Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás
13. lecke: A keresztelési szövetség, a sabbat és az úrvacsora

13. lecke

A keresztelési szövetség, a sabbat és az úrvacsora

Bevezetés

A keresztelés szertartása által Jézus Krisztus követői szövetséget kötnek arra, hogy magukra veszik az Ő nevét. Ebből a leckéből a tanulók megtanulják, hogy a Mormon könyve tanítása szerint Krisztus egyháza tagjainak össze kell gyűlniük a sabbatnapon, hogy örömmel részesülhessenek az úrvacsoravétel szent kiváltságából. Amikor az úrvacsorából veszünk, akkor megújítjuk a keresztelési szövetségeinket, és meghívjuk a Szentlelket a társaságunkba.

Háttérolvasmányok

Javaslatok a tanításhoz

Móziás 18:8–10; 25:23–24

Magunkra venni Krisztus nevét

Kérj meg néhány tanulót, hogy meséljenek valami jelentőségteljes, emlékezetes részletet a saját keresztelőjükről – például a keresztelési gyűlést, magát a szertartást, vagy a közben felmerült gondolataikat és érzéseiket. Adj egy percet a tanulóknak, hogy átgondolhassák, vajon mennyire tartották és tartják meg a keresztelési szövetségeiket.

Emlékeztesd őket, hogy Alma a Mormon vizénél tanított a keresztelési szövetségről. Ezután kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Móziás 18:8–10-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, mire kötünk szövetséget a keresztelkedésünkkor.

Írd fel a táblára a következőt:

Amikor megkeresztelkedünk, szövetséget kötünk, hogy…

  • Mire kötünk szövetséget a keresztelkedésünkkor? (A tanulók válaszait írd fel a táblára, kiegészítve ezzel a tanbéli kijelentést: Amikor megkeresztelkedünk, szövetséget kötünk, hogy viseljük egymás terheit, Isten tanújaként állunk, szolgáljuk Őt, és megtartjuk az Ő parancsolatait.)

Segíts a tanulóknak megérteni a következő szentírásrészlet hátterét annak elmagyarázásával, hogy miután Alma és népe csatlakoztak a zarahemlai hívekhez, Alma a hívek számos gyülekezetét hozta létre. Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Móziás 25:23–24-et, az osztály pedig keressen benne a keresztelési szövetségünkre vonatkozó további részleteket. Miután a tanulók megbeszélik a találtakat, kérdezd meg:

  • Hogyan áldattak meg az emberek annak eredményeként, hogy megkeresztelkedtek és csatlakoztak Isten egyházához? (Segíts a tanulóknak rájönni a következő tantételre: Amint magunkra vesszük Jézus Krisztus nevét és aszerint élünk, az Úr kitölti ránk a Lelkét.)

  • Milyen hatással volt az életetekre, hogy az Úr kitöltötte rátok a Lelkét, amikor a keresztelési szövetségeteknek megfelelően éltetek?

Kérd meg a tanulókat, gondolkodjanak el azon, hogyan erősítheti meg a keresztelési szövetségük azt az elkötelezettségüket, hogy döntéseikben és tetteikben Jézus Krisztus követői lesznek.

2 Mózes 31:13, 16–17; Móziás 18:17, 23–25; Moróni 6:4–6

Hódolat a sabbatnapon

Magyarázd el, hogy a Mormon könyve több olyan módot is szemléltet, ahogyan Krisztus egyházának tagjai megtarthatják keresztelési szövetségüket.

Az osztály egyik fele tanulmányozza a Móziás 18:17, 23–25-öt, a másik fele pedig a Moróni 6:4–6-ot. Javasold a tanulóknak, hogy jelöljék meg azokat a szavakat vagy kifejezéseket, amelyek a Krisztus követői által gyakorolt hódolati szokásokra vonatkoznak, azután kérd meg őket, mondják el, mit találtak.

  • Milyen okok indokolták azt, hogy az egyháztagok gyakran gyűltek össze? (A tanulók fogalmazzák meg a következő igazságokat: Amikor Krisztus egyházának tagjaivá válunk, azt a parancsolatot kapjuk, hogy tartsuk meg a sabbatnapot és őrizzük azt meg szentnek. Egyháztagokként gyakran össze kell gyűlnünk, hogy Isten jó szavával tápláljanak bennünket, hogy böjtöljünk, hogy imádkozzunk, hogy megerősítsük egymást, és hogy vegyünk az úrvacsorából.)

Olvasd el a következő idézetet Jeffrey R. Holland eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:

Elder Jeffrey R. Holland

„A legtöbb ember nem azért jön az egyházba, hogy csupán néhány új evangéliumi tényt keressen, vagy régi barátokkal találkozzon, bár mindez fontos. Lelki élmény után kutatva jönnek. Békességet akarnak. Az akarják, hogy hitük megerősödjön, és reményük megújuljon. Röviden, Isten jó szavával akarnak táplálkozni; azt szeretnék, hogy a menny hatalmai megerősítsék őket” (vö. JeffreyR. Holland: „Istentől jöttél tanítóul”. Liahóna, 1998. júl. 28.).

  • Amikor összegyűltök más egyháztagokkal a sabbaton, az miként segít azt éreznetek, hogy „a menny hatalmai megerősít[enek]” titeket?

  • Mit tesztek vasárnaponként az egyházban annak érdekében, hogy közelebb kerüljetek a Mennyei Atyához és Jézus Krisztushoz, és hogy megfelelően hódoljatok nekik?

Hogy segíts a tanulóknak részletesebben megérteni, miért kapták az egyház tagjai azt a parancsolatot, hogy tartsák meg a sabbatnapot, és hogy őrizzék azt meg szentnek, kérd meg őket, hogy olvassák el a 2 Mózes 31:13, 16–17-et, és készítsenek a Móziás 18:23-hoz kapcsolódó keresztutalást.

  • Mit jelent az, hogy a sabbat „jel” köztünk és az Úr között?

Olvasd fel a következő idézetet Russell M. Nelson elnöktől a Tizenkét Apostol Kvórumából:

President Russell M. Nelson

„Vajon hogyan szenteljük meg a sabbat napját? Amikor még sokkal fiatalabb voltam, azt tanulmányoztam, mit soroltak fel mások, mit tegyünk és mit ne tegyünk a sabbaton. Később azonban a szentírásokból megtanultam, hogy a sabbat napját illető viselkedésem és hozzáállásom egy jel köztem és Mennyei Atyám között. Ezt megértve már nem volt szükségem engedélyezett és tiltott tevékenységek listájára. Amikor el kellett döntenem, vajon egy tevékenység megfelel-e a sabbat napjának, egyszerűen csak feltettem magamnak a kérdést: »Milyen jelet küldök ezzel Istennek?« Ez a kérdés kristálytisztává tette a sabbat napjával kapcsolatos választási lehetőségeimet” (A sabbat gyönyörűség. Liahóna, 2015. máj. 130.).

  • Miként segít nekünk jobb döntéseket hozni a sabbati tevékenységeinket illetően, ha feltesszük magunknak a kérdést: „Milyen jelet küldök ezzel Istennek?”

  • Szerintetek milyen hatással vannak a sabbatnap szentként való megőrzésére tett erőfeszítéseitek a hét többi napjára?

Kérd meg a tanulókat, hogy értékeljék ki a sabbatnap szentként való megőrzésére tett saját erőfeszítéseiket. Fontolják meg, hogy vajon a gondolataik és tetteik az Atya iránti őszinte hódolatról tanúskodnak-e azon a napon. Kérd meg a tanulókat, hogy tűzzenek ki egy konkrét célt a sabbatnapi hódolatuk javítására.

3 Nefi 18:1–11; 20:3–9; Moróni 4:3; 5:2

Úrvacsoravétel

Írd fel a táblára a következő idézetet L. Tom Perry eldertől (1922–2015) a Tizenkét Apostol Kvórumából (forrás: „Míg vesszük az úrvacsorát”. Liahóna, 2006. máj. 39.).

„Amikor veszünk az úrvacsorából, szent pillanat részesei lehetünk egy megszentelt helyen.” (L. Tom Perry elder.)

  • Milyen hatással lehet az úrvacsoravétel során a gondolatainkra és tetteinkre az a felvetés, mely szerint ez „szent pillanat” és „megszentelt hely”?

Emlékeztesd a tanulókat, hogy a feltámadt Jézus Krisztus vezette be a nefitáknál az úrvacsorát, amikor ellátogatott hozzájuk a Bőség földjére. Kérj meg több tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a 3 Nefi 18:1–11-et, miközben az osztály megfigyeli, hogy mit tanított a Szabadító az úrvacsora rendeltetéséről.

  • Milyen tantételt tanított a Szabadító az úrvacsora rendeltetéséről? (Miközben a tanulók válaszolnak, írd fel a következő tantételt a táblára: Amikor veszünk az úrvacsorából, és mindig emlékezünk Jézus Krisztusra, akkor az Ő Lelke velünk lesz.)

  • Mit tesztek annak érdekében, hogy az úrvacsoravétel során és a hét többi részében is emlékezzetek a Szabadítóra?

Emlékeztesd a tanulókat, hogy Moróni feljegyezte a Jézus Krisztus követői által az úrvacsora megáldásakor használt szavakat. Érdemes lehet megkérned a tanulókat, hogy fussák át az úrvacsorai imákat a Moróni 4:3-ban és 5:2-ben, és húzzák alá azokat a részeket, amelyek a táblára írt tantételhez kapcsolódnak.

  • Milyen következménnyel járhat, ha elmulasztunk „őrá mindenkor emlékezni”? (Moróni 4:3; 5:2).

Emlékeztesd a tanulókat, hogy amikor Jézus az úrvacsora bevezetését követő napon meglátogatta a nefitákat, ismét elvégezte számukra a szertartást. Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a 3 Nefi 20:3–9-et, az osztály pedig keressen további áldásokat, amelyek az úrvacsoravételből származnak.

  • Mit jelent az, hogy a lelkünk „soha meg nem éhezik, se nem szomjazik, hanem eltöltetik”?

  • Miként elégítette ki a lelki éhségeteket és szomjúságotokat az úrvacsoravétel?

  • Miként segíthet jobban emlékezni a Szabadítóra a hét többi napján, ha alázattal és hálával veszünk az úrvacsorából?

Miközben egyikük felolvassa a következő idézetet Dallin H. Oaks eldertől, kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, hogyan szoktak viselkedni az úrvacsora szertartása alatt.

Elder Dallin H. Oaks

„Az úrvacsorai gyűlés közben – és főleg az úrvacsora szertartása alatt – a hódolatra összpontosítsunk, és tartózkodjunk minden más tevékenységtől, különösen az olyan viselkedéstől, amely megzavarhatja mások hódolatát. […] A könyvek és folyóiratok olvasgatásának nem az úrvacsorai gyűlésen van a helye. Fiatalok, nem ilyenkor van itt az ideje annak, hogy a mobiltelefonjainkon sutyorogva beszélgessünk, vagy hogy SMS-eket küldözgessünk egymásnak. Amikor veszünk az úrvacsorából, szent szövetséget kötünk, hogy mindig emlékezni fogunk a Szabadítóra. Milyen szomorú látni, amikor egyesek nyilvánvalóan megszegik ezt a szövetséget – éppen azon a gyűlésen, ahol megkötik azt!” (vö. Az úrvacsoragyűlés és az úrvacsora. Liahóna, 2008. nov. 18–19.).

Átgondolva a tanulóid szükségleteit, illetve a Lélek késztetéseit, elolvashatod velük együtt a Márk 14:37-et, és kiemelheted, hogy e vers egyik vonzata az, hogy félreteszünk mindent, ami elterelné a figyelmünket, és az úrvacsorai hódolatunk során minden héten maradéktalanul az Úrnak szenteljük a figyelmünket.

Kérd meg a tanulókat, gondolják át, mit tehetnek annak érdekében, hogy szentebb élmény legyen számukra az úrvacsoravétel. Kérdezd meg, van-e köztük valaki, aki szeretne megosztani egy bizonyságot a sabbatnap és az úrvacsora fontosságáról. Oszd meg a bizonyságodat arról, hogy az Úr megáld bennünket az Ő Lelkével, amikor tiszteletben tartjuk a keresztelési szövetségeinket és arra törekszünk, hogy mindig emlékezzünk Őrá.

Tanulói olvasmányok