Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás
4. lecke: Ádám bukása és az önrendelkezés ajándéka

4. lecke

Ádám bukása és az önrendelkezés ajándéka

Bevezetés

Ádám bukása elválaszthatatlan része volt Isten tervének. Olyan feltételeket teremtett, melyek közepette a földre jöhettünk, hogy próbára tétethessünk. Isten terve azt is tartalmazza, hogy gyermekei önrendelkezést kapnak (lásd 2 Nefi 2:27). Ebben a leckében a tanulók arról tanulnak, hogy az önrendelkezésünk helyes használatának kulcsa Isten akaratának kutatásában, ezáltal pedig Jézus Krisztus példájának követésében rejlik.

Háttérolvasmányok

Javaslatok a tanításhoz

2 Nefi 2:19–26, 28; Alma 42:6–10, 14; Mózes 5:5–9

Ádám bukása

Tedd ki a következő idézetet Bruce C. Hafen eldertől a Hetvenektől, és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel:

Elder Bruce C. Hafen

„A kereszténység egészen az ötödik század óta úgy tanította, hogy Ádám és Éva bukása szörnyű hiba volt… Ez a meglátás téves… A bukás nem katasztrófa volt. Nem valamiféle hiba vagy baleset volt, hanem a [szabadítás] tervének [szándékolt] része” (A kiengesztelés: mindent mindenkiért. Liahóna, 2004. máj. 97.).

  • Szerinted miért fontos megérteni, hogy a bukás nem hiba vagy baleset volt, hanem a szabadítás tervének szándékolt része?

Kérd meg a tanulókat, hogy tanulmányozzák a 2 Nefi 2:19–25-öt, és írják össze a bukás következményeit, vagyis mindazt, ami Ádámmal és Évával azután történt, hogy vettek a tiltott gyümölcsből. Ezután kérd meg őket, hogy az általuk felsoroltak közül írjanak fel egy-egy tételt a táblára is. (Megjegyzés: E rész segítségével taníthatod őket arra, hogyan keressenek felsorolásokat a szentírásrészekben; vö. Az evangélium tanítása és tanulása [2012]. 24.). A felsorolás tartalmazza a következőket: Ádám és Éva kiűzettek az Éden kertjéből; gyermekeket hoztak a világra; próbatételi állapotba kerültek; elvesztek és bűnbánatra volt szükségük; megtapasztalták az ellentétet, ami lehetővé tette számukra a jó és a gonosz megtapasztalását, valamint önrendelkezésük bölcs használatát.

  • Hogyan segít a táblán lévő felsorolás megmagyarázni, miért volt Ádám bukása Mennyei Atyánk tervének szükséges része? (A tanulók valószínűleg sokféle választ adnak majd, melyeket e tantételben lehet összefoglalni: Ádám bukása tette számunkra lehetővé, hogy belépjünk a halandóságba, és hogy az örök élet irányába haladjunk.)

  • Mit jelent az, hogy „minden ember elveszett” a bukás miatt? (Vö. 2 Nefi 2:21).

A kérdés megválaszolásához kérj meg több tanulót, hogy felváltva olvassák fel az Alma 42:6–10, 14-et, a többiek pedig figyeljék meg, milyen következményei voltak még a bukásnak. Miközben a tanulók megosztják a találtakat, válaszaikat hozzáadhatod a táblán lévő felsoroláshoz.

  • Mit jelent az, hogy „ki lett vágva az Úr színe elől”?

Tedd ki a következő idézetet Jeffrey R. Holland eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel:

Elder Jeffrey R. Holland

„[Ádám és Éva] megszegték Isten egyik parancsolatát, ami aztán megkövetelte, hogy hagyják maguk mögött ezt a kerti környezetet, ugyanakkor lehetővé tette, hogy gyermekeik legyenek, mielőtt szembenéznének a fizikai halállal. Tovább fokozta körülményeik siralmasságát és összetettségét, hogy vétkük lelki következményekkel is járt: mindörökre kivágattak Isten színe elől. Mivel mi ezután ebbe a bukott világba születtünk, és mivel mi magunk is áthágjuk Isten törvényeit, mi is ugyanazokra a büntetésekre vagyunk ítélve, mint amelyekkel Ádámnak és Évának kellett szembenéznie. […]

[A]ttól a pillanattól fogva, hogy első szüleink kiléptek az Éden kertjéből, mindannyiunk Istene és Atyja, számítva Ádám és Éva döntésére, magukat a mennyei angyalokat küldte hozzájuk, hogy kijelentsék számukra – és az időkön át számunkra is –, hogy ez az egész eseménysorozat a mi örökkévaló boldogságunkért lett eltervezve. Részét képezte az Ő isteni tervének, amely biztosított egy Szabadítót, magának Istennek a Fiát – egy másik Ádámot, ahogyan Pál apostol nevezte [lásd 1 Korinthusbeliek 15:45] –, aki eljön majd az idők delén, hogy engesztelést hozzon az első Ádám vétkéért. Ez az engesztelés pedig teljes győzelmet fog aratni a fizikai halál felett… Irgalommal telve a személyes bűnök megbocsátását is lehetővé teszi mindenkinek, Ádámtól kezdve a világ végezetéig, a bűnbánatnak és az isteni parancsolatok betartásának feltételével” (Az igazság s a kegyelem egy lett szeretetben. Liahóna, 2015. máj. 105–106.).

  • Miért vagyunk „mi is ugyanazokra a büntetésekre… ítélve, mint amelyekkel Ádámnak és Évának kellett szembenéznie”? (Bukott világba születünk és áthágjuk Isten törvényeit.)

Kérj meg néhány tanulót, hogy felváltva olvassák fel a 2 Nefi 2:26, 28-at és a Mózes 5:5–9-et, miközben a többiek igyekeznek kideríteni ezekből, hogyan győzhetjük le a bukás következményeit az életünkben.

  • A felolvasott részek szerint, mi hozhat nekünk megváltást a bukás lelki következményei alól? (A válaszok között legyen ott a következő tantétel: Ha bűnbánatot tartunk és Istent szólítjuk megbocsátásért, akkor Jézus Krisztus engesztelése által megváltathatunk a bűneinktől.)

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak arról a szerepről, melyet a bukás tölt be a szabadítás tervében, és hogy az milyen tekintetben lett „a mi örökkévaló boldogságunkért” eltervezve. Kérj meg egy-két tanulót, hogy osszák meg gondolataikat az osztállyal.

2 Nefi 2:14, 16, 26–29; Hélamán 14:30–31; 3 Nefi 27:13

Az önrendelkezés ajándéka

Tedd ki a következő idézetet Russell M. Nelson elnöktől a Tizenkét Apostol Kvórumából, és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel:

President Russell M. Nelson

„Ádám és Éva [a bukás által] halandóvá vált. Ami ebben örömteli számunkra, hogy ezután gyermekeik is lehettek, és betölthették azokat a célokat, melyekért a világ meg lett alkotva. […] A bukás által más áldásokban is részesültünk. Hatályba léptetett két további – egymással szorosan összefüggő – isteni ajándékot is, melyek majdnem olyan értékesek, mint maga az élet: az önrendelkezést és a felelősségre vonhatóságot” (“Constancy amid Change,” Ensign, Nov. 1993, 34, kiemelés hozzáadva).

  • Milyen értelemben igaz az, hogy az önrendelkezés és a felelősségre vonhatóság „majdnem olyan értékesek, mint maga az élet”?

Kérd meg a tanulókat, hogy tanulmányozzák a 2 Nefi 2:14, 16 és 26-os verseket, és keressék meg, mit tanítanak ezek a részek arról, hogy miben különböznek Isten gyermekei az Ő többi alkotásától.

  • Milyen különbségeket hangsúlyoznak ki ezek a versek Isten gyermekei és az Ő többi alkotása között? (A tanulók fogalmazzák meg a következő tant: Isten gyermekei úgy lettek megalkotva, hogy önmaguk cselekedjenek, és ne velük cselekedjenek.)

  • Mit jelent az, hogy Isten úgy alkotott meg bennünket, hogy mi cselekedjünk, és ne velünk cselekedjenek?

  • Miért fontos tudni, hogy Isten gyermekei úgy lettek megalkotva, hogy önmaguk cselekedjenek, és ne velük cselekedjenek?

Hogy segíts a tanulóknak megválaszolni ezt a kérdést, megbeszélheted velük a következő idézetet Boyd K. Packer elnöktől (1924–2015) a Tizenkét Apostol Kvórumából:

President Boyd K. Packer

„A régi mondás, miszerint »az Úr mellettem szavaz, Lucifer pedig ellenem, de igazán csak az én szavazatom számít«, azt a tanbéli bizonyosságot írja le, hogy az önrendelkezésünk… hatalmasabb, mint az ellenség akarata. Az önrendelkezés becses dolog. Bolond módra, vakon ugyan kiengedhetjük a kezünkből, de erőszakkal nem vehetik el tőlünk.

Létezik még egy ősrégi mentegetőzés: »Az ördög vett rá, hogy megtegyem.« Ez nem így van! [Ő] becsaphat és félrevezethet, de nincs hatalma arra, hogy téged vagy bárki mást bűn elkövetésére kényszerítsen…” (A belső edény megtisztítása. Liahóna, 2010. nov. 74.).

Kérj meg néhány tanulót a 2 Nefi 2:26–29 felolvasására, másokat pedig a Hélamán 14:30–31 felolvasására. Buzdítsd a tanulókat arra, jelöljék meg szövegkiemelővel azokat a szavakat és kifejezéseket, amelyek a jelenben hozott döntéseink jövőbeli következményeire utalnak. Kérd meg őket, hogy osszák meg a megjelölt szavakat és kifejezéseket.

  • Milyen igazságot tanulhatunk ezekből a szentírásrészekből a választásaink hatásairól? (A tanulók fogalmazzák meg a következő igazságot: Az, ahogyan az önrendelkezésünket használjuk, meghatározó a lelki fejlődésünk és az örökkévaló áldásaink szempontjából.)

Hogy segíts a tanulóknak megérteni ezt az igazságot, kérd meg az egyiküket, hogy olvassa fel a következő idézetet Robert D. Hales eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:

Elder Robert D. Hales

„[A]mikor Mennyei Atyánk akaratának megtételét választjuk, megőrizzük az önrendelkezésünket, mely által kitágulnak a lehetőségeink és fejlődhetünk. […E]nnek ellenkezője is igaz: amikor nem tartjuk be a parancsolatokat és nem hallgatunk a Szentlélek késztetéseire, akkor beszűkülnek a lehetőségeink, és kevésbé leszünk képesek a cselekvésre és az előre haladásra. […A] parancsolatok iránti engedelmesség végső soron… védelmezi az önrendelkezésünket” (Önrendelkezés: létfontosságú az élet tervében. Liahóna, 2010. nov. 25–26.).

  • Milyen következményekkel járhat az önrendelkezésünk helytelen használata?

  • Miként védelmezi az önrendelkezésünket az Isten parancsolatainak való engedelmesség?

  • Miért kulcsfontosságú a lelki fejlődésünkhöz, hogy önrendelkezésünket „Mennyei Atyánk akaratának megtételére” használjuk?

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a 3 Nefi 27:13-at, és gondolkozzanak el Jézus Krisztus példáján: Ő hogyan használta igazlelkűen az önrendelkezés ajándékát?

  • Hogyan segíthetnek nekünk az önrendelkezés ajándékának bölcs használatában a Szabadító szavai, melyek szerint „eljöttem…, hogy Atyám akaratát tegyem”?

Oszd meg a következő idézetet Richard G. Scott eldertől (1928–2015) a Tizenkét Apostol Kvórumából, hogy a tanulóknak segíts megérteni az önrendelkezésünk igazlelkű használatából fakadó nagyszerű áldásokat:

Elder Richard G. Scott

„Az Úr szándéka szerint való a személyes növekedésed és fejlődésed. Ez a haladás felgyorsul, amikor készségesen engeded, hogy Ő vezessen téged keresztül minden olyan növekedési tapasztalaton, mellyel szembesülsz, legyen az akár személyesen kedvedre való eleinte, akár nem. Amikor az Úrban bízol; amikor kész vagy engedni, hogy a szíved és az elméd az Ő akaratára összpontosítson; amikor azt kéred, hogy a Lélek vezessen az Ő akaratának megtételében – akkor a legnagyobb boldogságot biztosítja neked ezen az úton, és a legmegelégítőbb eredményeket ebből a halandó tapasztalatból. Ha megkérdőjelezel mindent, aminek a megtételére megkérnek, vagy megmakacsolod magad minden kellemetlen kihívásnál, akkor megnehezíted, hogy az Úr megáldhasson. [Lásd 1 Nefi 3:7.]

Az önrendelkezésed, a választás megtételének joga nem arra adatott, hogy megkapd, amit csak akarsz. Ez az isteni ajándék azért adatott, hogy azt válaszd, amit Mennyei Atyád szán neked. Ily módon Ő vezetni tud téged, hogy mindazzá válhass, akivé Ő szeretné. [Lásd T&Sz 58:26–32.]” (“Finding Joy in Life,” Ensign, May 1996, 25).

Kérd meg a tanulókat, hogy idézzenek fel olyan alkalmakat, amikor egy igazlelkű cselekedet mellett döntöttek. Kérd fel néhányukat, hogy mondják el, hogyan áldották meg őket e döntések következményei.

Buzdítsd a tanulókat, hogy gondolják át, hogyan követhetnék jobban Jézus Krisztus példáját a Mennyei Atya akaratának megtételében. Oszd meg a bizonyságodat arról, hogy az önrendelkezésünk helyénvaló használata örök élethez vezethet bennünket.

Tanulói olvasmányok