Könyvek és leckék
16. fejezet: Jézus Krisztus egyháza a régi időkben

16. fejezet

Jézus Krisztus egyháza a régi időkben

Christ with the twelve men chosen by Him to be His Apostles. Christ has His hands upon the head of one of the men (who kneels before Him) as He ordains the man to be an Apostle. The other eleven Apostles are standing to the left and right of Christ.

Jézus Krisztus egyházának néhány megkülönböztető ismérve

„Hiszünk ugyanabban a szervezetben, ami az Ősi Egyházban is létezett, név szerint: apostolok, próféták, pásztorok, tanítók, evangélisták és így tovább” (Hittételek 1:6).

Amikor Jézus Krisztus a földön élt, megalapította egyházát. Ezt Jézus Krisztus egyházának nevezték (lásd 3 Nefi 27:8), az egyháztagokat pedig szenteknek hívták (lásd Efézusbeliek 2:19–20).

Kinyilatkoztatás

Amikor Jézus megalapította egyházát, személyesen tanította és irányította annak vezetőit, míg Ő maga Mennyei Atyánktól kapta az utasításokat. (Lásd Zsidók 1:1–2.) Így Jézus Krisztus egyházát Isten irányította, nem pedig az emberek. Jézus megmondta követőinek, hogy a kinyilatkoztatás az a „szikla”, amelyen felépíti egyházát (lásd Máté 16:16–18).

Feltámadása után, még mielőtt Jézus felment volna a mennybe, így szólt apostolaihoz: „…én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Máté 28:20). Szavához híven továbbra is vezette őket a mennyből. Elküldte a Szentlelket, hogy vigasztalójuk és kinyilatkoztatójuk legyen (lásd Lukács 12:12; János 14:26). Saulhoz egy látomásban szólt (lásd Cselekedetek 9:3–6). Péternek kinyilatkoztatta, hogy az evangéliumot nemcsak a zsidóknak, hanem az egész világ számára tanítani kell (lásd Cselekedetek 10). Jánosnak kinyilatkoztatott sok dicsőséges igazságot, melyeket a Jelenések könyve tartalmaz. Az Újszövetség még számos esetről említést tesz, melyek során Jézus kinyilatkoztatta akaratát, hogy ezáltal vezesse egyházát, és felvilágosítást adjon tanítványainak.

Az Istentől jövő felhatalmazás

A papság nélkül nem lehet elvégezni az evangélium szertartásait, és tantételeit sem lehet tanítani. Jézus Krisztus az Atyától kapta ezt a felhatalmazást (lásd Zsidók 5:4–6). Mikor elrendelte apostolait, nekik is megadta a papság hatalmát és felhatalmazását (lásd Lukács 9:1–2; Márk 3:14). Emlékeztetőül ezeket mondta nekik: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket” (János 15:16).

Hogy rend lehessen az egyházban, Jézus a tizenkét apostolnak adta a legnagyobb felelősséget és felhatalmazást. Pétert nevezte ki az apostolok fejének, és neki adta annak kulcsait, hogy megpecsételje az áldásokat a földön és a mennyben egyaránt (lásd Máté 16:19). Jézus elrendelt más tisztségviselőket is, hogy meghatározott feladatokat lássanak el. Miután felment a mennybe, az a minta, ahogy Ő kijelölte és elrendelte szolgáit, továbbra is megmaradt. Azok, akik már rendelkeztek a felhatalmazással, másokat is elrendeltek a papságba. Jézus a Szentlelken keresztül tudatta, hogy elfogadta ezeket az elrendeléseket (lásd Cselekedetek 1:24).

Az egyház szervezete

Jézus Krisztus egyháza gondosan meg lett szervezve. Egy épülethez volt hasonlatos, amely „fölépíttet[ett] az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus” (Efézusbeliek 2:20).

Jézus további papsági vezetőket is kijelölt, hogy segítsék az apostolokat szolgálatuk munkájában. Hetveneseknek nevezett tisztségviselőket küldött el, hogy párosával menjenek, és prédikálják az evangéliumot (lásd Lukács 10:1). Az egyházban még számos tisztségviselő volt, többek között evangélisták (pátriárkák), pásztorok (elnöklő vezetők), főpapok, elderek, püspökök, papok, tanítók és diakónusok (lásd e könyv 14. fejezetét). Mindnyájukra szükség volt a misszionáriusi munka folytatásához, a szertartások elvégzéséhez, valamint hogy tanítsák és ösztönözzék az egyháztagokat. Hozzásegítették az egyháztagokat, hogy eljussanak „az Isten fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére” (Efézusbeliek 4:13).

A Biblia nem mond el mindent a papságról vagy az egyház szervezetéről és vezetéséről, de elegendő része maradt változatlanul ahhoz, hogy megmutassa az egyház szervezetének szépségét és tökéletességét. Az apostolok azt a parancsolatot kapták, hogy menjenek ki a világba, és prédikáljanak (lásd Máté 28:19–20). Nem időzhettek sokáig egy városban sem, így az új megtérteket sem felügyelhették. Ezért helyi papsági vezetőket hívtak és rendeltek el, akik felett az apostolok elnököltek. Az apostolok és a többi egyházi vezető meglátogatták ezeket a gyülekezeteket, és leveleket írtak nekik. Ennek köszönhetően tartalmaz az Újszövetség leveleket is, melyeket Pál, Péter, Jakab, János és Júdás apostol írt, hogy tanácsot és utasítást adjanak a helyi papsági vezetőknek.

Az Újszövetség azt mutatja, hogy folyamatosan igyekeztek fenntartani az egyház szervezetét. Például Júdás halálával csak tizenegy apostol maradt, de nem sokkal azután, hogy Jézus felment a mennybe, az apostolok összegyűltek, hogy Júdás helyére valaki mást válasszanak. A Szentlélektől kapott kinyilatkoztatás által Mátyás mellett döntöttek. (Lásd János 1:23–26.) Jézus felállított egy mintát, hogy a tizenkét apostol miként kormányozza az egyházat. Világosan látszott, hogy a szervezetet úgy kellett fenntartani, ahogyan Ő azt megalapította.

Első tantételek és szertartások

Az apostolok két alapvető tantételt tanítottak: az Úr Jézus Krisztusba vetett hitet és a bűnbánatot. Miután az új megtértek hittek Jézus Krisztusban, és Őt Isten Fiaként és Megváltójukként tisztelték, valamint megbánták a bűneiket, két szertartásban részesültek: az alámerítéssel történő keresztelésben és a kézrátételben a Szentlélek ajándékáért (lásd Cselekedetek 19:1–6). Ezek voltak az evangélium első tantételei és szertartásai. Jézus azt tanította: „Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába” (János 3:5).

A halottakért végzett szertartások

Jézus mindenki számára lehetővé tette, hogy hallja az evangéliumot – vagy még itt a földön, vagy pedig a halál után. A halála és feltámadása közötti időszakban Jézus elment azok lelkéhez, akik már meghaltak, és megszervezte köztük a misszionáriusi munkát. Igazlelkű hírnököket nevezett ki, és hatalmat adott nekik, hogy tanítsák az evangéliumot azon emberek lelkének, akik már elhagyták a földet. Így lehetőséget kaptak, hogy elfogadhassák az evangéliumot. (Lásd 1 Péter 3:18–20; 4:6; T&Sz 138.) Ezt követően egyházának élő tagjai szertartásokat végeztek a halottakért (lásd 1 Korinthusbeliek 15:29). A keresztelés és a konfirmálás szertartását a földön kell elvégezni.

Lelki ajándékok

Az egyház minden hithű tagjának jogában állt elnyerni a Lélek ajándékait, melyeket egyéni szükségleteik, képességeik és feladataik szerint kaptak meg. Ilyen ajándékok voltak többek között a hit, beleértve a gyógyítás, illetve a gyógyulás hatalmát, valamint a prófétálás és a látomások. (A Lélek ajándékairól részletesen a 22. fejezetben lesz szó.) Jézus Krisztus igaz egyházában mindig jelen voltak a lelki ajándékok (lásd 1 Korinthusbeliek 12:4–11; Moróni 10:8–18; T&Sz 46:8–29). Jézus azt mondta tanítványainak, hogy ezek a jelek vagy lelki ajándékok mindig követik majd azokat, akik hisznek (lásd Márk 16:17–18). Tanítványai közül is sokan tettek csodákat, és prófétáltak vagy látomásokat láttak a Szentlélek hatalma által.

  • Miért fontos, hogy Jézus Krisztus egyháza rendelkezzen ezzel a hat ismérvvel?

Jézus Krisztus egyháza az amerikai kontinensen

Miután Jézus feltámadt, meglátogatta az amerikai földrészen élő népet, és megszervezte köztük egyházát. Három napig tanította őket, és attól kezdve egy ideig gyakran visszatért hozzájuk (lásd 3 Nefi 11–28). Ezt követően eltávozott tőlük, és felment a mennybe. Az emberek ezután több mint kétszáz éven át igazlelkűségben éltek ott. A szentírás Isten teremtményei közül az egyik legboldogabb népként utal rájuk (lásd 4 Nefi 1:16).

Elfordulás az igaz egyháztól

  • Mit jelent a hitehagyás kifejezés?

A történelem során a gonosz emberek mindig megpróbálták elpusztítani Isten munkáját. Akkor is ez történt, amikor az apostolok még életben voltak, és felügyelték a fiatal, növekvő egyházat. Az egyházon belül néhányan saját pogány gondolataikat vagy épp zsidó hiedelmeiket hangoztatták a Jézus által tanított egyszerű igazságok helyett. Egyesek nyíltan fellázadtak, miközben folyamatossá vált a kívülről jövő üldöztetés is. Az egyháztagokat gyakran megkínozták és megölték hitük miatt. Az apostolokat sorban megölték, vagy pedig más módon vitettek el a földről. A gonoszság és a hitehagyás miatt az apostoli felhatalmazás és minden papsági kulcs elvétetett a földről. A Jézus Krisztus által létrehozott szervezet megszűnt, ez pedig zűrzavarhoz vezetett. Egyre több tévedés szivárgott az egyházi tanba, és hamarosan bekövetkezett az egyház teljes felbomlása. Azt az időszakot, amikor az igaz egyház többé már nem létezett a földön, a nagy hitehagyásnak nevezzük.

Hamarosan pogány eszmék uralták a keresztényeknek hívott emberek gondolkodását. A római császár ezt a hamis kereszténységet tette államvallássá. Ez az egyház már teljesen más volt, mint amelyet Jézus megszervezett: többek között azt tanította, hogy Isten egy anyag és forma nélküli lény.

Ezek az emberek már nem voltak tisztában Isten irántunk érzett szeretetével. Már nem tudták, hogy mi az Ő gyermekei vagyunk. Az élet célját sem értették. Sok szertartást is megváltoztattak, mert a papság és a kinyilatkoztatás többé már nem volt a földön.

A császár saját maga választotta ki az egyházi vezetőket, és néha ugyanazokkal a címekkel illette őket, melyeket Krisztus igaz egyházában használtak a papsági vezetők. Nem voltak apostolok vagy papsági vezetők, akik rendelkeztek volna Isten hatalmával, mint ahogy lelki ajándékok sem. Ésaiás próféta előre látta ezt az állapotot. Így prófétált: „A föld megfertőztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget” (Ésaiás 24:5). Ez már nem Jézus Krisztus egyháza volt, hanem az embereké. Még az egyház nevét is megváltoztatták. A hitehagyás az amerikai kontinensen is bekövetkezett (lásd 4 Nefi).

Megjövendölték a visszaállítást

  • Milyen próféciák jövendölték meg a visszaállítást az Ó- és az Újszövetségben?

Isten előre látta a hitehagyás időszakát, ezért előkészítette az evangélium visszaállítását. Péter apostol így beszélt erről a zsidóknak: „És elküldje a Jézus Krisztust, a ki néktek előre hirdettetett. Kit az égnek kell magába fogadnia mind az időkig, míglen újjá teremtetnek mindenek, a mikről szólott az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől fogva” (Cselekedetek 3:20–21).

A Jelenések könyvének szerzője, János is előre látta azt az időt, amikor az evangéliumot visszaállítják. Ezt mondta: „És láték más angyalt az ég közepén repülni, a kinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek” (Jelenések 14:6).

  • Miért volt szükség a visszaállításra?

  • Gondolkozz el azokon az áldásokon, melyeket azért kaphattál meg, mert Jézus Krisztus egyháza visszaállíttatott a földre!

További szentírások