Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás
2. lecke: Megszívlelni a próféták szavait

2. lecke

Megszívlelni a próféták szavait

Bevezetés

Isten prófétákat hív el, hogy tanúbizonyságot tegyenek Jézus Krisztusról, bűnbánatot hirdessenek, és mindenkit a Szabadítóhoz hívjanak. A Mormon könyve azt tanítja, hogy azok, akik megszívlelik e próféták szavait, megáldatnak; azoknak viszont, akik szembeszegülnek velük, bánkódásban és szomorúságban van részük.

Háttérolvasmányok

Javaslatok a tanításhoz

1 Nefi 1:4–15, 18; Móziás 11:20–25; 13:33–35

A próféták szerepe

Kérdezd meg az osztálytól:

  • Miképpen különbözteti meg az élő prófétáról vallott hitünk Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházát más felekezetektől?

  • Miért van ma is akkora szükség élő prófétákra, mint a történelem más időszakaiban volt?

Kérj meg több tanulót, hogy egymást felváltva olvassák fel az 1 Nefi 1:4–15, 18-at, az osztály pedig kövesse az olvasottakat, és figyelje meg, miként hívta el és készítette fel Lehit az Úr arra, hogy próféta legyen.

  • Milyen tapasztalatok készítették fel Lehit arra, hogy próféta legyen? (Tanúságot nyert Jézus Krisztusról, valamint előre látta a gonoszok pusztulását és az azok részére biztosított irgalmat, akik Istenhez jönnek.)

  • Miért volt Jeruzsálem lakóinak szüksége a Lehihez hasonló prófétákra? (Miközben a tanulók válaszolnak, mindenképp fogalmazzák meg a következő igazságot: Isten prófétákat hív el, és rajtuk keresztül nyilatkoztatja ki akaratát.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet John Taylor elnöktől (1808–1887):

President John Taylor

„Élő fára van szükségünk – egy élő forrásra –, élő intelligenciára, az élő papságból kiindulva, mely a mennyben van, az élő papságig, mely a földön van. […] Attól fogva pedig, hogy Ádám először került kapcsolatba Istennel, egészen addig, ameddig János került kapcsolatba vele Pátmosz szigetén, vagy Joseph Smith előtt megnyílt a menny, mindig is szükség volt új kinyilatkoztatásokra, amelyek azon adott körülményekhez igazodtak, melyekben a gyülekezetek vagy egyének találtattak.

Az Ádám által kapott kinyilatkoztatás nem utasította Noét arra, hogy bárkát építsen; és a Noé által kapott kinyilatkoztatás sem mondta Lótnak, hogy hagyja ott Sodomát; és ezek egyike sem beszélt Izráel gyermekeinek Egyiptomból történő kivonulásáról. Mindegyikük saját kinyilatkoztatásokat kapott, ahogyan Ésaiás, Jeremiás, Ezékiel, Jézus, Péter, Pál, János és Joseph is. Velünk is ennek kell történnie” (vö. Az egyház elnökeinek tanításai: John Taylor [2002]. 158.).

  • Miért fontos tudni azt, hogy az Úr ma is folyamatosan kinyilatkoztatja akaratát élő prófétákon keresztül?

  • Hogyan segíthet minket a napjainkban, ha tanulmányozzuk a Mormon könyvében feljegyzett próféták szerepét?

Írd fel a táblára az alábbi hivatkozásokat:

Móziás 11:20–25

Móziás 13:33–35

Magyarázd el, hogy miközben a próféták sok, a saját korukra vonatkozó üzenetet közvetítenek, vannak olyan üzenetek is, amelyeket minden próféta átad. Kérd meg a tanulókat, hogy nevezzenek meg két ilyen üzenetet, miközben magukban elolvassák a táblára írt szentírásverseket. Kérd meg a tanulókat, hogy jelöljék be szentírásaikban az egyes részek központi üzenetét, melyet Abinádi próféta adott át. (Megjegyzés: A szentírások megjelölése olyan szentírás-tanulmányozási készség, melyet az egész tanmenet során oktathatsz.)

Kérdezd meg a tanulóktól, hogy mit találtak, azután összegezd az eredményeiket a következő tan hangsúlyozásával: Isten minden prófétája bűnbánatot hirdet, és bizonyságot tesz Jézus Krisztusról.

Érdemes lehet megkérned a tanulókat, hogy néhány perc erejéig keressenek példát a Mormon könyvében arra, amikor egy próféta bűnbánatot hirdet, és bizonyságot tesz Jézus Krisztusról. (A bűnbánat hirdetésére példa Ésaiás a 2 Nefi 16:9–11-ben; Jákób a Jákób 2–3-ban; Abinádi a Móziás 11–12-ben; Sámuel a Hélamán 13–16-ban; és Mormon a Mormon 3-ban. A Jézus Krisztusról való tanításra példa Nefi az 1 Nefi 19-ben és a 2 Nefi 25-ben; Alma az Alma 7-ben; valamint Mormon a Mormon 7-ben.) Kérj meg tanulókat, hogy példáikat mondják el az osztálynak.

  • Mit gondolsz, miért hirdetnek a próféták következetesen bűnbánatot, és tesznek bizonyságot Jézus Krisztusról?

  • Hogyan segít elérnünk a szabadulást, ha hallgatunk ezekre az üzenetekre?

Hélamán 13:24–33; 3 Nefi 8:24–25; 9:10–11

Isten prófétáinak elutasítása bánkódáshoz vezet

Tedd ki a következő idézetet Ezra Taft Benson elnöktől (1899–1994), és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel:

President Ezra Taft Benson

„Amikor a próféta rámutat a világ bűneire, a világias ember vagy be akarja zárni a próféta száját, vagy úgy akar tenni, mintha a próféta nem is létezne… A népszerűség soha nem jelenti az igazság próbáját. […] Amint egyre közelebb kerülünk az Úr második eljöveteléhez, számíthattok rá, hogy ahogyan a világban lévő emberek egyre gonoszabbá válnak, egyre kevésbé lesz köztük népszerű a próféta” (Az egyház elnökeinek tanításai: Ezra Taft Benson [2014]. 163.).

  • Szerinted miért van az, hogy egyesek elmulasztják megszívlelni egy-egy próféta szavait?

Kérd meg az osztályt, hogy magukban olvasva nézzék át Sámuel próféta szavait a Hélamán 13:24–29-ben, és keressék azokat az okokat, melyek miatt az emberek elutasítják a prófétai figyelmeztetéseket. Ismét javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg, amit találnak.

  • Sámuel szerint a nefiták miért utasították el Isten prófétáit?

  • Habár mi nem vagyunk vétkesek a próféták kínzásában vagy megölésében, miként szolgálhatnak mégis figyelmeztetőül ezek a versek számunkra?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Hélamán 13:30–33-at. A többiek figyeljék meg, hogy milyen következményeket jövendölt a lámánita Sámuel azok számára, akik elutasították a próféták szavait. Ezután kérd meg az osztályt, hogy olvassák el a prófécia beteljesedésével kapcsolatban a 3 Nefi 8:24–25; 9:10–11 verseket.

  • Hogyan összegezhetnénk az e versekben található igazságot? (A tanulók fogalmazzák meg a következő tantételt: Ha elutasítjuk az Úr prófétáinak szavait, akkor bánkódás és szomorúság lesz osztályrészünk. [Lásd még 3 Nefi 28:34.])

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel Ezra Taft Benson elnök következő kijelentéseit:

President Ezra Taft Benson

„Ha tudni akarjuk, hányadán állunk az Úrral, akkor tegyük fel magunknak a kérdést: hányadán állunk az ő halandó parancsnokával? Az életünk milyen mértékben van összhangban az Úr felkentjével – az élő prófétával, az egyház elnökével – és az Első Elnökség Kvórumával” (Tanítások: Ezra Taft Benson, 161.).

„A hithűségünk próbatétele az, hogy miként reagálunk az élő próféta szavaira, amikor megmondja, amit tudnunk kell, bár nem szívesen halljuk” (Tanítások: Ezra Taft Benson, 163.).

  • Hogyan ösztönöznek titeket Benson elnök kijelentései arra, hogy szorgalmasabban kövessétek az élő próféta tanácsát?

  • Mely prófétai üzeneteket sorolnátok ma a legfontosabbak közé az utolsó napi szentek számára?

Móziás 15:10–13; 3 Nefi 10:12; 12:1–2; Ether 7:23–27

Isten prófétáinak követése áldásokat hoz

Mondd el a tanulóknak, hogy Abinádi próféta arról tanította Noé királyt és az ő gonosz papjait, hogy milyen fontos megszívlelni a próféták szavait. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Móziás 15:10–13-at, miközben az osztály azon gondolkodik, hogyan foglalhatná össze ezeket a verseket egy tantételi kijelentés formájában.

  • Hogyan foglalnátok össze ezeket a verseket egy egyszerű tantételi kijelentésben? (A tanulók így is összefoglalhatják ezeket a részeket: Akik hallgatnak a próféták szavaira, hisznek Jézus Krisztus megváltó hatalmában, és megbánják bűneiket, azok Isten királyságának örökösei.)

A tanulók idézzenek fel és osszanak meg olyan példákat a Mormon könyvéből, amikor hithű egyének és csoportok áldásban részesültek, mert megszívlelték a próféták szavait. E példák között lehetnek a következők: Lehi családja megmenekült a pusztulástól, mert megfogadták a tanácsot, és elhagyták Jeruzsálemet (2 Nefi 1:4); az idősebb Alma hallgatott Abinádi szavaira és képes volt sokakat tanítani (Móziás 17:1–4; 18:1–3); Moróni kapitány serege Alma tanácsát kérte, és így tudta meg, hol védekezzen a lámánita sereg ellen (Alma 43:23–24).

Írd fel a táblára az alábbi szentírásutalásokat (a vastaggal szedett tantételeket ne írd fel):

3 Nefi 10:12 (Isten prófétáinak követése biztonságot nyújt.)

3 Nefi 12:1–2 (A próféták arra tanítanak, miként nyerhetünk bocsánatot a bűneinkre.)

Ether 7:23–27 (Amikor követjük a próféták tanácsait és emlékezünk az Úrra, Ő megáld bennünket a szükségleteink szerint.)

Jelölj ki tanulókat, akik elolvasnak egy-egy szentírásrészt a táblán szereplők közül, majd összefoglalják az olvasottakat egy tanbéli kijelentés formájában. Amikor a tanulók megosztják e kijelentéseket, felírhatod azokat az egyes szentírásutalások mellé.

Hogy segíts a tanulóknak megérteni azokat a további áldásokat, melyek a próféta követéséből fakadnak, tedd ki a következő idézetet M. Russell Ballard eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel:

Elder M. Russell Ballard

„Nem kis dolog, testvéreim, hogy Isten egy prófétája közöttünk van! Nagyok és csodálatosak az áldások, melyek az életünkbe áradnak, amikor hallgatunk az Úr rajta keresztül adott szavára. […] Amikor az Úr tanácsát halljuk az egyház elnökének szavain keresztül, reakciónknak pozitívnak és azonnalinak kell lenni. A történelem megmutatta, hogy biztonság, béke, boldogulás és boldogság rejlik abban, ha hallgatunk a prófétai tanácsra…” („Szavait… fogadjátok [be]!” Liahóna, 2001. júl. 80.).

  • Volt már olyan, hogy megáldott titeket az, ha pozitívan és halogatás nélkül fogadtátok meg egy próféta tanácsát? Fejtsétek ki!

  • Ha a jövőbe tekintetek, szerintetek miért lesz szükség arra, hogy próféták legyenek a földön?

Szólítsd fel a tanulókat, hogy gondolkodjanak el azon, vajon a cselekedeteik tükrözik-e azon vágyukat, hogy hűségesen kövessék az Úr prófétáit. Kérd meg őket, hogy gondolják át, vajon min kell esetleg változtatniuk az életükben ahhoz, hogy még teljesebben élvezhessék a hithűeknek megígért áldásokat.

Tanulói olvasmányok