46. fejezet
Az utolsó ítélet
Isten ítéletei
-
Milyen ítéletek lesznek az utolsó ítélet előtt? Milyen kapcsolatban állnak ezek az ítéletek egymással?
A szentírások gyakran emlékeztetnek bennünket arra, hogy el fog jönni az a nap, amikor Isten elé kell állnunk, hogy megítéljenek minket. Ahhoz, hogy jobban fel tudjunk készülni erre a fontos eseményre, meg kell értenünk, miként történik majd az ítélet.
A szentírások azt tanítják, hogy mindannyian cselekedeteink szerint leszünk megítélve: „És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, a mely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, a mik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint” (Jelenések 20:12; lásd még T&Sz 76:111; 1 Nefi 15:32; Ábrahám 3:25–28). Ezen felül „szív[ünk] vágya szerint” is megítélnek majd bennünket (T&Sz 137:9; lásd még Alma 41:3).
Itt a földön is gyakran megítélnek bennünket, hogy vajon érdemesek vagyunk-e megkapni bizonyos lehetőségeket Isten királyságában. Amikor megkeresztelkedtünk, úgy ítélték meg, érdemesek vagyunk részesülni ebben a szertartásban. Amikor szolgálatra hívnak el bennünket az egyházban, illetve interjút tartanak velünk papsági előmenetelünkhöz, vagy hogy templomi ajánlást kapjunk, akkor is megítélnek bennünket.
Alma azt tanította, hogy amikor meghalunk, lelkünk a boldogság vagy a szenvedés állapotába kerül (Alma 40:11–15). Ez is egyfajta ítélet alapján történik.
Szavaink, tetteink és gondolataink által ítélnek majd meg bennünket
-
Belegondoltál már, hogy minden gondolatodért, szavadért és tettedért meg leszel ítélve?
Alma próféta ezt a bizonyságot tette: „…szavaink kárhoztatni fognak bennünket, igen, minden cselekedetünk kárhoztatni fog minket; …és gondolataink is kárhoztatni fognak minket” (Alma 12:14).
Az Úr azt mondta: „Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak” (Máté 12:36–37).
A Jézus Krisztusba vetett hit segít felkészülnünk az utolsó ítéletre. Ha Krisztus hithű tanítványai vagyunk, és minden bűnünket megbánva azokra bocsánatot nyerünk, akkor tisztává és szentté válhatunk, és Isten jelenlétében élhetünk. Amint a bűnbánat folyamata során felhagyunk minden tisztátalan gondolatunkkal és cselekedetünkkel, a Szentlélek megváltoztatja szívünket, így még csak vágyat sem érzünk soha többé a bűnök elkövetésére (lásd Móziás 5:2). Így amikor megítélnek bennünket, késznek fognak találni arra, hogy belépjünk Isten jelenlétébe.
-
Tűnődj el azon, hogyan tehetnéd tisztábbá gondolataidat és szavaidat, valamint hogyan tehetnéd jobbá tetteidet!
A feljegyzések által leszünk megítélve
-
Milyen feljegyzések által leszünk megítélve? Ki fog ítélkezni felettünk?
Joseph Smith próféta azt mondta, a halottakat a földön vezetett feljegyzések alapján ítélik majd meg, valamint az „élet könyvéből”, melyet a mennyben írnak (lásd T&Sz 128:6–8).
„Minden embernek meg kell jelennie »Izráel Szentjének ítélőszéke előtt; és akkor… kell megítéltetniük Isten szent ítélkezése szerint« (2 Nefi 9:15). János látomása szerint pedig: »…könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, a mely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, a mik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint« (Jelenések 20:12). Az itt említett »könyvek« azokra a földön vezetett »feljegyzésekre« vonatkoznak, amelyek a tetteinket tartalmazzák. […] Amelyiket a mennyben vezetik, »az az élet könyve« (T&Sz 128:7)” (Az egyház elnökeinek tanításai: Harold B. Lee [2000]. 226–227.).
Van egy másik feljegyzés is, amely alapján meg leszünk ítélve. Pál apostol azt tanította, hogy mi magunk vagyunk életünk feljegyzése (lásd Rómabeliek 2:15). Testünk és elménk megőrzi minden cselekedetünk teljes történetét. John Taylor elnök tanította a következő igazságot: „[Az emberek] saját maguk mesélik el történetüket, és saját maguk ellen tanúskodnak. […] Az a feljegyzés, melyet az ember saját maga ír elméjének tábláira – a feljegyzés, amely nem hazudhat – azon a napon feltárul Isten, az angyalok és azok előtt, akik bíráink lesznek” (Deseret News, Mar. 8, 1865, 179).
János apostol azt tanította: „…az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta” (János 5:22). A Fiú pedig másokat hív majd segítségül az ítélet során. Izráel tizenkét törzsét azok a Tizenkettek ítélik majd meg, akik Vele voltak szolgálata idején (lásd Máté 19:28; Lukács 22:30). A nefita és a lámánita népet a tizenkét nefita tanítvány fogja megítélni (lásd 1 Nefi 12:9–10; Mormon 3:18–19).
Helyet örökölni egy dicsőséges királyságban
-
Milyen hatással lesz a földi életünk során gyakorolt hithűségünk az örökkévaló életünkre?
Az utolsó ítéletkor helyet öröklünk abban a királyságban, amelyikre felkészültünk. A szentírások három dicsőséges királyságról tanítanak: a celesztiális, a terresztriális és a telesztiális királyságról (lásd T&Sz 88:20–32).
A Tan és a szövetségek 76. szakaszában az Úr felvázolta, mely utak közül választhatunk halandó életünk során. Elmagyarázta, hogy választásaink fogják meghatározni, melyik királyságra készültünk fel. Ebből a kinyilatkoztatásból tudjuk, hogy még az egyház tagjai is különböző királyságokat fognak örökölni, mert ők sem egyenlő mértékben lesznek hithűek, és nem egyformán lesznek elszántak a Krisztusnak való engedelmességben.
A következőkben felsoroljuk a választható életutakat, és az értük járó királyságokat.
Celesztiális
„Ők azok, akik befogadták Jézus tanúbizonyságát, és hittek az ő nevében, és megkeresztelkedtek… Hogy a parancsolatok betartása által minden bűnüktől meg lehessen mosni és tisztítani őket, és megkaphassák a Szent Lelket”. Ők azok, akik hitükkel legyőzik a világot, valamint igazságosak és igazak, ezért a Szentlélek megpecsételheti rajtuk az áldásaikat. (Lásd T&Sz 76:51–53.) Azoknak, akik a celesztiális királyság legmagasabb fokát öröklik, és így istenekké válhatnak, a templomban örökkévaló házasságot kell kötniük (lásd T&Sz 131:1–4). Akik a celesztiális királyságot öröklik, mindörökké Mennyei Atyánkkal és Jézus Krisztussal fognak élni (lásd T&Sz 76:62).
A templomokban végzett munkánk által a földön élt minden embernek egyenlő esélye lehet arra, hogy elnyerje az evangélium teljességét, részesüljön a szabadulás szertartásaiban, és így helyet örökölhessen a legmagasabb fokú celesztiális dicsőségben.
Terresztriális
Ide tartoznak azok, akik a földön elutasították az evangéliumot, de a lélekvilágban később befogadták azt. Ők azok a tiszteletreméltó emberek, akiket a földön elvakított az emberek csalárdsága, így nem érintette meg őket Jézus Krisztus evangéliuma. Ide tartoznak azok is, akik részesültek az evangéliumban, és volt bizonyságuk Jézusról, de nem bizonyultak elég elszántnak. Őket Jézus Krisztus meglátogatja majd, de Mennyei Atyánk nem. (Lásd T&Sz 76:73–79.)
Telesztiális
Ezek az emberek nem fogadták be az evangéliumot, és nem szereztek bizonyságot Jézus Krisztusról sem a földön, sem pedig a lélekvilágban. A pokolban fognak szenvedni bűneik miatt egészen a millennium végéig, amikor majd feltámadnak. „Ők azok, akik hazugok és szemfényvesztők, és házasságtörők, és paráznák, és akik szeretik és megalkotják a hazugságot.” Annyian lesznek, mint égen a csillag, vagy mint homokszem a tengerparton. Őket a Szentlélek fogja meglátogatni, de az Atya vagy a Fiú nem. (Lásd T&Sz 76:81–88, 103–106, 109.)
Külső sötétség
Ők azok, akik a Szentlélek által bizonyságot szereztek Jézusról, és megismerték az Úr hatalmát, de engedték, hogy Sátán legyőzze őket. Megtagadták az igazságot, és szembeszálltak az Úr hatalmával. Számukra nincs bocsánat, mert miután megkapták a Szent Lelket, megtagadták. Nekik nem jár a dicsőség egyik királysága sem. Örök sötétségben, kínok közt és nyomorultan fognak élni Sátánnal és az ő angyalaival. (Lásd T&Sz 76:28–35, 44–48.)
-
A Tan és a szövetségek 76:50–53, 62–70 szerint mi jellemző arra az emberre, aki hit által legyőzi a világot, valamint hősiesnek bizonyul Jézus tanúbizonyságában?
Most kell felkészülnünk az ítéletre
-
Mit kell tennünk, hogy készen álljunk az utolsó ítéletre?
Valójában minden nap egy ítéletnapnak számít. Celesztiális, terresztriális vagy éppen telesztiális törvény szerint beszélünk, gondolkodunk és cselekszünk nap mint nap. Hogy melyik királyságot fogjuk örökölni, azt a Jézus Krisztusba vetett hitünk határozza meg, melyet mindennapos cselekedeteinkkel mutathatunk ki.
Megkaptuk Jézus Krisztus visszaállított evangéliumát a maga teljességében – a celesztiális királyság törvényét. Ki lett nyilatkoztatva a fejlődésünkhöz szükséges valamennyi papsági szertartás. Beléphettünk a keresztelés vizébe, hogy szövetséget kössünk, miszerint krisztusi életet fogunk élni. Az Úr elmondta, milyen ítélet vár ránk, amennyiben hithűek vagyunk, és betartjuk a szövetségeinket. Így fog szólni hozzánk: „Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta” (Máté 25:34).
További szentírások
-
Rómabeliek 2:6–9; Jelenések 20:12–13 (az ítélet)
-
Alma 11:41, 45; Mormon 7:6; 9:13–14 (feltámadt állapotunkban ítélnek majd meg minket)
-
2 Nefi 29:11; 3 Nefi 27:23–26 (könyvekből ítélnek meg minket)
-
Alma 41:2–7 (cselekedeteink, szívünk vágyai, bűnbánatunk és mindvégig való kitartásunk határozza meg az ítéletet, melyben majd részesülünk)
-
Mormon 3:22 (tartsunk bűnbánatot, és készüljünk fel arra, hogy majd az ítélőszék elé álljunk)
-
Lukács 12:47–48; T&Sz 82:3 (akinek sok adatott, attól sok követeltetik)
-
T&Sz 88:16–33 (mindannyian azt kapjuk, amit megérdemlünk)