Könyvek és leckék
27. fejezet: A munka és a személyes felelősség

27. fejezet

A munka és a személyes felelősség

A man working indoors on a lathe.

A munka egy örökkévaló tantétel

  • Milyen élményekben volt már részed, melyek megmutatták számodra a munka fontosságát?

Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus példájukkal és tanításaikkal mutatták meg nekünk, hogy a munka a mennyben és a földön egyaránt fontos. Isten munkálkodott, hogy megteremtse az eget és a földet. Egy helyre gyűjtötte a vizeket, és előhozta a szárazföldet. Füvet, növényeket és fákat sarjasztott a földből. Megteremtette a napot, a holdat és a csillagokat, valamint minden élő dolgot a tengerben és a szárazföldön. Ezt követően elhelyezte Ádámot és Évát a földön, hogy gondozzák, és uralmuk alá hajtsanak minden élő dolgot. (Lásd 1 Mózes 1:1–28.)

Jézus azt mondta: „Az én Atyám mind ez idáig munkálkodik, én is munkálkodom” (János 5:17). Majd hozzátette: „Nékem cselekednem kell annak dolgait, a ki elküldött engem” (János 9:4).

Parancsolatot kaptunk, hogy dolgozzunk

A munka már azóta része a földi életnek, amióta Ádám és Éva elhagyta az Éden kertjét. Az Úr azt mondta Ádámnak: „Orczád verítékével egyed a te kenyeredet” (1 Mózes 3:19). Ádám és Éva keményen dolgoztak földjükön, hogy gondoskodni tudjanak magukról és gyermekeik szükségleteiről (lásd Mózes 5:1).

Az Úr azt mondta Izráel népének: „Hat napon át munkálkodjál” (2 Mózes 20:9).

Az Úr így szólt az utolsó napi szentekhez a visszaállított egyház korai napjaiban: „Most én, az Úr, nem vagyok nagyon elégedett Sion lakóival, mert vannak köztük tétlenkedők” (T&Sz 68:31).

Isten egyik prófétája ezt tanította: „A munkát vissza kell helyezni trónjára, egyháztagságunk és életünk uralkodó tantételeként” (Az egyház elnökeinek tanításai: Heber J. Grant [2002]. 121.).

Családi felelősségek

  • Milyen feladatok hárulnak az apákra, az anyákra és a gyermekekre abban, hogy otthonukat fenntartsák? Hogyan oszthatják meg a munkát a családtagok?

A szülők együtt munkálkodnak azon, hogy gondoskodjanak családjuk fizikai, lelki és érzelmi jólétéről. Soha ne várják el, hogy valaki átvegye tőlük ezt a felelősséget. Pál apostol ezt írta: „Ha pedig valaki az övéiről és főképen az ő házanépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél” (1 Timótheus 5:8).

A házaspárok kérjék az Úr sugalmazását, és kövessék a próféták tanácsait, amikor meghatározzák a családon belüli egyéni felelősségeiket. Az olyan otthon megteremtése, ahol mindennap tanítják az evangélium tantételeit, és ahol szeretet és rend uralkodik, legalább annyira fontos, mint az alapvető ételről és ruházatról való gondoskodás.

A gyermekeknek is ki kell venniük a részüket a családi munkából. Elengedhetetlenül fontos, hogy a gyermekek is végezhessenek képességüknek megfelelő munkát. Meg kell őket dicsérni sikereikért. A munkához való jó hozzáállást, az azzal kapcsolatos szokásokat és készségeket az otthon szerzett tapasztalatok által tanuljuk meg.

Olykor az emberek nehézségekbe ütköznek, amikor megpróbálnak gondoskodni családjukról. Egy súlyos betegség, a házastárs elvesztése vagy egy idősebb szülőről való gondoskodás további felelősségeket szabhat ki ránk az otthonunkban. Mennyei Atyánk azonban nem feledkezik meg ezekről a családokról, és erőt ad nekik, hogy eleget tehessenek feladataiknak. Ő mindig megáldja őket, ha hittel fordulnak Hozzá.

Élvezhetjük a munkánkat

  • Hozzáállásunk hogyan befolyásolja a munkánkat?

Néhány embernek a munka keserves feladat, míg másoknak az élet izgalmas részét jelenti. Akkor élvezethetjük ki leginkább életünk lehetőségeit, ha megtanuljuk szeretni a munkát.

Nem mindannyian választhatjuk meg, hogy mit fogunk dolgozni. Egyeseknek hosszú órákon át kell fáradozniuk a legalapvetőbb szükségleteik kielégítéséért. Az ilyen munkát valóban nagyon nehéz élvezni. A legboldogabb emberek azonban megtanultak örömet találni munkájukban, bármi legyen is az.

Munkánk során segíthetjük egymást. A legnehezebb teher is könnyebbé válik, ha van kivel megosztanunk.

Nagyon fontos a munkához való hozzáállásunk is. A következő történet megmutatja, hogy akad olyan ember, aki mást is lát a munkájában, nem csak a feladatot. Egy utazó elsétált egy kőbánya mellett, ahol három ember dolgozott. Mindegyiktől megkérdezte, hogy mit csinál. A három ember válasza világosan megmutatta, hogy mennyire különböző módokon lehet hozzáállni ugyanahhoz a munkához. „Követ fejtek” – felelte az első ember. „Három aranyat keresek egy nap” – mondta a második. A harmadik ember elmosolyodott, majd így szólt: „Segítek felépíteni Isten házát.”

Istent bármely becsületes munkával szolgálhatjuk. Benjámin király, a nefita próféta azt mondta: „…amikor embertársaitok szolgálatában vagytok, akkor is csak Isten szolgálatában vagytok” (Móziás 2:17). Ha munkánkkal csak annyit tudunk előteremteni, hogy saját magunk és családunk szükségleteiről gondoskodjunk, akkor is segítséget nyújtunk Isten néhány gyermekének.

  • Hogyan javíthatunk a munkához való hozzáállásunkon?

Isten elítéli a semmittevést

Az Úr nem örül a lusta és tétlen embereknek. Azt mondta: „…tétlenkedőnek ne legyen helye az egyházban, csak ha bűnbánatot tart és útjait kijavítja” (T&Sz 75:29). Azt is megparancsolta: „Ne legyél tétlen; mert aki tétlen, az ne egye a munkás kenyerét, se ne viselje a ruháit” (T&Sz 42:42).

Az egyház korai időszakától fogva azt tanították a próféták az utolsó napi szenteknek, hogy legyenek függetlenek és önellátók, és kerüljék a tétlenséget. Az igaz utolsó napi szentek nem helyezik önként a saját magukról való gondoskodás terhét másokra. Ameddig csak képesek rá, ellátják magukat és családjuk szükségleteit.

Lehetőségeikhez mérten az egyháztagok fogadják el azon rokonaikról való gondoskodás felelősségét, akik valamiért nem képesek ellátni magukat.

  • Milyen hatást gyakorol a semmittevés az egyénekre? Milyen hatással van a családokra, illetve a közösségre?

Munka, szórakozás és pihenés

  • Miért fontos, hogy egyensúlyban tartsuk életünkben a munkát, a szórakozást és a pihenést?

Meg kell találnunk a megfelelő egyensúlyt a munka, a szórakozás és a pihenés között. Egy régi közmondás szerint a semmittevés a legnehezebb munka, mert nem lehet közben pihenni. Munka nélkül nincs értelme a pihenésnek.

Pihenni azonban nem csak kellemes és szükséges, de meg is parancsolták, hogy pihenjünk a sabbatnapon (lásd 2 Mózes 20:10; T&Sz 59:9–12). A hat napon át tartó munka után a nyugalom napja felfrissülést hoz a következő hétre. Az Úr „a föld teljességét” is megígéri azoknak, akik megtartják a sabbat napját (lásd T&Sz 59:16–20; lásd még e könyv 24. fejezetét).

A hét többi napján – a munka mellett – időt szakíthatunk arra, hogy fejlesszük tehetségeinket, foglalkozzunk kedvenc időtöltéseinkkel, kiránduljunk, illetve egyéb olyan tevékenységet végezzünk, amelyek felfrissítenek bennünket.

  • Hogyan tarthatjuk egyensúlyban a munkát, a szórakozást és a pihenést? Hogyan segíthetnek a szülők gyermekeiknek, hogy megőrizzék ezt az egyensúlyt?

A munka áldásai

  • Milyen áldások származhatnak a becsületes munkából?

Az Úr kinyilatkoztatta Ádámnak: „Orczád verítékével egyed a te kenyeredet” (1 Mózes 3:19). Ez nemcsak világi értelemben vett törvény volt, hanem Ádám lelkének szabadulásáért hozott törvény is. Valójában nincs éles határ a lelki, a szellemi és a fizikai munka között. A munka létfontosságú ahhoz, hogy gyarapodhassunk, fejleszthessük jellemünket, és sok egyéb miatt is, amit a tétlen ember sohasem ismerhet meg.

David O. McKay elnök ezt mondta: „Ismerjük fel, hogy a munka kiváltsága: ajándék, a munkához való erő: áldás, és a munka szeretete: siker” (Pathways to Happiness [1957], 381).

„…az emberek azért vannak, hogy örömük lehessen” (2 Nefi 2:25). A munka a teljes öröm kulcsa Isten tervében. Ha igazlelkűek vagyunk, vissza fogunk térni Mennyei Atyánk színe elé. Ott pedig bőven lesz munkánk. Ahogy hasonlóvá válunk Hozzá, a munkánk is hasonlóvá válik az Övéhez. Az Ő munkája pedig az, „hogy véghezvigye… az ember halhatatlanságát és örök életét” (Mózes 1:39).

További szentírások