11. fejezet

Imádkozni a mennyek áldásainak elnyeréséért

Amikor hittel imádkozunk, felkészítjük magunkat mindazon áldások elnyerésére, melyeket Mennyei Atyánk számunkra tartogat.

Wilford Woodruff életéből

1835 márciusában, míg első misszióján volt, Wilford Woodruffnak folyókon és mocsarakon kellett átgázolnia az Egyesült Államok délkeleti részén. Az ingoványokon való átkeléshez társával kivágtak egy fát, amiből aztán kenut készítettek. Körülbelül 240 kilométert tettek meg biztonságban, majd a kenut hátrahagyva gyalog folytatták útjukat. Woodruff elnök később felidézte, hogy olyan úton haladtak, mely „mocsarakon vezetett át, és szinte végig, közel 270 kilométeren keresztül sár és víz borította. Napi 60 kilométert gyalogoltunk a sáron és a térdig érő vízen át. Március 24-én, miután tizenöt kilométert gázoltunk a sáron át, hirtelen bénító, éles fájdalom hasított a térdembe. Leültem hát egy rönkre.”

Útjuknak ezen a részén aztán társa, aki igen belefáradt a munkába, és úgy határozott, hogy hazatér, ott hagyta őt, egy rönkön ülve az aligátorokkal teli ingoványban. A tántoríthatatlan Wilford Woodruff az Úrhoz fordult. Ezt mondta: „Letérdeltem a sárban, és imádkoztam, az Úr pedig meggyógyított, és örvendezve folytattam utamat.”¹

Évekkel később Woodruff elnök ismét tanúságot tett hitéről, amikor feleségével és másokkal együtt angliai missziójára hajózott. „Már három napja és éjszakája utaztunk viharos szél közepette, és visszafelé sodródtunk – emlékezett vissza. Végezetül aztán megkértem a társaimat, hogy kísérjenek a kabinomba, ahol azt mondtam nekik, hogy imádkozzunk, hogy az Úr változtasson a szél irányán. Nem féltem attól, hogy eltévedünk, de nem volt ínyemre a gondolat, hogy visszasodródunk New Yorkba, mivel szerettem volna elvégezni utamat. Mindannyian elmondtuk ugyanazt az imát, férfiak és nők egyaránt, majd amikor végeztünk, felmentünk a fedélzetre, és kevesebb, mint egy perc múlva olyan volt, mintha valaki fogott volna egy kardot, és elvágta volna az orkánt; az ember elejthetett volna akár egy muszlinkendőt is anélkül, hogy az bármerre is elmozdult volna.”²

Wilford Woodruff tanításai

Kötelességünk hittel imádkozni a szükséges segítségért

Van Szabadítónknak egy intése, amire Isten minden szentjének figyelmeznie kell, de amiben – attól tartok – nem úgy cselekszünk, ahogyan kellene, ez pedig a következő: mindig imádkozzunk és soha bele ne fáradjunk [lásd Lukács 18.1; T&Sz 88:126]. Attól tartok, népünk nem imádkozik eleget hittel. Az Urat erőteljes imában kellene hívnunk, és ismertetni kellene vele minden kívánságunkat. Hiszen ha Ő nem véd, szabadít és ment meg, akkor semmilyen más hatalom nem fog. Ezért bizalmunk teljes egészében Benne van. Így tehát imáinknak fel kell szállniuk Mennyei Atyánk füléhez éjjel és nappal.”³

A föld lakosai nem ismerik fel az ima hatását és hasznát. Az Úr meghallja és megválaszolja a férfiak, nők és gyermekek imáit. Az imának sokkal nagyobb hatalma van Isten áldásainak lehívására, mint szinte bármely más dolognak.⁴

Amikor a világ felkel Isten királysága ellen ezekben az utolsó napokban, van-e félnivalójuk a szenteknek? (…) Nem, nincs. Egyetlen dolgot kell tennünk, ami nem más, mint imádkozni Istenhez. Minden igazlelkű ember így cselekedett – még magának Jézusnak, a Szabadítónak, az Atya Egyszülöttjének a testben is imádkoznia kellett a jászoltól a keresztig, egész végig; mindennap Atyját kellett szólítania, hogy irgalmat adjon neki, ami átsegíti megpróbáltatásai óráján, és képessé teszi, hogy kiigya a keserű poharat. Így van ez tanítványaival is.⁵

Bárminek az elnyerése és élvezete is szükséges számunkra, kötelességünk az Úrtól kérni azt. Elé kell járulnunk titkos helyeken, és elé kell tárnunk szükségleteinket, hogy imáink meghallgattassanak, és választ kaphassunk rájuk. Ebben rejlik az erőnk. Bizalmunk Istenben, nem pedig emberben van.⁶

Isten minden egyes szentjének kötelessége … imáit feljuttatni a Seregek Urának füléhez éjjel és nappal, a megfelelő időben, családi körben vagy magányos helyen, hogy az Úr támaszt nyújtson népének, felépítse Siont, és betöltse ígéreteit. (…)

(…) Nagyobb hitem van az Úr előtti imában, mint szinte bármely más alapelvben a földön. Ha nincs hitünk az Istenhez szóló imában, akkor nincs nagy hitünk Őbenne sem, vagy akár az evangéliumban. Imádkoznunk kell az Úrhoz, kérve tőle azt, amire vágyunk. Szálljanak fel e nép imái az Úrhoz folyamatosan a megfelelő időben, és az Úr nem fog elfordulni tőlük, hanem meghallgatja és megválaszolja imáikat, és Isten királysága és Sionja felemelkedik és tündököl, magára ölti ékes ruháját, és Istenének dicsőségébe fog öltözni, betöltve a célt, ami miatt meg lett szervezve itt a földön [lásd T&Sz 82:14].⁷

Népként fel kell emelkednünk hitben és erőben Isten előtt, és tudatnunk kell vele vágyainkat, majd pedig sorsunkat az Ő kezében kell hagynunk. Amúgy is ott van, és ott is fog maradni.⁸

Imádkoznunk kell annak érdekében, hogy megértsük az Úr akaratát, és részünk legyen útmutatásában

Úgy érzem, fel kell emelnünk szívünket imában Istenünkhöz, a mi Mennyei Atyánkhoz az Ő kegyelméért, és azért, hogy Ő vezessen és irányítson minket a Szentlélek sugalmazása által, hogy elménk megvilágosodjék, értelmünk pedig megnyíljék, hogy felfoghassuk népére vonatkozó szándékát és akaratát.⁹

Bármikor bármi kétségetek támad valamilyen elvégzendő kötelességetek vagy munkátok kapcsán, soha ne tegyetek semmit, míg nem imádkoztok, és el nem nyeritek a Szent Lelket! Amerre majd a Lélek irányít titeket, hogy oda menjetek vagy azt megtegyétek, az helyes lesz, és ha követitek iránymutatását, akkor helyesen fogtok eljárni.

Sok helyre leszünk vezetve a föld népei közt végzett szolgálatunk során, ahol egy bizonyos eljárásmódot helyesnek vélhetünk, ha azonban nem tudjuk bizonyosan, akkor jobb, ha az Úr elé járulunk, és hittel kérjük, hogy okítson minket az élet útjának tekintetében.¹⁰

Munkálkodjunk hithűen, és imádkozzunk az Úrhoz bölcsességért nap mint nap, hogy legyen erőnk diadalmaskodni és győzedelmeskedni!¹¹

A szülőknek szent kötelességük, hogy gyermekeiket megtanítsák imádkozni, valamint hogy meggyőződjenek arról, hogy a család közösen is imádkozik

Isten szándéka és akarata az, hogy minden férfi és nő, aki a házasság szövetségére lépett, és akinek fiak és lányok adattak, tanítsák meg e gyermekeket imádkozni, amint elég idősek ahhoz!

Az utolsó napi szenteknek kötelességük megtanítani gyermekeiket imádkozni, míg fiatalok; meg kell tanítaniuk nekik megérteni az ima alapelvét és jótékony hatását, hogy imádkozni tudjanak szüleikért és minden szükséges dologért. Ha ily módon kezditek gyermekeitekkel, és az Úr félelmében nevelitek fel őket, akkor ritkán fognak eltérni attól. Ne a családfő mondja az összes imát, hanem szólítsa fel családjának tagjait az imádkozásra és az asztali áldás elmondására!¹²

Amikor az evangélium szerint élünk, imáinkra válaszul áldások szállnak majd a fejünkre

Népként alázatosnak, imádságos lelkűnek kell lennünk, és alá kell rendelnünk magunkat a fennálló Erőnek, hogy elnyerhessük Mennyei Atyánk megígért áldásait.¹³

Úgy és olyan módon kell élnünk, hogy az Úr elé járulhassunk, és hittel és erővel kérhessük azokat az áldásokat, melyekre szükségünk van, hogy véghezvigyük Isten céljait. (…) Mindez szükséges az előrehaladásunkhoz.¹⁴

Isten szentjeinek szándékozik adni a föld jó dolgait, csakúgy, mint a menny áldásait, amilyen mértékben képessé válnak azok megfelelő használatára. (…)

(…) Sokan megtanultátok, hogyan kell imádkozni, akkor tehát ne mulasszátok el felemelni imáitokat a Seregek Istenének füléhez, aki meg fog hallgatni titeket! (…) A menny áldásait azonban csak az igazság alapelvei szerint lehet elnyerni és vezérelni.¹⁵

Nincs vesztegetni való időnk, hogy felkészítsük magunkat azokra a dolgokra, melyek eljönnek a földre; és ki szeretné elveszíteni koronáját, dicsőségét és az örök életre való reményét, ami az elmúlt időkben az övé volt Jézus Krisztus evangéliumának befogadása révén? Senki, akiben akár csak egy része is van Isten Lelkének! Emelkedjünk fel, magasztaljuk fel elhívásunkat, és munkálkodjunk Isten előtt, amíg el tudjuk nyerni a Szentlelket, és míg imáink kettéhasítják az örökkévalóság fátylát, és eljutnak a Seregek Istenének füléig, majd pedig válaszul áldások szállnak a fejünkre!¹⁶

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd az v–ix. oldalt.

Tekintsd át a 111–112. oldalon álló történeteket! Gondold át vagy beszéljétek meg, miképpen reagálhatott volna Woodruff elder ezekben a helyzetekben! Mit tanulhatunk abból, ahogy végül is reagált?
Mi van nagy hatással rád, amikor Woodruff elnök azon tanításait olvasod, melyek az imádkozásra vonatkoznak? (Lásd 112–113. oldal.) Mit jelent számodra hittel imádkozni? Miért kell imádkozunk, hogy megkapjuk az áldásokat, amikre szükségünk van? Milyen további céljai vannak az imának?
Olvasd el a 112. oldalon álló harmadik teljes bekezdést! Miért kellett imádkoznia a Szabadítónak? Mit tanulhatunk az Ő imáiból? (Lásd Máté 26:39; János 11:41; 3 Nefi 13:9–13.)
Miként segíthet az ima, amikor döntések előtt állunk, illetve amikor kérdéseink merülnek fel kötelességeinkkel kapcsolatban? (Lásd 113. oldal.)
Milyen módon válaszolt Mennyei Atya az imáidra? Hogyan reagáljunk, amikor az imánkra kapott válasz különbözik attól, mint amit reméltünk?
Milyen bizonyosságot adott Woodruff elnök azoknak a szülőknek, akik megtanítják gyermekeiket imádkozni? (Lásd 114. oldal.) Milyen alapelvei vannak az imának, melyekre a szülőknek meg kell tanítaniuk gyermekeiket? Hogyan segíthetnek a szülők a gyermekeiknek abban, hogy az imát életük részévé tegyék?
A családi imákban miért fontos, hogy minden családtagnak lehetősége nyíljon az imádkozásra? (Lásd 114. oldal.) Hogyan erősítette meg az ima a te családodat?
Tanulmányozd a fejezet utolsó részét (114–115. oldal), és keress olyan tulajdonságokat, amelyekről Woodruff elnök azt mondta, hogy magunkénak kell tudnunk! Miért szükségesek mindezek a tulajdonságok, amikor imádkozunk, és választ keresünk az imáinkra?

Kapcsolódó szentírások: Máté 7:7; Jakab 1:5–6; 5:16; 2 Nefi 32:8–9; Alma 33:3–11; 34:17–28; 37:36–37; 3 Nefi 18:19–21; T&Sz 10:5; 68:28; 112:10