Könyvek és leckék
2. fejezet: Mennyei családunk

2. fejezet

Mennyei családunk

Hubble image of the galaxy

Mennyei Atyánk gyermekei vagyunk

  • Mit tanítanak nekünk a szentírások és az utolsó napi próféták az Istennel való kapcsolatunkról?

Isten nemcsak a mi Uralkodónk és Teremtőnk, hanem egyben Mennyei Atyánk is. Minden férfi és nő Isten szó szerinti fia és leánya. Az ember, lélekként, mennyei szülőktől fogantatott és született, és az Atya örökkévaló házaiban nevelkedett és vált éretté, még azelőtt, hogy világi [fizikai] testben eljött volna a földre (lásd Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph F. Smith [1998]. 334.).

Minden ember, aki valaha a földre született, lélektestvérünk volt a mennyben. Mivel mennyei szüleink lélekgyermekei vagyunk, megörököltük azt a lehetőséget, hogy kifejlesszük az ő isteni tulajdonságaikat. Jézus Krisztus engesztelése által olyanná válhatunk, mint Mennyei Atyánk, és részesülhetünk az öröm teljességében.

  • Hogyan befolyásolja gondolataidat, szavaidat és tetteidet annak tudata, hogy Isten gyermeke vagy?

Amíg a mennyben éltünk, kifejlesztettük egyéni jellemvonásainkat és tehetségeinket

  • Gondolkozz el azon, hogy milyen tehetségekkel és ajándékokkal lettél megáldva!

A szentírások azt tanítják, hogy a próféták már akkor felkészültek arra, hogy vezetők legyenek a földön, amikor még lelkek voltak a mennyben (lásd Alma 13:1–3). Isten még azelőtt előre elrendelte (kiválasztotta) őket, hogy vezetők legyenek a földön, mielőtt halandó testben megszülettek volna. Így volt ez Jézus, Ádám és Ábrahám esetében is. (Lásd Ábrahám 3:22–23.) Joseph Smith azt tanította, hogy „mindenki, akit elhívtak arra, hogy a világ lakosait szolgálja, elrendeltetett erre a célra a menny nagy tanácsülésén a világ kezdete előtt” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 536.). Ennek ellenére mindenki szabadon eldöntheti, hogy elfogadja vagy visszautasítja az elhívást.

Nem voltunk egyformák a mennyben. Például tudjuk, hogy mennyei szülők fiai és leányai voltunk, vagyis férfiak és nők (lásd A család: Kiáltvány a világhoz. Liahóna, 2004. okt. 49.). Mindnyájan különböző tehetségeket és képességeket kaptunk, és mindannyiunkat más-más dolgok elvégzésére hívtak a földre. Többet is megtudhatunk a tehetségeinkről és elhívásainkról, amikor megkapjuk a pátriárkai áldásunkat (lásd Thomas S. Monson, in Conference Report, Oct. 1986, 82; vagy Ensign, Nov. 1986, 66).

A halandóság előtti életünk emlékeire fátyol borult, Mennyei Atyánk azonban tudja, hogy kik vagyunk, és hogy mit tettünk, mielőtt ide jöttünk. Ő választotta ki születésünk helyét és idejét, hogy majd megtanulhassuk azokat a leckéket, melyekre személyesen szükségünk van, és hogy egyénre szabott tehetségeink és jellemvonásaink révén a lehető legtöbb jót cselekedhessük.

  • Hogyan áldottak már meg más emberek tehetségei? Hogyan hozhatsz áldást másokra tehetségeid és ajándékaid révén?

Mennyei Atyánk elénk tárt egy tervet, amely által olyanná válhatunk, mint Ő

  • A földi élet hogyan segít felkészíteni minket arra, hogy olyanná válhassunk, mint mennyei szüleink?

Mennyei Atyánk tudta, hogy egy bizonyos ponton túl már csak akkor fejlődhetünk tovább, ha egy időre elválunk Tőle. Azt akarta, hogy mi is kifejlesszük azokat az isteni tulajdonságokat, amelyekkel Ő rendelkezik. Ennek érdekében el kellett hagynunk a halandó élet előtti otthonunkat, hogy próbákat álljunk ki, és hogy tapasztalatokra tegyünk szert. A lelkünket pedig fizikai testtel kellett felruházni. Amikor meghalunk, el kell hagynunk ezt a fizikai testünket, hogy majd a feltámadás során újra egyesüljünk vele. Ekkor kapjuk meg a Mennyei Atyánkéhoz hasonló halhatatlan testünket. Ha kiálljuk a próbatételeinket, akkor részünk lehet abban a teljes örömben, melyet Mennyei Atyánk is elnyert. (Lásd T&Sz 93:30–34.)

Mennyei Atyánk összehívott egy nagy tanácsot, hogy elénk tárja a fejlődésünk érdekében készített tervét (lásd Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 217., 536.). Megtudtuk, hogy ha követjük a tervét, olyanná válhatunk, mint Ő: feltámadhatunk; miénk lehet minden hatalom a mennyben és a földön; mennyei szülőkké válhatunk és lehetnek lélekgyermekeink épp úgy, mint Neki (lásd T&Sz 132:19–20).

Megtudtuk, hogy Ő biztosít számunkra egy földet, ahol majd próbára tehetjük magunkat (lásd Ábrahám 3:24–26). Mivel majd fátyol borul emlékeinkre, elfelejtjük mennyei otthonunkat. Ez elengedhetetlen lesz ahhoz, hogy az önrendelkezésünket használva úgy választhassunk a jó és a gonosz között, hogy ne befolyásoljon minket annak emléke, hogy egykor Mennyei Atyánkkal éltünk. Így tehát a belé vetett hit által engedelmeskedhetünk Neki, nem pedig a tudásunk és a Vele kapcsolatos emlékeink miatt. Ő azonban segíteni fog nekünk felismerni az igazságot, amikor azt újra halljuk a földön (lásd János 18:37).

A nagy tanácsülésen megismertük fejlődésünk célját, amely az, hogy elnyerjük az öröm teljességét. Azt is megtudtuk, hogy egyeseket majd félrevezetnek, lesznek, akik más ösvényeket választanak, és páran eltévelyednek. Megtudtuk, hogy mindannyiunk életében lesznek megpróbáltatások: betegség, csalódottság, fájdalom, bánat és halál. Megértettük azonban, hogy mindezek tapasztalatot adnak nekünk, és a javunkra válnak (lásd T&Sz 122:7). Ha engedjük, akkor ezek a megpróbáltatások inkább finomítanak bennünket, mintsem a bukásunkat okoznák. A megpróbáltatások megtanítanak bennünket arra, hogy kitartók, türelmesek és jószívűek legyünk (lásd Az egyház elnökeinek tanításai: Spencer W. Kimball [2006]. 15–16).

Ezen a tanácsülésen azt is megtudtuk, hogy gyengeségünk miatt a kisgyermekek kivételével mindannyian bűnöket követünk majd el (lásd T&Sz 29:46–47). De lesz egy Szabadítónk, aki segít, hogy legyőzhessük a bűneinket és a feltámadás által a halált. Megtudtuk, hogy ha hiszünk a Szabadítónkban, engedelmeskedünk szavának, és követjük példáját, akkor felmagasztosulunk, és olyanná válunk, mint Mennyei Atyánk, valamint elnyerjük az öröm teljességét.

  • Sorold fel Mennyei Atyánk néhány tulajdonságát! Hogyan segít a szabadulás terve kifejlesztenünk ezeket a tulajdonságokat?

További szentírások