkal jobban képesek elvégezni az Ő munkáját itt a földön. Azt a népet, mely szövetséget köt az Úrral, az Úr szövetséges népének nevezzük. Az egyház tagjai az Úr szövetséges népéhez tartoznak.
Az evangéliumban a szövetség egy szent egyezséget jelent, illetve kölcsönös ígéretet Isten és egy személy vagy egy nép között. Egy szövetség megkötésekor Isten áldásokat ígér egy adott parancsolatnak való engedelmességért cserébe. Ő szabja meg a szövetség feltételeit, majd ezeket a feltételeket kinyilatkoztatja prófétáinak. Ha úgy döntünk, hogy engedelmeskedünk a szövetség feltételeinek, akkor részesülhetünk a megígért áldásokban. Ha úgy döntünk, hogy nem engedelmeskedünk, akkor Isten visszatartja az áldásokat, és bizonyos esetekben még büntetést is kiszab ránk.
Amikor csatlakozunk az egyházhoz, több szövetséget is megkötünk Istennel (lásd e könyv 20. fejezetét). A kereszteléskor szövetséget kötünk a Szabadítóval, hogy magunkra vesszük az Ő nevét. Ő pedig megígéri, hogy „mindazok, akik bűnbánatot tartanak és megkeresztelkednek az én nevemben, amely Jézus Krisztus, és mindvégig kitartanak, azok megszabadulnak” (T&Sz 18:22). Szövetséget kötünk az Úrral akkor is, amikor veszünk az úrvacsorából (lásd e könyv 23. fejezetét). Megígérjük, hogy magunkra vesszük az Ő nevét, hogy emlékezni fogunk rá, és engedelmeskedünk a parancsolatainak. Cserébe az Úr megígéri, hogy velünk lesz a Szent Lélek. (Lásd T&Sz 20:77–79.) Amikor részt veszünk a templomi szertartásokon, további szent szövetségeket kötünk, és azt az ígéretet kapjuk, hogy ha hithűen engedelmeskedünk, akkor felmagasztosulhatunk (lásd T&Sz 132; lásd még e könyv 47. fejezetét).
Isten bizonyos emberekkel vagy csoportokkal különleges szövetségeket kötött. Ilyen különleges szövetséget kötött Ádámmal, Énókkal, Noéval, Izráel gyermekeivel és Lehivel (lásd Mózes 6:31–36, 52; 1 Mózes 9:9–17; 2 Mózes 19:5–6; 2 Nefi 1). Szintén különleges szövetséget kötött Ábrahámmal és utódaival, amely még napjainkban is áldást hoz az egyháztagok életére.
-
Gondolkozz el azokon a szövetségeken, amelyeket Istennel kötöttél, és azokon az áldásokon, melyeket Ő a szövetségek betartásáért cserébe megígért neked!
Isten Ábrahámmal és utódaival kötött szövetsége
-
Mi az ábrahámi szövetség?
Ábrahám, egy ószövetségi próféta, igazlelkű ember volt (lásd a fejezetben található képet). Megtagadta, hogy atyja bálványainak hódoljon, és betartotta az Úr összes parancsolatát. Ábrahám igazlelkűsége miatt az Úr szövetséget kötött vele és utódaival.
Az Úr megígérte Ábrahámnak, hogy számtalan utóda lesz, és mindnyájuknak jogában áll majd megkapni az evangéliumot, a papság áldásait, valamint a felmagasztosulás összes szertartását. Ábrahám ezen leszármazottai viszik majd el az evangéliumot a papság hatalma által minden nemzethez, és rajtuk keresztül a föld minden családja áldott lesz (lásd Ábrahám 2:11). Isten továbbá megígérte azt is, hogy amennyiben igazlelkűek lesznek, akkor szövetséget köt Ábrahám gyermekeinek minden nemzedékével (lásd 1 Mózes 17:4–8).
-
Hogyan vonatkoznak ránk az ábrahámi szövetségben található parancsolatok és ígéretek? (Gondolkozz el azon, hogyan vonatkozik ez a kérdés a különböző élethelyzetekre: otthonunkra, munkahelyünkre, a közösségre, ahol élünk, vagy misszionáriusi szerepünkre.)
Az egyház tagjai Isten szövetséges népének számítanak
-
Milyen áldásokban részesül és milyen felelősségei vannak Isten szövetséges népének napjainkban?
Nem csak Ábrahám vérszerinti leszármazottai az egyetlen nép, akit Isten szövetséges népének hív. Isten így szólt Ábrahámhoz: „…mert mindazok, akik befogadják ezt az evangéliumot, a te nevedről neveztetnek, és a te magodhoz [leszármazottaidhoz] számláltatnak, és felkelnek, és atyjukként áldanak téged” (Ábrahám 2:10). Ennek értelmében az emberek két csoportjára vonatkozik az Ábrahámmal kötött szövetség: (1) Ábrahám igazlelkű, vér szerinti utódaira és (2) azokra, akik örökbefogadás révén váltak leszármazottaivá, azáltal, hogy elfogadták Jézus Krisztus evangéliumát, és a szerint élnek (lásd 2 Nefi 30:2).
Amikor megkeresztelkedünk az egyházba, belépünk abba a szövetségbe, melyet az Úr Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött (lásd Galátziabeliek 3:26–29). Ha engedelmesek vagyunk, megörököljük e szövetség áldásait, így jogunkban áll segítséget és útmutatást kapni a Szentlélektől, az érdemes férfiak viselhetik a papságot, a családok részesülhetnek a papság áldásaiban, és örök életet nyerhetünk a celesztiális királyságban. Nincs ezeknél nagyobb áldás.
Az Úr szövetséges népeként elnyert áldások hatalmas felelősségekkel járnak együtt. Az Úr megígérte Ábrahámnak, hogy utódain keresztül az evangélium eljut a föld minden tájára. Ezen felelősségünknek az egyház teljes idejű misszionáriusi programja és az egyháztagok által végzett misszionáriusi munka révén teszünk eleget. Annak lehetőségével, hogy az egész világnak prédikáljuk az evangéliumot, kizárólag az Úr egyháza és az Ő szövetséges népe rendelkezik.
Az Úr szövetséges népeként be kell tartanunk a parancsolatokat. Az Úr így szólt hozzánk: „Én, az Úr, meg vagyok kötve, amikor megteszitek, amit mondok; de amikor nem teszitek meg, amit mondok, akkor nincs ígéret számotokra” (T&Sz 82:10). Ha azt követően utasítjuk el a szövetséget, hogy már elfogadtuk az evangéliumot, a szövetség érvénytelenné válik, és kárhozottak leszünk Isten szemében (lásd T&Sz 132:4). Az Úr ezt mondta: „…tartózkodjatok a bűntől, nehogy súlyos ítéletek szálljanak a fejetekre. Mert akinek sok adatott, attól sok követeltetik; és aki nagyobb világosság ellen követ el bűnt, az nagyobb kárhoztatásban részesül” (T&Sz 82:2–3).
Az új és örökkévaló szövetség
-
Mit ígérünk meg, amikor elfogadjuk az evangéliumot? Milyen áldásokat kapunk Mennyei Atyánktól, amikor betartjuk ezeket az ígéreteket?
Az evangélium teljességét az új és örökkévaló szövetségnek hívjuk. Ebbe beletartoznak azok a szövetségek, melyeket a kereszteléskor, az úrvacsora során, a templomban és egyéb alkalmakkor kötöttünk. Az Úr azért nevezi örökkévaló szövetségnek, mert egy örökkévaló Isten rendelte el, és soha nem fog megváltozni. Ugyanezt a szövetséget kötötte Ádámmal, Énókkal, Noéval, Ábrahámmal és a többi prófétával, ezért ebben az értelemben a szövetség nem új. Az Úr azonban újnak nevezi, mert minden egyes alkalommal, amikor visszaállítják az evangéliumot azt követően, hogy elvétetett a földről, újnak számít azoknak, akik megkapják (lásd Jeremiás 31:31–34; Ezékiel 37:26).
Amikor elfogadjuk az új és örökkévaló szövetséget, beleegyezünk abba, hogy megbánjuk bűneinket, megkeresztelkedünk, elnyerjük a Szentlelket, valamint a felruházásunkat és a templomi házasság szövetségét, és életünk végéig követjük Krisztust és engedelmeskedünk Neki. Ha betartjuk szövetségeinket, Mennyei Atyánk megígéri nekünk, hogy felmagasztosulást nyerhetünk a celesztiális királyságban (lásd T&Sz 132:20–24; lásd még e könyv 47. fejezetét).
Ezen ígéret nagyszerűségét a halandó embernek nagyon nehéz felfognia. A Tőle kapott parancsolatok a javunkat szolgálják, és amennyiben hithűek vagyunk, örökre osztozhatunk a menny és a föld áldásaiban és szépségeiben. Isten színe előtt élhetünk, és részesülhetünk az Ő szeretetében, könyörületében, hatalmában, nagyszerűségében, tudásában, bölcsességében, dicsőségében és uralmában.
-
Az, hogy az Úr szövetséges népe vagyunk, miként befolyásolja öltözködésünket, cselekedeteinket, valamint hajlandóságunkat, hogy betartsuk Isten parancsolatait?
További szentírások és más források
-
1 Péter 2:9–10 (a választott nép)
-
T&Sz 54:4–6 (a betartott és a megszegett szövetségek hatásai)
-
T&Sz 132:7 (megfelelő felhatalmazással kötött szövetségek)
-
T&Sz 133:57–60 (a szövetségek céljai)
-
T&Sz 35:24 (a szövetségek betartásáért kapott ígéretek)
-
Zsidók 8:6 (Jézus Krisztus egy jobb szövetség közbenjárója)
-
Kalauz a szentírásokhoz. Szövetség. 197.